Árva gazdag✔️

I. Évad - XV. Fejezet

Miért velem történik ez? Nem ért elég sérelem életem során? Még Timothy is meg akarja keseríteni az egész életem, ezzel a hülye rögeszméjével. Soha életembe nem fogom szeretni, és talán tudtam volna, ha nem így cselekszik. Hányok tőle, az egész személytől.

A könnyeimet folytottam vissza, de közbe Dave még mindig a számra szorította a kezét, hogy még csak egy szót se ejtsek ki a cserfes számmal. Timothy kint kiabált a nénikémmel.
-Hol van Cheryl?
-Nem tudom, de miért rontott be így a lakásába?-nénikém hangján hallottam a félelmet, de csak én ismerem őt, hogy ezt felismerjem.
-Akkor mi a faszomat keresel a lakásán?-Timothy kicsapta az ajtót, ami a falnak ütközött.
-Cheryl már napok óta nincs itthon, gyere be és nézz körül. Be tudok jönni a lakásába, mert a nagynénje vagyok. De hogy beszélhetsz így velem?-ezúttal tegezte, de Dave megijedt amikor nénikém behívta, ezért én is féltem.
-Be is megyek.-rettegtem.
Ha meglátja a kanapét akkor nekem végem, és nem csak nekem. Mind a hármunknak.
-Csak bátran.-a nénikém határozott volt.
Dave karjai között reszkettem a félelemtől, amikor elkezdtem hallani a nappalim parkettáján Timothy cipőkopogását.
-Ez a vér itt friss, mi történt veled?
A könnyeimmel küszködtem már, el sem tudom mondani, hogy mi zajlott le a fejemben.
-Shh.-csititott halkan Dave, majd belepuszilt a hajamba.
-Mivel elveteműlt módon verted az ajtót, nem volt időm összetakarítani. Elszundítottam, nekem női problémáim vannak, talán húzzam le a bugyim és mutassam meg?-kifejezettem jól játszotta a szerepét, de egy percig nem hiteles. A félelmem nem szűnt.
-Miért szundítottál el?-hallottam hogy a hangja közeledik..a szoba felé tart.
-Mert várom az unokahugom. Apropó, Cheryl. Nem tudod hol van? Utoljára veled vacsorázott.
Megállt, nem hallottam még a lépését sem, lebukott azt hiszem.
-Én is őt keresem, ha nem tűnt volna fel.
-Nem tudom hol van Tim. Mostmár menj el. Keresd máshol.-mondta határozottan.
-Elmegyek, de vissza fogok jönni.
Hallottam, ahogy elindul, távolodnak a léptei. A szívemben ez az űr csillapodott. Eszméletlenűl megölelgettem Davet, aki egy puszit nyomott a homlokomra, és visszaölelt.
-Cheryl, nagyon magas lázad van.-mondta aggódva, majd az ágyamhoz kísért és lefektetett.
-Ne hagyj itt Dave.-kérleltem.
A félelem még mindig uralkodott rajtam, nem bírtam feldolgozni, hogy ez mitől lehet, de nem akartam egyedül maradni újra a nagyvilágba, ahogy mindig járok.
-Hozok neked egy láz és egy fájdalom csillapítot, aztán idefekszek melléd, és jól kipihened magad, hajnalba pedig elhagyjuk az országot.-simította meg az arcom, de a szemem ragadt le a fájdalomtól amit a vállamban éreztem.
Amit Dave mondott, azt is tette. Bevettem a gyógyszereket és mellém feküdt, vigyázott rám, Ani pedig mellém ült és simogatta a lábam, de közbe tudom, hogy eszméletlenül félt ő is, de az biztos, hogy jönnie kell velünk, mert nélküle nem élhetek.

Ahogy azt megbeszéltük, hajnalba keltünk fel. Borzalmas állapotban voltunk, büdösek és koszosak, véresek. Sajnáltam, hogy így kellett az ágyamba feküdni, de nem tudtam mi tévő lenni olyan állapotban. Sokkal jobban voltam én és Dave is, Ani pedig kellemesen érezte magát, és büszke volt magára.
-Figyeljetek, nekem van egy tervem.-kezdett bele Dave, mire mind a ketten figyeltünk rá.
-Ani, te nem szeretnél velünk jönni, ezt tudom, mert érzem, és tisztába vagyok azzal hogy Cheryl, te nagyon ragaszkodsz hozzá, de egy rövid időre el kell szakadjatok egymástól.-amikor ezt kimondta, utáltam az egész tervet amit mondott.-Ani itt marad, és játsza azt, amit tegnap, azt hiszem jól csináltad és nehéz megvezetni Mr.Butlert, neked pedig sikerült.-fejezte be a mondatot Dave, de én félbe vágtam.
-Ki ne találd nekem azt Dave, hogy a nénikém itt tartja a hátát nekünk, és az életét kockáztatja értem, csak hogy mentsem a seggem. Ez az ember egy őrült. Velünk jön, vagy itt maradok és leszarom mit csinál velem Timothy.-eréjes voltam és határozott, ragaszkodok az érveimhez.
-Mind a hárman meghalunk így Cher.
-Leszarom Dave, se te, se én, se Ani nem marad itt. A témát lezárom.-mentem be a fürdőbe, és zuhany alá vetettem magam.

Ha végig gondolom azt újra és újra, hogy Ani itt maradjon, a szívem megszakad és a könnycseppek az arcomon folynak végig, ami egybefolyik a vízzel, mivel a zuhany alatt állok. Nem akartam ezt, és nem tudtam mit tegyek. De lehet hogy így tudjuk megmenteni Anit és kihagyni ebből. Meg nem történt dologgá tenni számára, ha pedig valamit csinál vele az az őrült, én azt nem élem túl.

Kiszálltam a zuhany alól, majd minden egyes ruhát ami a szívemhez közel áll, azt összepakoltam. A terv az volt, hogy Ani lemegy, nem áll-e lent Timothy kutyájának az egyike, majd kivisz minket a repülőtérre és minden megsporólt pénzből a legelső járatra felülünk és elhagyjuk az országot.
Nem tudom, hogy ez sikerülhet-e..