Árva gazdag✔️

I. Évad - XXXII. Fejezet

🕊Két hónap múlva..🕊

A napjaim zűrösen telnek, de átlagosan, a pocakom elkezdett nőni, és nagy szeretet és törődés vesz körül, Timothy mindent megad nekem, amit csak tud, Nancy úgy szintén, Ani pedig azóta sincs az életemben, és még csak nem is keresett, hogy legalább bocsánatot kérjen. A mai nap igazán különleges, hiszen kereken ma vagyok a tizenkettedik hétben, ami azt jelenti, hogy ma talán kiderülhet a baba neme, és a szívem mélyén reménykedek abban, hogy egy kis legény lesz, de nekem mindegy, a lényeg az, hogy Davere hasonlítóan csodálatos, és egészséges kisbaba legyen.

Száz ágra süt a nap, és érzem, hogy ez más lesz mint a többi. Nancy a sötétítőm húzta el, majd a szobámat bevilágította a nap fénye, én pedig nyújtózkodásba kezdtem.
-Ma lehet kiderül, hogy kisfiam vagy kislányom van.-vigyorogtam, majd mosolygósan rám nézett.
-Alig várom már én is. Mr.Butler kilenc órára vár az étkezőbe a reggelivel.-mosolygott, majd bólintottam.

Igen, tegnap este megígértem azt, hogy vele reggelizek, hiszen mégis jót tenne nekem az új környezet. Őszi idő volt, de ennek ellenére, mintha július lenne, fantasztikusan éreztem magam, de egyetlen ember hiányzott a mindennapjaimból, de a fájdalommal meg kell tanulni együtt élni.
-Mit szeretnél felvenni?-kérdezte Nancy kedvesen, majd rámosolyogtam.
-Valami kéket.-vigyorogtam, majd elővett egy hosszú ujjú egybe ruhát, ami a térdem felé ért, és egy fekete magassarkút.
-Nem, fehér ezdő cipőt.-vigyorogtam, majd bólintott.
Fülig ért a szám korán reggel, és boldogság ragyogta be a napomat.

Amit Nancy kikészített, én azt vettem fel, majd a sminkes asztalom elé ülve a kezébe adtam a fésűmet, és elkezdte lassan kifésülni a friss hajamat, amit később kivasalt, én pedig az arcomra kentem egy krémet, majd arckontúrozás után pedig a szemöldököm kezdtem el csinálni.
-Csodálatos leszel ma.-mondta Nancy, a kedves barátnőm.
-Csodálatos napom lesz ma.-mosolyogtam magabiztosan, majd a szempilláimat kezdtem el kifésülni.
-Mr.Butler már rég látott így téged.-mondta kedvesen.
-Mióta itt vagyok, nem látott így.
-Előtte?-kérdezte, majd bólintottam.
-Talán a megismerkedésünknél a kisboltban.-mondtam, majd elcsuklott a hangom, amikor eszembe jutottak az emlékek.
-Biztosan nagyon udvarias volt veled.-nézett rám, közbe vasalta a hajam, én pedig egy rózsaszín szájfényt vittem fel az ajkaimra.
-Valóban az volt, de nem felejtem el azt, amit velem
tett.-mondtam kicsit elszontyolodva, de eszembe jutott a baba, és újra mosoly került az arcomra.
-Mit tett veled?-nos igen, Timothy kérése pedig az volt, hogy ne beszéljek a múltról senkinek.
-Egyszer eljön az ideje, hogy megtudd, Nancy.-mondtam, majd felálltam, hiszen elkészültem.

Beálltam a hatalmas tükör elé, és kerekedő pocakom
csodálatosan kidudorodott a fantasztikus ruhámból, és eszméletlen büszke voltam rá, hiszen anyuka vagyok. Lassan mentem le az étkezőbe, ahol Timothy várt egy zöldség tállal, és én azonnal megkívántam a paradicsomot, és el is vettem egyet, majd beleharaptam, vigyázva, hogy ne fröccsenjen rá a ruhámra.
-Milyen boldog vagy ma, Cheryl.-mosolygott kedvesen, én pedig bólintottam, és leültem vele szembe.
-Hiszen ma derül ki a baba neme.-mosolyogtam, és most ő bólintott.
-Igen tudom, mit szeretnél hallani Dr.Robertstől?
-Azt, hogy fiú.
-Vigyük tovább a Butler nevet?-vigyorgott, de ekkor elszomorodtam, majd bólintottam.-csodálatos lenne.

Elcsendesedtem, azt szeretném, ha a gyerekem Dave nevét vinné tovább, és olyan lenne mint az apja, féltem ettől az embertől, és nem akarom azt, hogy bármi legyen.

Végeztünk a reggelivel, majd kimentem egyedül sétálni a gondolataimmal, és azon rágódtam, hogy Dave ha tudná, hogy jön a kisbaba, mit reagálni,
milyen nemű babát akarna, és látni akarom a karjaiban az én apróságomat.
Nancy szaladt oda hozzám, miközben a zöld füvön sétáltam, és zökkentett ki a gondolataimból.
-Itt van Dr.Roberts.-mondta izgatottan, és én is izgatott lettem.
Nem siettem, hiszen áthat a babának még ebben a hónapban, de igyekeztem felmenni a szobámba egy pólóért, ami Davé volt, majd lementem és ott volt Dr.Roberts.

-Jó napot doktor úr!-mondtam mosolyogva.
-Szia Cheryl, menj a ponyva mögé, vedd át a pólód és megnézzük hogy van a pocaklakó.-mondta kedvesen, mosolyogva.
Úgy tettem, átvettem a pólómat, kimentem, majd a megszokott módon feküdtem fel az asztalra, és a pólómat felhúztam, és egy hideg gélt kent a pocakomra, és izgatott voltam.
-Hogyan keltél reggel?-kérdezte, miközben kereste a babát az ultrahanggal.
-Alig vártam ezt a napot, hiszen kiderülhet, hogy milyen nemű a baba.-mosolyogtam, majd ő is mosolyogni kezdett.
-Bizony, ami nem száz százalék, de ez eddig úgy néz ki igen, gondolom szeretnél képeket.-mosolygott, fülig ért a szánk, és bólintottam.
-Természetesen, de mondja doktor úr, hogy van a pici?-kérdeztem boldogan.
-Minden a legnagyobb rendben van a kisfiaddal Cheryl, a szívhang is kiváló, és egészséges kis csoda Ő.-amikor meghallottam, hogy a kisfiam, akkor azonnal elsírtam magam, és boldogság töltötte el a szívem.
-Kisfiam van, ez komoly?-mondtam sírva, boldogsággal teli.
-Igen Cheryl, mára meg vagyunk.-mondta, majd letörölte a gélt a hasamról.-gratulálok neked lányom, öltözz fel, majd a képeket megkapod amint felöltöztél.

Bólintottam, felöltöztem és siettem megnézni az ultrahangos képeket az én kicsi fiaméról, amit már eszméletlenül várok, és tudom, hogy Dave is nagyon várná Őt!