Árva gazdag✔️

I. Évad - XXIII. Fejezet

Te jó ég, egy lepukkant helyen veszítettem el a szűzességem, de legalább azzal a személlyel, akit igazán kedvelek, és aki engem is.
Apropó szűzesség.
Azonnal feleszméltem gondolataimból, és eszembe jutott Timothy tette, magamhoz nyúltam, majd rápillantottam véres újjaimra. Egy hatalmas kő esett le a szívemről, egy kis öröm, boldogság, ebben a nagy zűrzavarban.

Hajnalba keltünk Davvel, hogy mihamarabb útnak indulhassunk nyom nélkül, Timothy és a kutyái semmiféleképpen se találjanak meg minket.
-Dave, beszélnem kellene Anivel, nem gondolod?-kérdeztem nyugodtan, közbe a cuccunkat pakoltuk össze.
-Nem tudom, hogy jó ötlet-e, hiszen miután beszéltél vele, azután támadtak meg.-mondta mély, selymes hangján kedvesen.
-Gondolod, hogy van összefüggése?-kérdeztem, majd becipzároltam a táskát.
-Jobb óvatosnak lennünk.-tette fel a vállára a táskát.
-Ani nem szövetkezne Timothyval.-ragadtam meg a táskát, majd elindultunk.
-Nem is mondtam, hogy szövetkeznek, ismerem Timot.-figyelte az útat, én pedig követtem.
-Akkor mire gondolsz?-kíváncsiskodtam.
-Elég, ha Ani egyetlen percre egyedül hagyta akkor, amikor elment hozzá.-mondta Dave, majd a táskámért nyúlt.-add azt ide, ne cipekedj.
-Hagyd csak, viszem én.-vettem fel a vállamra.-mit gondolsz, mit csinált?
-Poloska, esetleg a telefonját babrálta meg, de azt nem hiszem.-mondta Dave komolyan.
Erre már nem válaszoltam, elkalandoztak a gondolataim, közbe pedig sétáltunk a hajnali időkben.

Talán Ani telefonját megbabrálta, de nem biztos, hiszen Dave is ezt kizárnak találja. Legalább is nem kizártnak, de a szavaiból azt veszem le, viszont a poloska alapján hogy tudhatta meg? Nem értek az ilyen dolgokhoz, és nem is erőltetem ami nem megy, de beszélni akarok Anivel, hiszen Ő lehet tud mindent.

-Minden okés, hercegnő?-kérdezte Dave, mire felnevettem.
-Eszedbe se jusson becézgetni ilyen nyálasan.-vgyorogtam, majd ő is nevetni kezdett.
-Olyan aranyos vagy ha gondolkodsz, meséld el nekem is.-vigyorgott pimaszul, én pedig csak megforgattam a szemeim mosolyogva.
-Azon, hogyan beszélhetnék a nénikémmel.-mondtam el röviden tömören.
-Egyenlőre sehogy, és ezt tartsd tiszteletbe.-ezúttal már komoly volt.
-Egy telefonhívás Dave.-háborodtam fel, és próbáltam kiállni magamért, de a szöszi megállt.
-Mi a faszért nem tudsz hallgatni rám egyszer a kurva életbe Cheryl?-emelte fel a hangját.
A lelkem legmélyén tudtam, hogy igaza van, de rohadtul fontos nekem a nénikém mert Ő az egyetlen szerettem Daven kívűl.
-Mi a faszért nem tudsz egyszer rábólintani arra, amit én akarok?-emeltem fel a hangom én is.
-Rohadt elegem van belőled, annyira kislány vagy még.-mérgelődött, és elég hangosan veszekedett velem, majd újra haladni kezdett.
-Kislány? Azért mert az egyetlen ember, aki igazán szeret, és aki megmaradt a kibaszott életembe, lehet hogy bajban van, vagy kibasznak vele?-kiabáltam vissza, igaz, hogy Ő hangosabb volt, de nem féltem tőle.
-Én még mindig kurvára nem számítok neked, igaz?-állt meg újra.
Egyetlen miliméter választott el minket, és ezt egyenesen az arcomba ordította.
-Dave, a kurva életbe már, persze hogy számítasz.-ezúttal nyugodtan mondtam.
Megérintette az arcom.
-Akkor hallgass rám, mert engem fogsz elveszíteni Timothy miatt.-mondta nyugodtan, egyenesen a szemembe nézve.
-Ne mondj ilyet.-mondtam, majd megcsókoltam érzelemmel teli.
Ebbe a csókba benne volt a düh, a szomorúság, a szeretet, a félelem egyszerre, de imádtam minden egyes pillanatát.

Tovább sétáltunk, csak mentünk és mentünk. Tudom, hogy nem veszíthetem el Davet, és azt is, hogy vigyáz rám, és próbál óvni, de én nem az a lány vagyok, akivel könnyű megegyezni. Egy panzióhoz érkeztünk.
-Várj itt egy percet, ha bármi van, fegyvert elő!-utasított Dave, én pedig bólintottam.
Nem tudom, hogy mit akar ott, de biztosan nem maradunk itt, nem hiszem, hogy van erre pénzünk.

Álltam ott, és vártam Davet. A bejárati ajtón keresztűl láttam őt, de ő nem nézett rám. Megpillantottam egy telefonfülkét, és bennem volt a vágy, hogy megszegjem a szabályokat. Ellenőriztem, hogy Dave nem figyel, majd odamentem gyors léptekkel, és tárcsáztam Anit, aki a negyedik csörgésre vette fel a telefont.
-Igen?-szólt bele, a szívem melengette, amikor meghallottam a hangját.
-Ani!-szóltam bele.
-Kincsem, úristen azt hittem valami baj van.-mondta aggódva.
-Megtámadtak minket Ani, a telefont ott felejtettem, de én és Dave is jól vagyunk.-mondtam gyorsan.-figyelj Ani.-hadartam, közbe néztem az ajtót.
-Igen?-kérdezte. Hallottam hogy nehezen követi amit mondok.
-Kurvára vigyázz Timothyval, azt hiszem valamiben mesterkedik veled kapcsolatban, szerintem tudja hogy tartjuk a kapcsolatot.-szintén elhadartam, majd kinyílt az ajtó.
-Miből gondolod?-kérdezett vissza.
-Le kell tennem.-Dave rám nézett, és hatalmas csalódás ült ki az arcára.-Szeretlek, szia.-ezt már szomorúan mondtam, és tettem le a telefont.

Ekkor már tudtam, hogy ez volt életem eddigi legnagyobb hibája. A könnyeimet folytottam vissza.