Árva gazdag✔️

I. Évad - XIX. Fejezet

Nagyon nehéz teljes mértékben megnyílnom olyan embereknek, akik számomra idegenek. Dave számomra idegen, hiszen nem tudok róla még konkrétan semmit, neki pedig már elmeséltem mindent. De ezúttal ez változni fog. Timothynak nem nyíltam meg, Ő kifaggatott engem, és elvárta azt, hogy beszéljek, miközben minden egyes pillanatot tudott az életemből.

Gondolataim ezeket a mondatokat hajtogatták. Majd Dave mondott valamit, amire nem figyeltem, de elkezdett nekem mesélni, és én figyelmesen hallgattam őt.
-Mielőtt megszülettem apám ott hagyta anyámat, nem is voltak sokáig együtt és nem is voltam megtervezett gyerek.-mesélte, de éreztem a gombócot a torkában, és megfogtam a kezét bíztatásként.-anyám egy nagyon odaadó nő Cheryl.-nézett a szemeimbe, én pedig egy "elhiszem" pillantást vetettem rá.-az utolsó forintot is képes lenne odaadni nekem, hogy mindenem meglegyen, de én soha nem vártam el azt, hogy segítsen nekem. Nehéz volt nekünk együtt. Ő is árva, és nincs senkije sem, hogy támogathassa. Egyedül rám számíthat.-mondta, és könycseppek gyűltek a szemébe, amitől elérzékenyülten és karjai közé omlottam.
-Ne mond tovább Dave, majd elmeséled a többit később.-mondtam, és szorosan öleltem magamhoz, erősen szorítottam.

Ami ezután történt, az számomra felfoghatatlan volt, a sokk uralkodott el rajtam és a félelem egyszerre, nem tudtam feldolgozni.

Egy hatalmas golyózápor érte a faházat, és ha nincs ott Dave én meghalok.
-A kurva istenbe.-húzott le a földre, majd védeni kezte a fejét.
-T-Ti-Timothy..-nyögtem ki nehezen.
-Ne aggódj Cher, maradj a földön és hányj bele mindent a táskákba, addig feltartom őket.-mondta Dave.

Nem tudtam megszólalni, azt hiszem képtelen voltam, de tettem amit kért, mindent amit elértem belepakoltam az utazótáskákba, majd fegyvert ragadtam én is, ahogy Dave. Erőteljesen lőni kezdett az ablakon át, hogy magára terelje a figyelmet.
-Cheryl, légy okos és úgy ahogy tanítottam, jobb oldaliak az enyém, bal a tiéd, ha visszafordulsz figyeld az ajtót.-kiabált, hiszen a fegyverek durranásától alig lehetett hallani egymást, bólintottam, jelezve hogy vettem.
Mikor Los Angelesbe értünk, felkészültünk már erre, és Dave megtanította hogyan is kell használni a fegyvert. Azt hiszem elég jól megy, de most élesbe kiderül. Három fickót lőttem agyon, és az ajtó felé figyelve megláttam hogy a egyik be akar jönni, na igen. Ő volt a negyedik.
-Büszke vagyok rád, futás.-kapta fel az egyik táskát.
Én a másikat és fegyverrel a kezünkben szaladtunk ki a házból, közbe lőttunk rájuk.
Nem tudjuk hány férfi volt ott, de Dave nyolcat lőtt le, míg én ötöt, de még maradtak.
Bujkáltunk a faház mögött.
-Dave kurvára fogyóban van a töltényem csesszemeg.-idegeskedtem.
-Nekem még van, maradj mögöttem.-utasított, de megforgattam a szemem és hallgattam rá.
-Az a faszi miért nem akar meghalni?-tette fel a kérdést magának, majd visszafordult tölteni lőszert.
-Menjünk el Dave.-motyogtam, hiszen izgultam de kegyetlenül.

Megérintette az arcom, és határozottan a szemembe nézett.
-Ha most itt hagyjuk őket, nem lesz nyugodt életünk.-mondta, majd nyomott egy hatalmas puszit a homlokomra, ami egy hatalmas löket volt számomra.

Dave lőtt rájuk, én pedig a faház mellé merészkedtem és határozottan lőni kezdtem, minnél pontosabb célzásokkal a maradék golyóimmal.
-CHERYL TE MI A KURVA ISTENT CSINÁLSZ MÁR BASSZAMEG?-ordított Dave, de mit sem törődtem vele.
Engem nem ölnek meg, de őt igen. Vagyis hát ki tudja.