Árva gazdag✔️

I. Évad - VII. Fejezet

Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen eset részese leszek, talán senki sem keres, mivel nincs senkim. Ani az egyetlen családtagom, akivel tartom a kapcsolatot, és talán Őt is bajba sodortam ezzel. Mit tettél te Cheryl?

Semmit nem láttam, mintha egyszerűen elvesztettem volna a látásomat, de éreztem az erős szorítást, a kötést a szememen, és semmit sem hallottam. Ébredeztem a szörnyű kábulásból, nem tudtam elképzelni hogy hol vagyok, és egyetlen emberre gondoltam: Timothy Butler.

Szinte biztos voltam abban, hogy ő van az egész mögött, ő tette ezt velem, vagy talán csak egy véletlen áldozata vagyok és nem tudja mi van velem. Ne nyugtasd magad hazugságokkal.
Tudatalattim Timothyt tartotta bűnösnek, és elképzelni sem tudom meddig leszek itt, mit csinálnak velem.

Egy hangot sem hallottam, de én sem tudtam megtörni a síri csendet, hiszen egy hang nem jött ki a torkomból, talán a kábulás miatt, de az is lehet, hogy a szimpla félelem váltotta ki belőlem. A kezem erősen kikötve valahova, talán egy csőhöz, a lábaim pedig össze voltak kötözve. Egy hideg betonon ültem, és érdekes illat csapta meg az orromat, ami elviselhetetlen volt.

Ajtó nyitást hallottam, tehát helyiségben tartanak fogva, aminek kevésbé sem örülök, hiszen segélykiáltást sem tudok tenni, mert biztos hogy nem fog hallani senki.

-Cheryl Shaver, végre személyesen is találkozhatok veled, hiszen annyit hallottam már rólad a főnökömtől. Nem is gondoltam volna hogy ilyen csodálatos vagy.-hallottam az idegen férfit, aki egyre jobban közeledett felém, majd az utolsó mondatánál az arcomhoz ért, és finoman megsimította azt. Undorító gazember, aki a mocskos kezeivel képes hozzám érni, fúj.
-Hol vagyok?-kérdeztem rekedt hangomon.
-Olyan helyen, ahol senki nem talál rád.-mondta mély hangján.
-Miért vagyok itt?-tettem fel a kérdéseket, korrekt válaszra várva.
-Erről nem engem kell kérdezned, hanem a főnököt.-hallottam hogy mellém guggol miközben mondja.
-Timothy akarta ezt, igaz?-kérdeztem egyértelműen.
-Jó kislány.-ragadta meg az állkapcsom, majd a sírás kerülgetett, de igyekeztem visszafojtani.

Csak hallottam, ahogy eltávozik a helyiségből, majd agyalni kezdtem, hogy mi lehet a terve velem. Újra nyílt az ajtó, de ezúttal a hang is ismerős volt: Timothy Butler.

-Még mindig kíváncsi vagy arra, hogy ki vagyok én, Cheryl?-kérdezte cinikusan, majd eloldozta a lábaim.
-Mit keresek itt Timothy?-kérdeztem erős hangnemmel.
-Shh.-csitított, majd végigsimította a combom.
-Válaszolj!-emeltem fel a hangom, erősködtem "vakságom" ellenére, és nem érdekelt mit tesz.
Kezét becsúsztatta a szoknyám alá, amitől rosszul éreztem magam, majd leheletét éreztem a nyakamon.
-Azt akarom, hogy az enyém legyél.-csókolt bele a nyakamba majd a vállammal ellöktem.
-Ne így akarj magadévá baszki!-mondtam, majd kezeit erősen a torkomra szorította.
-Légy illedelmes és add meg a tiszteletet különben ne akard megtudni, hogy mit fogok művelni veled ebben a szobában. Tehetetlen vagy Cheryl, ne feledd.-mondta erős hangnemmel, majd elengedte a torkom és kiment a helyiségből.