Árva gazdag✔️

I. Évad - XXIX. Fejezet

🕊Egy hónap múlva🕊

Egy hónap telt el azóta, mióta Dave meghalt, és magával vitt Timothy a Los Angeles-i "palotába" ahol valóban azt csináltam amit akartam, de szörnyű volt minden perc. Most visszajöttünk a mi városunkba már pár hete, Ani velünk él és borzasztóan jól érzi magát, ami nekem egy percig sem volt szimpatikus, és rengeteg dolog miatt veszekedtünk is, hiszen még mindig nem dolgoztam fel Dave halálát.

Rengetegszer jelenik meg álmomba, és felriadok hajnalba, amikor érzem, hogy ott van velem, Nancyvel megosztottam az egész napjaim amit Davvel töltöttem, míg Anival azt, hogy Timothy megerőszakolt, amit borzasztóan fogadott és valóban megviselte az egész. De ettől függetlenül jól kijön vele, ami nekem gyanús, és jobban kezdem azt hinni, hogy miatta történt ez az egész.

Timothyval a kapcsolatom változatlan, undorodom tőle, és kiborít ha hozzám ér azok után, amit velem tett, nem hagyom, hogy közeledjen felém, és próbálom tartani vele a távolságot ahogy csak lehet, és nagyon fontos esetekben fordulok hozzá.

Mostanában nagyon sűrűn van hányingerem és nagyon rosszul vagyok reggelente, amit megosztottam Nancyvel, és terhességre gyanakodott, amit pont most csináltam meg.

Nancy egy harmincas korosztály, de közel van a negyvenhez, soha nem kérdeztem meg tőle, hogy mennyi idős, de csupa szív asszony, és nagyon szerethető személyiség.

-Nancy, ha kiderül, hogy terhes vagyok, honnan tudom meg azt, hogy kitől?-néztem aggódva Nancyre, miközben fel-alá járkáltam a szobámban,
és a magassarkúm csapkodta a földet.
-El megyünk orvoshoz, és kiderül.-mondta Nancy, majd megráztam a fejem.
-Egyik nap szeretkeztem Davvel, másik nap pedig megerőszakolt ez a rohadék.-mondtam, majd leültem az ágyam végébe.
-Ne aggódj, szerelemből hamarabb lehet gyerek.-mosolygott rám kedvesen, majd eszembe jutott egy emlék, ahogyan mondta Dave a kisbabát, miközben a gyerekkori képeket néztük, és egy könnycsepp folyt le az arcomon.
-Ne sírj, Cheryl drágám.-simította meg az arcom, egyúttal a könnyeimet is letörölte.
-Nézd Nancy, terhes vagyok.-mondtam ki, mikor ránéztem a pozitív terhességi tesztre, majd izgultam attól, hogy mi fog történni ezek után.
-Úristen kincsem, gratulálok!-ölelt magához boldogan, de én nem voltam boldog egy percig sem.
-Mit ünneplünk?-lépett be Ani a szobámba.
-Terhes vagyok.-néztem rá aggódva, majd láttam az eltorzult arcát.
-Timothytól?-kérdezte aggódva.
-Remélem nem, mit tegyek?-kérdeztem az idősebb hölgyekre pillantva.
-Beszélj vele.-mondta Nancy.-mond el neki, hogy szükséged van egy orvosra.
-Igen, szerintem is.-támogatta Ani Nancyt.
Bólintottam, majd felálltam kezemben a tesztel.

Határozott léptekkel hagytam el a szobámat, és egyenesen Timothy dolgozószobájába sétáltam le, ahol fontos dolgokat intézett, bekopogtam, hiszem nem akartam megzavarni, nem mintha annyira foglalkoztatna, de az foglalkoztatott viszont, hogy kinek a gyereke van a szívem alatt.
-Gyere csak kedvesem.-állt fel Timothy, és undorítónak tartom, hogy még mindig erőszakoskodik, hogy szeressem.
Beléptem a dolgozószobába, majd megpuszilta a halántékomat, én pedig eltoltam magamtól a huszonnyolc éves férfit.
-Miért jöttél?
-Egy nagyon fontos dolgot kell elmondanom neked.-kezdtem bele, majd leültem, és ő is így tett.
-Igen?
-Nos, az elmúlt egy-két hétben sűrűn volt hányingerem és nem éreztem jól magam, majd megkértem Nancyt, hogy hozasson nekem egy terhességi tesztet, abból is a legjobbat.-mondtam, majd odanyújtottam neki a kezemben régóta szorongatott terhességi tesztet.
-Ez azt jelenti, hogy az vagy?-kérdezte örömmel teli.
-Igen. Nem tudom hogy tudsz örülni, miközben megerőszakoltál és úgy lett ez a pici.-mondtam dühösen.
-A legjobb nőgyógyászt fogadom fel neked, és még ma idehívom, hogy vizsgáljon meg.-mondta boldogan, mit sem foglalkozva azzal, hogy mit mondtam.
-Rendben van.-bólintottam, de a szívem bízott benne hogy ez Dave babája.

Elhagytam a dolgozószobát, majd visszamentem a szobámba, ahol Nancy és Ani várták a fejleményeket, és letettem az éjjeli szekrényemre a pozitív terhességi tesztet.
-Mesélj már.-mondta Ani.
-Örült neki, és ma idehív egy dokit.-mondtam szomorúan.
-Mi a baj?-nézett rám Ani, szeretett nagynénikém.
-Bárcsak Dave is tudhatná, hogy jön a pici baba, akiről már beszéltünk.-mondtam szomorúan, és könnycseppek hullottak a szememből, miután felidéztem a fájdalmas emlékeket.
-Olyan nehéz volt feldolgozd..-kezdett bele Ani.
-Még mindig nem dolgoztam fel, szimplán együtt élek a fájdalommal.-vágtam közbe, majd bólintott.-magamra hagynátok?-mondtam, és a könnyeimmel küszködtem.
-Persze.-mondták egyszerre, majd kimentek a szobából.

A sírás tört ki belőlem, és a fájdalom amit éreztem a szívemben tudtam, hogy soha nem fog meggyógyulni, minden este úgy alszok el, hogy bárcsak idejönne, és kiszabadítana újra a kalitkámból, és boldogan élnénk hárman egy aprócska házban. Akarom őt, és hiányzik minden egyes percben.