Árva gazdag✔️

I. Évad - XXIV. Fejezet

Dave gúnyos tapsolással sétált felém lassan. A szívem darabokban volt, hiszem tudom, hogy oltári nagy hülyeséget csináltam, és már akkor megbántam, amikor meghallottam Ani hangját.

-Gratulálok Cheryl Shaver, hogy ennyit nem jelentek neked ennyi nap után sem, hogy megvédtelek és segítettem neked, és kurvára nem vagy képes hallgatni rám.-állt meg, majd a zsebébe csúsztatta a kezét.
-Dave, tudod jól, hogy ez milyen fontos nekem.-mondtam csalódottam, hiszen csalódtam magamban.
-Látom, most mondanám hogy húzzunk innen, de kivettem egy szobát kettőnknek, hogy legalább egy este legyen nyugalmunk, de nem.-mondta szomorúan, és csalódottan.
-Dave.-elindultam felé, majd felemelte kezeit.
-Maradj ott ahol vagy, mindkettőnknek az lesz a legjobb.-bement a panzióba.

El sem tudom mondani, hogy milyen szomorúság uralkodott rajtam, és mennyire bántott az, hogy ezt tettem. De akartam, hogy tudjam, jól van a nénikém. Dave után mentem.

-Elnézést, a férfi aki most jött be, melyik szobát vette ki?-kérdeztem könnyeimet elfojtva.
-A 104-est.-mondta a recepciós férfi.
-Köszönöm.
Kibuggyant egyetlen könnycsepp a szemeimből, majd siettem fel, egyenesen a 104-es szobába. Ahol Dave ült az ágyon és fogta a fejét.
-Kurva nagy szart csináltál Cheryl.
-Tudom Dave, menjünk el innen.-utasítottam.
-Veled nem megyek sehova többet.-állt fel, és velem szembe fordult.
-Tessék?
-Befejeztem.-jelentette ki határozottan.
-Dave, meg tudjuk oldani.-mondtam, közbe a szívem egy millió darabra tört.
-Át adlak Timothynak.-mondta ki ezt a mondatot, majd a könnyeim patakokba kezdtek el hullani.
-Nem teheted.-mondtam sírva, majd megérintettem a kezét, de nem hagyta.
-Nem az első eset volt Cheryl, napról napra próbálok mindent megadni, hogy jól érezd magad, megvédeni téged ahogy csak tudlak, és soha nem hallgatsz rám, és ha azt mondom nem, akkor te rohadtul igent akarsz.-vonta meg a vállát.-nekem ez nem megy.
-Dave, nem akarom, hogy úgy érezd magad, mintha nevelned kellene engem.-mondtam, de közbe elcsuklott a hangom.
-Nevelhetetlen vagy.-nézett a szemeimbe.
-Nem akarom azt, hogy ez véget érjen.-gondoltam a pár órával ezelőtti szexünkre, és arra, ami elindult köztünk.
-Hidd el, hogy én sem, de ha megtalál, nem biztos hogy túl élem, mert hogy te igen, az biztos.-nézett rám.
-Kitartok melletted a végsőkig, de hidd el, hogy nincs olyan, hogy te itt hagysz. Mindig ezzel jössz.-mondtam, közbe a könnyeimmel küszködtem.
-Hogy felfogd a súlyát a dolognak, mert tudom hogy szeretsz, de nem eléggé.
-És te? Te szeretsz engem?-kérdeztem félve a választól.
-Nem számít, hogy szeretlek-e, ha folyton csalódnom kell benned Cheryl.-mondta Dave, majd újra megfogta a táskáját.
-Hova mész?-néztem rá.
-Vissza a városba.-néztem rá aggódva, és megráztam a fejem.
-Dave, azt nem.-könnyes szemekkel néztem rá.-Dave, mennünk kell tovább!-néztem a szemeibe, és próbáltam határozott lenni.
Megérintette az arcom.
-Szeretlek, Cheryl.-adott egy csókot a homlokomra, majd elment.

A sírás tört ki belőlem, és úgy sírtam, mint még soha, aggódtam, féltem, és nem akartam elveszíteni, és azt sem, hogy véget érjen ez az egész.
Megfogtam a táskám aztán rohantam Dave után, egyenesen le a recepción át az utcára, ahol utólértem, és visszahúztam.
Csupa szerelemmel csókoltam meg, amit viszonzott, és a szívem melegség tőltötte el. Hosszan tartó csók volt, amilyen még soha, és az érzelmek cikáztak körülöttünk.

-Soha a büdös életbe nem fogok nemet mondani semmire, csak maradj itt velem, és csináljuk ezt végig.-néztem a szemeibe, és határozottan mondtam.
-Ha mégegyszer ilyet csinálsz, minden szó nélkül foglak itt hagyni.-jelentette ki, majd bólintottam.
-Tényleg szeretsz?-kérdeztem vissza. majd
bólontott, de nem mondta ki. Értékelem.
-Visszakérem a pénzed.-indult vissza a panzióba, én pedig utánna siettem.

Sikeresen visszakaptuk a pénzt, majd újra útnak indultunk. Nehéz volt ez nekem, de egy életre tanultam ebből, hiszen szeretném, ha Dave itt maradna nekem, nem hagyna el soha. Azt hiszem erre van esély, csak érjük el azt a pontot, amikor enyhül a helyzet, és végre meghalhat Timothy Butler, a holttestét akarom látni, semmi másra nem vágyok jobban.