A tesi tanárral [BEFEJEZETT]

4.rész

Ahogy haza értünk anya fogadott minket. Anya bekísérte Jack-et a konyhába. Lepakolom a cuccom addig. Én is be megyek a konyhába.
- Nem alszol itt Jack? - kérdi anya. Jack rám néz. Mosolygok egyet.
- De! Itt alszok. De akkor haza kell mennem a cuccomért. Jössz velem?- kérdi Jack rámnézve. Ránézek anyára. Biccent egy kicsit, hogy elenged. Felveszek egy kabátot és elindulunk Jack kocsijához. Beszállunk.
- Tényleg ott akarsz aludni nálunk?- kérdem rá nézve.
- Miért baj? Eddig durci volt, ha nem aludtam ott.
- Ennyire hülye vagy?
Nem sokára ott vagyunk nála.
- Szóval most azért nem örülsz, hogy ott alszok, mert együtt vagyunk! Jó van akkor! Szólok anyádnak, hogy nem alszok ott! - mondja durcásan. Kiszáll a kocsiból és jó erősen becsapja az ajtót. Én még nem szállok ki. Hagyom, hogy lenyugodjon egy kicsit. Pár perc múlva kijön, a táskája a hátán van. Lassan beül. Rám néz.
- Bocsánat, hogy lehülyéztelek. - bele nézek a szemébe. A szeme csillog.
- Bocsánat, hogy kiabáltam veled.
Közelebb hajol, majd megcsókol.
- Béke van? - úgy nézek rá, mint ha életbe először bántam volna meg valamit. Mosolyog egyet.
- Igen. Béke van, ha megígéred, hogy többé ilyenért nem durcizol be!
- Megígérem. - mondom mosolyogva. Egy gyors puszit adok neki, majd ő beindítja a kocsit és elindultunk vissza hozzánk. Az úton hazafele nem nagyon beszélgettünk. Megérkeztünk hozzánk. Mielőtt kiszálnék, Jack gyorsan kipattan és ő nyitja ki nekem az ajtót. Mosolygok egyet. Apa kint volt az udvaron.
- Hát ti?- kérdi apa.
- Itt alszok. Haza mentem a cuccomért, és Sophia velem jött. - mondja Jack, majd a terasz alá megyünk. Jack keze átkarolja a vállamat. Jack rám néz.
- Igen? - kérdem halkan.
- Mondjuk el. Most. Kérlek! - mondja suttogva. Bólintok. Ránézek apára.
- Apa! Jack-el együtt vagyunk.
- Nem! Nem lehet! Jack! A haverod vagyok és a lányomat is ismered kiskora óta! Hogy jöhettél vele össze?- apa kezd kiborulni.
- Mivel lassan egy éve nem láttam több okból, és a suliban egész jó lett újra a kapcsolatunk, így hát... - el csuklik a hangja. Rám néz.
- Apa! Kérlek ne csinálj belőle nagy ügyet! Jack túl jó fej ahhoz, hogy őt most elengedjem. - mondom tök nyugodt hangon. Apa rám néz.
- Jó! Egy darabig még tűröm! De ha össze mered törni a szívét, én kinyírlak! - mondja mosolyogva. - Ne hogy el hidd, hogy bántani foglak!
- Túl sokat tudok rólad! - mondja Jack is nevetve. Bementünk így hárman a házba. Én és Jack a szobámba tartottunk tovább. Anya kicsit furán nézett ránk, hogy Jack miért nem maradt kint beszélgetni. Lassan be fekszek az ágyba, hogy a törött kezem ne nagyon ütődjön meg.
- Mit csináljunk? - kérdem rá nézve.
- Nekem mindegy. Tök jól rajzolsz!
A falam tele van az én rajzaimmal. Vagyis párral amikre büszke vagyok.
- Köszi. Mielőtt megszólalsz! Nem foglak lerajzolni! - a bal oldalamra dőlök. Így könnyebb, mivel a jobb kezem van eltörve.
- Miért nem? - ő is oldalra fekszik. Mosolyog egyet. Lassan oda hajol.
- Nincs csók! - mondom szemtelenül.
- Mondj egy okot, hogy miért?
- Inkább valamit valamiért. Kapsz puszit, ha a szokásos mély hangodon beszélsz! - az olyan cuki, amikor úgy beszél. Az tipikus ő.
- Jó. - itt még normális a hangja. - Mit is mondhatnék. Szeretlek például. - ezt már mély hanggal mondta. Úr Isten az a hang!! 😍😍 Szerelmes vagyok abba a hangba. Lassan közelebb hajolok. A szánk összeér. Lépteket hallunk, így elvállunk egymástól. Anya lassan benyit. Látja, hogy egymás mellett fekszünk, háton.
- Mit csináltok? - kérdi furcsán.
- Beszélgetünk. - mondom, majd lassan Jack-re nézek, majd anyára.
- Nem sokára elkezdünk főzni. Nem jöttök segíteni? - kérdi anyám. Lassan Jack-re nézek.
- De menjünk! - mondja Jack. Felállunk, majd elhagyjuk a szobám. Előpakuljuk egy tálcára a főzéshez valót. Lassan kipakolunk az udvari asztalra. Apa közben a tüzet meggyújtja. Ahogy meg volt mi is kimentünk.