A tesi tanárral [BEFEJEZETT]

15.rész

Egész napunk sorozatozással ment el. Négy óra fele elkértem a házit az egyik osztálytársamtól. Ő szépen lefotózta, és elküldte nekem, amiért hálás vagyok. Szerencsére nem kérdezte meg, hogy miért nem voltam suliba, de szerintem tudta, hogy miért. Szerintem az ofő tájékoztatta őket a történtekről. Most délután nem kezdtem el tanulni, majd holnap. Szerintem a héten itthon maradunk Jack-el, utána menni fogunk suliba. Vagyis én szeretnék menni. A nap további részét a sorozat befejezésével folytattuk. Holnap lesz Jessica temetése. Hátha megnyugszom majd annyira, hogy el tudjam engedni. Ahogy haza ért anya, egyből bejött a szobámba.
- Figyeljetek! Holnap lesz Jessica temetése, és arra gondoltam, vihetnétek virágot, meg Jessica szüleivel is beszégethetnétek egy picit, hisz mégis a legjobb barátnőd szülei.
- A volt legjobb barátnőm! - javítom ki. Anya ahogy meghallotta ezt a mondatot kiment a szobámból. Eljött az este, majd elmentünk külön-külön fürödni Jack-el. Amikor meg volt, össze bújva elaludtunk.
Másnap reggel van, azaz kedd, és ma déután kettőkor lesz Jess temetése. Örülök, hogy Jack ilyenkor is itt van mellettem. Benne már kis korom óta bízok, és ilyenkor bizonyosul meg, hogy benne tényleg bízhatok. Délben elindultunk a virágoshoz, hogy össze tudja állítani a csokrot. Ez olyan fél órába telt. Szépen felöltöztünk feketébe. Amikor meg volt elindultunk a temetőhöz, ahol lesz a temetés. Amikor megérkeztünk Jess anyukájával találkozunk. Egy jó nagy ölelést adok neki. Jess anyjával nagyon jóba voltam.
- Őszinte résztvétem! - mondom, ahogy letörlök egy könnycseppet.
- Köszönöm! És részvétem felőlem is. - mondja ő is. - Köszönöm, hogy eljötetek. Ő ki is? - kérdi szinte suttogva a fülembe.
- Ő Jack. A barátom, és a tesi tanárunk. Apám egy régi ismerőse, és azért vagyunk együtt. - ezt azért mondtam el neki, mert elég jól ismerjük egymást, és szerintem jobb, ha tudja, hogy ő ki is. Ő csak bólogatott, majd mondta, hogy foglaljunk bent helyett, ahol csak szeretnénk. Bementünk a terembe, elfoglatuk a helyünket. A temetés nagyon szép volt. Haza fele menet felhozódott az a téma, ami ez előtt is fent volt.
- Ugye mondtam, hogy mennem kell majd egyetemre, továbbképzésre. - itt Jack félig rám néz. - Na, és hétfőn fog elkezdődni ez az egész, szóval, majd lehet, hogy csak hétvégén fogunk tudni csak találkozni. Tehát péntektől vasárnapig. De akkor együtt kell majd tanulnunk.
- És miért pont most szólsz, amikor nem vagyunk olyan állapotban? - viszem fel a hangom.
- Mert ezt a pillanatot tartottam a legjobbnak. Ha később szólok az a baj, szóval inkább most mondtam el.
El sem hiszem, hogy egy ilyen alkalom után mondja el. Bár igaz, hogy ez jobb alkalom, mint bármelyik más. Ha később szólt volna, akkor tényleg jobban kiakadtam volna, mert én is általábn egyből szólok neki az információkról. Haza fele menet nem szóltunk egymáshoz, amit most nem is bánok. Jobb, hogy most nem beszéltünk, mert át tudtam gondolni a dolgokat.
- Figyelj! - mondja Jack, ahogy leparkolt a házunk elé. Még egyikünk se szállt ki.- Én most inkább haza megyek, gondoljuk át külön-külön a dolgokat. Szerintem egy kis szünet jót tesz mind a kettőnknek. Oké?
- Oké. Szerintem is jobb, ha most külön vagyunk. - ezzel a lendülettel adok neki egy puszit, majd kiszállok a kocsiból, és bemegyek a házba. Anyám nem kérdezett semmit, én meg egyből a szobámba vettem az irányt, így minimálisabb lett az esélye a kérdezésre. Este gyorsan lefürödtem, írtam Jack-nek, hogy valamennyivel jobban vagyok, ő is írta, hogy jobban van, és majd holnap jönni fog. De addig aludjak egy jó nagyot, mert egy ilyen nap után jobb, ha pihenünk mind a ketten. Elköszöntünk egymástól, majd én elmentem aludni. Egész este alig tudtam aludni, annyit gondolkodtam a ma történteken. Reggel Jack keltett fel. Rá nézek álmos fejjel, ő meg csak mosolyog. Valamiben nagyon sántikál!