A tesi tanárral [BEFEJEZETT]

9.rész

Jack követ. Lassan ő is befekszik az ágyba mellém. 
- Mit rontottam el? - szólal meg egy idő után. 
- Te semmit. Csak szimplán ilyen kedvem van. - mondom durcis hangon. 
- Ez olyan cuki tőled! - mondja majd nevet egyet. Ettől én is elmosolyodom. Összebújva fekszünk egy darabig. Én lassan felelek, és előszedem a tanulni valót. Jack segített a házit megírni, tanulni. Este megfürödtünk külön-külön, majd elmentünk aludni. Másnap reggel Jack kelt fel azzal, hogy szép lassan oda bújik hozzám, és ad egy puszit. Lassan mosolyra húzzom a szám, veszek egy mély levegőt, és kinyitom a szemem. 
- Jó reggelt! - mondja egy mosoly keretében a tipik reggeli mély hangjával.
- Jó reggelt! - mondom boldogan. - Kérlek még beszélj! 
- Hát jó! Olyat jót álmodtam! És az az álmom veled volt és én élveztem. Az volt benne, hogy külön lakásba  vagyunk a szüleidtől távol, és együtt boldogunk vagyunk. 
- Ez cuki álom! - mondom lassan eltávolodva tőle. Adok neki egy puszit, majd felállok, hogy felöltözhessek. Jack követi a példámat. Összeszedjük a cuccunkat, és elindultunk a suliba. A suliba szokás szerint nem beszéltünk, kivéve tesin. A nap hamar eltelt. Jack mondta, hogy most délután ne várjak rá, mert plusz egy órát kell neki tartani. Ahogy beállok a buszmegállóba, nem sokkal rá jött a rajz tanárom. Megáll felvenni, beszállok, köszönök, ő vissza köszön. 
- Bocsi, hogy felhozom a témát, de csak tisztábba szeretnék lenni a dolgokkal. Jack és közted mi a helyzet? Mert minthogyha többet lennétek együtt szeptember vége fele óta. Mi ennek az oka?
- Bocsánat, de a jelenléte nélkül nem nagyon akarok mondani semmit. Nyilván ez olyan dolog, hogy mind a kettőnk életét megváltozná, ha az igazgató megtudná. Vagy bárki más. 
- És honnan ismered? Mert láthatólag több ideje, minthogy ide jött volna. 
 - Kis korom óta. Apám egyik haverja volt. Most is az csak... - nem akarom azt mondani, hogy együtt vagyunk, mert tényleg nagyobb bajok is lehetnek. - Csak más is van köztünk. - bököm ki egyszer véletlen. Rám néz féloldalasan. 
- Hogy tessék?? Mióta?? 
- Egy vagy másfél hónapja. Bocsánat, de ezt tényleg nem kellett volna elmondanom. 
Látszódott a sokk az arcán. Még mentünk egy kicsit, majd kirak a buszmegállóba. Elköszön, majd elmegy. Lassan én is elkezdek hazafele menni. Ahogy haza érek ledoboma cuccom a földre, és bedobom magam az ágyba. Pár percre behunyom a szemem, vagyis ez lett volna a tervem. Jack ébreszt fel. 
- Hahó! - mondja apró lökdösések közt. 
- Tessék! - mondom kómásan. 
- Este kéne aludni! 
- Miért, mennyi az idő? - kérdem full kómásan, közben Jack leül az ágy szélére. Elő veszi a telefonját és megnézni az időt. 
- 18:38. Mióta aludhatsz? - kérdi miközben megsimítja a lábam. 
- Körülbelül fél 3 óta. Megfürdetsz? - nézek rá cukin. 
- Ha nagyon szeretnéd. - mondja egy fél oldalas mosollyal. - Engedek neked vizet, addig készülj fel lelkileg. - mondja majd lassan feláll, és elmegy. 3 perc múlva vissza jön, kitakar, és az ölébe kap. - Olyan rég fürdettelek már meg. Most újra itt az ideje. 
Lassan levetkőztet. Elálmul a látványtól. Én mivel még kómás vagyok, így nem nagyon törődök vele, hogy hogyan lát engem. Bele lépek a fórró kád vízbe, és leülök. A vizet szépen lögyböli rám, hogy meg ne fázzak. Amikor megfürdetett kiszállít, megtörült, és felöltözetett. Felkap az ölébe, és átvisz a szobámba. Betakar, majd ad egy puszit a homlokomra, és elmegy. Nem nagyon bírom már a szemem nyitva tartani, szóval újra bealszok. A holnapi nap nem tudom, hogy hogyan lesz megoldva, ha Jack dolgozik, és még a szüleim sincsenek itthon.
Szerda reggel van, azaz ma kellene elmennem az orvorshoz a kezemmel. Jack hagyott egy üzenetet, hogy amikor mennem kell hívjam fel egy órával, és eljön majd bevisz. Telt az idő. Végre eljött az a pont, amikor végre felhívhatom.