A tesi tanárral [BEFEJEZETT]

17.rész

Mielőtt bemennék öltözni, Jack oda hív hozzá. Megölel, mert tudja, hogy most szükségem van rá.
- Figyelj! Tudom, hogy nehéz! Nekem is az, de gondolj bele, hogy milyen lehet akkor a családjának. Tudod, hogy egyszer úgy is el kell engedned.- mondja Jack, majd újra megölel.
- Tudom, hogy el kell engednem, de nagyon nehéz. De hálás vagyok azért, hogy itt vagy nekem. És, hogy támogatsz. Nem lehetne, hogy ma nem tesizzek? - kérdem cukin nézve rá.
- Jó! Ma felmentelek tesi óra alól! - mondja Jack egy mosoly keretében, amit viszonzok, de nem volt egy ilyen beszélgetés után a legőszintébb. Így hát nem mentem be az öltözőbe, mert ilyenkor jobb, ha nem találkozok senkivel. Amikor már kezdenek a többiek kifele jönni az öltözőből, kicsit furán néztek, hogy én miért nem tesizek. Az volt a szerencsém, hogy nem kérdeztek semmit, hanem mentek tovább. Én is szépen lassan betévedek a tesi terembe. Jack rám pillant, és egy fél mosolyt ereszt el, amit viszonoztam. A tesi óra elment nagy nehezen. A tesi után megvártam Jack-et a kocsijánál, mert most egyszerre végzünk, így haza tud vinni, ha nem jön közbe valami. Pár perc múlva már látom is, hogy jön. Amikor oda érkezik egy jó nagy ölelést adok neki. Rám néz, majd egy jó nagy puszit ad a számra. Nem érdekel, hogy nem a suli előtt kéne, mert szeretem őt. Ha az igazgató emiatt kifogna, nem érdekelne. Jó, érdekelne, mert ezzel együtt még két évem van hátra.
Lassan elvállunk egymástól, beülünk a kocsiba, és elindulunk haza.
- Ma mehetünk hozzád? - kérdem félig Jack-re pillantva.
- Felőlem. De kérdezd meg anyádat, nehogy baj legyen ebből. - mondja Jack úgyanúgy félig rám pillantva. Előveszem a telóm, írni kezdem anyám számát, majd felhívom. Párat csörög, aztán felveszi.
- Heló! Mond gyorsan. - szól bele.
- Heló! Mehetek ma Jack-hez? Ott is aludnék!
- Persze! Menj haza még gyorsan a cuccodért, aztán mehetsz! De tanultok is, ugye? - kérdi feltételezve.
- Persze! Fogok tanulni! - ahogy kimondom lerakom. Idő közben elindultunk hozzám. Ahogy megérkezünk, Jack egyből kipattan, és kinyitja nekem az ajtót. Bemegyünk a házba, gyorsan össze kapom a cuccom aztán vissza megyünk a kocsihoz. Jack kinyitja nekem az ajtót, beszállok, majd ő is beszáll. Elindultunk hozzá. Az úton beszélgettünk, próbált megnevettetni. Félig meddig sikerült neki, de még mindig rosszul vagyok. Nem tudom, hogy mikor nevettem egy jót, de egy jó ideje biztos nem.  Szerintem nem is fogok egy darabig. Mikor megérkezünk Jack-hez, Jack szokásosan kinyitja nekem az ajtót. Jártam már Jack-nél, de még mindig nem oldódtam fel a házába, lehet azért, mert eddig még egyedül nem voltam oda bent. Bemegyünk, leveszem a táskám, majd követem Jack-et. Jack a szobájába megy, így én is oda megyek. Befekszünk az ágyba, oldalunkon feküdve, egymást nézve. Lassan oda kúszok, és arcom a mellhasába temetem. Ő szorosan átölel. Így feküdtünk még egy darabig, amíg valaki fel nem hívta Jack-et. Jack lassan elvállik, és felveszi a telefont.
- Igen? Tudok valamiben segíteni? - kérdi Jack aggódóan.
- Ma egy csomó gyerek látta téged és Sophia-t csókolózni. És az volt, hogy nincs semmi köztük. Ugye? - kérdi az igazgató.
- Akkor még semmi nem volt köztünk. Azóta kialakult köztünk egy kapcsolat. És most Sophia-nak szüksége volt rá, és szüksége van rám. 
- Ezt megértem, hogy szüksége van rád, de ne a suliba vagy a suli előtt tegyétek. Ez az első figyelmeztetés volt, legközelebb nem szólok, hanem már ki leszel rúgva. 
- Többet nem fog előfordulni, megígérem! - azzal a lendülettel lerakja a telefont.
- Mi volt a baj? - kérdem aggódva.
- Egy csomó gyerek láttára megcsókoltalak. Az volt a baj. Utána az volt, hogy ha legközelebb látnak minket akkor kirúgnak engem.
- Nem fog előfordulni többet.
Ezek után beszélgettünk, meg tanultunk közösen.