A tesi tanárral [BEFEJEZETT]

12.rész

A tesi óra szenvedéssel ment el. Amikor vége lett én mentem ki elsőnek a teremből. Gyorsan átöltöztem, és egyből indultam a buszhoz. Szerencsére elértem egy buszt, így nem féltem attól, hogy Jack-kel kell, majd haza menni. Amikor leszálltam a buszról egy autó lassított le mellettem. Próbálok nem rá tekinteni, mert tudtam, hogy Jack az. Haza trappoltam, a kocsi még mindig követett. Leparkol a házunk előtt. Az ajtó csapódásra lettem figyelmes. Jack vigyázni szokott az autójára. Alig tudom kinyitni az ajtót. Egy kéz hátulról megölel. Eláll a lélegzetem, annyira megijedtem. Lassan megfordít. Jack mélyen a szemembe néz. Boci szemeivel néz engem.
- Ne haragudj rám! - kezdi el. - Nem engedted, hogy tesi előtti szünetben folytassam.. Online akarják megoldani, de viszont mennem kell majd egyetemre továbbképzésre.
Ez a nap lehetne ennél rosszabb?
- És akkor hogy fogjuk megoldani a találkozást? A suli mellett elég nehéz lesz. - közben kimászok karjai közül. Lassan megfordulok, és mostmár tényleg bemegyünk a házba. Jack is követ. Lepakolom a cuccom. Jack leül az asztalhoz. Leülök vele szembe.
- Szóval mond, hogy most mi legyen, mert anyád se örül, hogy együtt vagyunk, és most te is hisztizel, mert nem fogjuk megoldani a találkozást.
- Én azt mondom, hogy szakítsunk akkor! Te elmész, én itt maradok, anyám boldog. És mindenki jól jár. És most kérlek menj el. - felállok és elviharzok. Jack nem jön utánam. Írok Jessica-ra. Azt mondta, hogy ő is szakítani akar a barátjával, mert nem érzi jól magát abban a kapcsolatban.
Egy nagy ajtó csapódásra lettem figyelmes, majd Jack-et látom elviharzani. Letettem a telefonom, és utána viharzok. Megfogom a karját.
- Nem érdekel, hogy a szüleink mit szólnak a kapcsolatunkra! Ha neked egyetemre kell járnod, akkor járj, és majd a találkozást megoldjuk! Én szeretlek! És tudom, hogy te is szeretsz! - mondom mélyen a szemébe nézve. Látom a meglepődést az arcán.
- És most miért gondoltad meg magad? Hogy ne szakítsunk..
- Mert rájöttem, hogy szeretlek! És nem akarlak elveszíteni. A szüleim ismernek, és kedvelnek. Ha szakítunk akkor csak nekünk lesz rosszabb, ha találkozni kell. Meg szüleink hívnak téged, akkor lehetetlen elkerülni a találkozást. És tanulhatnánk együtt. - dobom fel az ötletet. Ő lassan vissza húz a házba, hogy ne az utcán beszéljük meg. Leül szokásosan az asztalhoz. Rám néz.
- Ne haragudj, hogy csak úgy el akartam menni, de ez egyszerre egy kicsit sok, és remélem megéred, ha nem vagyok most olyan állapotban. Beszéljük meg holnap. Maradjunk most annyiban, hogy béke, de majd még folytatjuk. - lassan feláll, ad egy puszit a homlokomra, majd elmegy. Bemegyek a szobámba. Tipikusan elmondom Jessica-nak. Azt írja, hogy ő ezt már nem bírja tovább. Ő végezni akar magával. Megértem, hogy ezt a sok kavarodást nem bírja. Én se tudom, hogy meddig bírom. De szerintem ő hamarabb túl akar esni ezeken a dolgokon. Írta, hogy nem sok kell neki, hogy megölje magát. Próbáltam lebeszélni, de ha ő valamit a fejébe vesz akkor már nincs vissza út. Nagyon jól ismerem már, és talán kétszer, ha sikerült lebeszélnem valamiről. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, és ő is nekem, de, hogy ezt megtegye.... Sok erőbe fog kerülni. Jack még az az ember, akivel ezt megtudnám beszélni, de vele most nem olyan a kapcsolat, hogy ezt megtudnánk beszélni, sajnos. Jessica elmondtam a srác nevét, így írtam a srácnak, hogy mi történt. Szerintem tudja, hogy én ismerem a legjobban, és, hogy csak én tudnám lebeszélni, de akkor már késő volt. Körülbelül 1 órán keresztül beszéltük, hogy hogyan lehetne megakadályozni, de akkor már hívott Jessica anyja. Lassan és óvatosan felveszem.
- Igen? - kérdem félve. Tudtam azt, hogy azért hív, mert Jessica megcsinálta. Hogy öngyilkos lett.
- Sajnálom, de... - próbálja vissza tartani a sírást Jessica anyja. - De Jessica...