A tesi tanárral [BEFEJEZETT]

13.rész

Jessica anyja még mindig a könnyekkel küzd.
- Szóval Jessica... - nagy levegőt vesz. - Önygyilkosságot követett el! Sajnálom! - nagy zokogásba kezd. Sokkba voltam. Lassan lerakom a telefont, én is hangos zokogásba kezdek. Bele telt jó pár órába össze szedni magam, hogy felhívjam Jack-et, hogy most szükségem van rá. Mivel hallotta a hangomon, hogy most tényleg szükségem van rá, így pár perc múlva itt is volt.
- Mi történt? - kérdi beérve a szobámba. Felálltam, oda megyek és lassan megölelem.
- Jessica... - újra zokogásba törtem. Jack nem mondott semmit, csak erősebben ölelt.
- Sajnálom. Őszinte részvétem. Nézz rám egy picit. - mondja, közben az állam alá nyúl. - Itt maradok veled, addig amíg szeretnéd. Anyádékat elrendezzük majd. Most ők a legkisebb gondunk. Rendben?
Egy aprót bólintottam. Lassan közelebb hajolt, és megcsókolt. Ez most jól esett egy rossz hír után.
- Akkor most béke van? - kérdem szipogva. Egy aprót bólint. Még így álltunk egy darabig, amíg mozgást nem hallottunk kintről. Elválltunk, majd mind a ketten kimegyünk az udvarra. Anyámék haza értek. Úgy volt, hogy majd vasárnap érkeznek.
Anyám rám néz.
- Mi a baj? - kérdi aggódó tekintettel.
- Jessica-ról van szó. Ne beszéljünk róla, kérlek. - mondom egy nagy ölelést adva anyának. Elenged, majd Jack-nek is ad egy ölelés.
- Figyeljetek! - kezd bele anyám. - Ha jól látom, ti nem vagytok túl jó állapotba, hogy most hallgassatok minket, így menjetek el valahova.
Ez most jól esik anyámtól. Jack is benne van az ötletbe, így gyorsan össze kapom magam, majd beülünk Jack kocsijába.
- Hova szeretnél menni? - néz rám.
- A tóhoz. Ahova a múltkor. Tudod. - mondom elcsukló hanggal. Egy fokkal jobb, hogy anyám nem kiabált azért, mert Jack itt van. Tudtam, hogy egyszer megbékél, de azt nem, hogy ilyen hamar. Már csak arra leszek figyelmes, hogy már a tónál vagyunk. Lassan kiszállunk mindketten. A tó előtt állunk. Oda bújok Jack-hez, aki egyből átölel. Rápillantok.
- Köszönöm. Azt, hogy itt vagy. - mondom halkan.
- Én köszönöm, hogy itt vagy! Amúgy már megszerettem volna kérdezni egy jó ideje. Amikor oda mentem a sulidba. Nem ismeretél fel?
- De. Csak nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy megváltoztál, vagyis láttam. És én is változtam, eleget. És még várni akartam vele, amíg szólok ezzel a dologgal.
- Miért akartál várni? Ha vársz, akkor most nem biztos, hogy együtt lennénk. Ugye ezt tudod? - kérdi, ahogy maga elé fordít.
- Tudom. De még akkor az érzéseimet se tisztáztam le rendesen. De most rendben vannak. - felvetek egy fél mosolyt. Viszonozza. Még egy darabig nézzük a tavat, majd haza megyünk. Anyáék a konyhába ültek, mi leülünk a kanapéra Jack-el. Anya nem kérdezett semmit, és nem is mondott semmit, mert látta, hogy nem vagyok most olyan állapotban. Felvet egy fél mosolyt, amit Jack-el egyből viszonoztunk. Jack átkarolja a vállam, majd egy puszit a fejemre.
- Cukik vagytok! - szólal meg anyám. Nem érdekel, ha tudja. Ideje tudnia, bár adtunk rá már jelet.
- De honnan veszed, hogy együtt vagyunk? - kérdem csak úgy.
- Apád elmondta. Meg amúgy is. Lehet látni rajtatok. Túl sokat vagytok együtt. És akkor is cukik vagytok. - mosolyog el anyám. Akkor ezek szerint nem haragszik emiatt. El tudta fogadni a tényt, hogy mi együtt vagyunk. Még egy darabig kint ültünk a konyhába, majd bemegyünk Jack-el a szobámba. Egy darabig még beszélgettünk, majd elkezdtünk filmet nézni. A nap ezzel ment el, amit nem is bánok. Örülök, hogy béke van, de annak nem, ami Jessica-val történt.
Másnap reggel van, és Jack keltett fel, azzal, hogy hátulról megölelt. Lassan megfordulok felé. Ő egy aprót mosolyog, amitől én is mosolygok. Egy apró puszit ad a számra. Lassan kikelünk kómásan az ágyból, felöltözünk mind a ketten, majd ki megyünk a konyhába, ahol már anyáék vártak minket. Megreggeliztünk, majd vissza megyünk a szobámba filmet nézni.