<Prológus>

698 21 2
                                    

Emlékszem mikor egy rétre zuhantam le az égből.4 éves lehettem,mikor ez az egész megtörtént.Hogy hogyan emlékszek ezekre a dolgokra,mikor mégcsak 4 éves voltam?Apám azért küldött le az emberek közé,hogy tanuljam meg a viselkedésüket.
Apám fájó szívvel elköszönt tőlem,én pedig 4 évesen csak azt hittem hogy kirándulni küld.

Thalia vagyok.Apám Zeus,anyámat nem ismertem.Mikor megszülettem akkor életét vesztette,így apám nevelt egészen 4 éves koromig.

-------------------------------

4 évesen eléggé veszélyes mászkálni sok idegen között.
Mikor be értem egy forgalmasabb városba,be sétáltam egy sikátorba ahol össze kuporodtam és elkezdtem pityeregni.Féltem..nem volt mellett senki olyan akit ismerhettem volna,vagy aki megvédett volna.Láttam hogy egy férfi jön be a sikátorba.

-Hé jólvagy kislány?-kérdezte az illető.

Hiába voltam én Zeus lánya,4 évesen akkor sem tudtam valami jól beszélni.Ezért a válaszra csak egy igent biccentettem a fejemmel.

-Nyugalom nem kell félni!-mondta a férfi és megsimogatta a fejem.-Gyere haza viszlek,egy ilyen kislánynak nem szabadna lődörögni a városban.-mondta és felemelt.

Idegen volt a férfi,de akkor is mikor magához ölelt éreztem hogy megnyugszom.Bíztam ebben a férfiben,pedig még csak pár perce ismertem meg.
A férfi elvitt egy nagy házhoz.Ez már egy kastély volt,nem egy ház.
Bentről hallottam hangokat.Bizonyára a  férfi családtagjai lehettek.Ahogy elnézem a férfit,ő nagyon nem akarta azt hogy meglássanak engem.Felvitt egy szobába,letett az ágyra és bezárta az ajtót.

-Idefigyelj kincsem!Akiket hallottál lent ők a testvéreim.Nem tudhatják meg hogy itt vagy.Nem néznék jó szemmel.-mesélte a férfi.-Hány éves vagy?-tette fel a kérdést.

-N..négy.-feleltem.

-Nagyon kicsike vagy.-mondta.-A szüleid hol vannak?-kérdezte.

-N..nem tudom!-válaszoltam.

-Nem kell félned!Én itt leszek melletted!És azt tudod hogy hogy hívnak?-megint tette fel a kérdést.

-T..Th..Thalia vagyok.-feleltem.

-Milyen gyönyörű neved van!-mondta mosolyogva.

A férfi lement és hozott nekem ételt.Befaltam az összeset.
Nagyon sokáig bujkálnom kellett.Amikor a testvérei nem voltak itthon akkor ő megengedte hogy körbe nézzek a házban.

Megismertem a férfit aki vigyázzot rám és védett.Klaus.Szinte az apámnak tekintettem,nagyon hálás vagyok neki hogy felnevelt.
Most vagyok 18 éves.
Mondta apám/Klaus hogy a testvérei elhatározták hogy nyaralás képpen Las Vegasba mennek.
Apám/Klaus is elpakolt a nyaralásra.Most amúgy itt hagy engem,majd 6 hónapra?Egyedül leszek ebben a bazi nagy házban?

Örökre együtt?Kétlem! ¶Befejezett¶Where stories live. Discover now