Örökre együtt?Kétlem! ¶Befejezett¶

~19.fejezet~ {Titkos napok}

Vissza értem az akadémiára.Elraktam a nyakláncot,utána be mentem a Hallba.

-Hol voltál?-kérdezte Ötös.

-Elmentem egyet sétálni!!-feleltem.-Kikellet szellőztetnem a fejem az történtek után.

-Fura vagy Thalia!-aggódott apám.

-Nem vagyok fura!-vágtam rá.-Kérhetnék egy külön szobát?

-Ott lesz Ben szobája.-felelte Luther.

-Jó,és az melyik?-kérdeztem.

-Gyere megmutatom!-állt fel Vanya.

Vanya felkísért Ben szobájába.Amint kilépet a nő,rögtön elővettem a nyakláncot.Nézegettem egy darabig utána felvettem.Úgy csináltam ahogy mondta apám.Hirtelen a kezemben éreztem egy villám alakú kardot.Kinyitottam a szemem és az sárga színű volt.Mit is mondott apám?Hogyha sárga akkor nem tudom használni  az erőm,csak nagyon nehezen.Levettem a nyakláncot és elraktam egy fiókba.Lefeküdtem az ágyba,és a plafont kezdtem el bámulni.

--------------------------------------------

Teltek a napok.Még saját magam is észrevettem hogy furán viselkedek a többiekkel.Mindig titkolódzok,nem eszem velük egy asztalnál csak bent a szobában egyedül.A mai nap sem volt kivétel.Bent feküdtem a szobában és olvastam egy horror könyvet.Az olvasásomat egy kopogás zavarta meg.

-Igen?-szóltam.

-Gyere vacsizni!-mondta Allison.

-Megyek!-feleltem.

Letettem a könyvet és lementem a konyhába.

-Mi a vacsi?-kérdeztem.

-Brokkolikrém leves,a másikféle pedig rántott hal krumplival.-felelte Vanya.

Oda mentem az asztalhoz,felvettem a tányérom és raktam a levesből is,meg a másik féléből is,öntöttem magamnak dzsúszt is,utána elindultam.

-Miért nem vacsorázol velünk?-kérdezte Diego.

-Napok óta a szobádban van és nem vacsizol velünk.-tette hozzá apám.

-Egyedül szeretnék lenni!-evvel a mondattal fel is teleportáltam.

Az íróasztalra tettem a tányérokat és leültem az ágyra.Kinéztem az ablakon,mivel este volt így a városi fények megvilágították az arcom.

-Egy rossz ötletem támadt,de most nagyon akarom!!-álltam fel az ágyról.

Odamentem az ajtóhoz és próbáltam halkan bezárni az ajtót.A szekrényből kivettem egy fekete dzsekit,utána felnyitottam az ablakot.Már majdnem kimásztam,mikor eszembe jutott..

-A nyaklánc!-mondtam hallkan.

Kivettem a fiókból,nyakamba raktam és véglegesen kimásztam az ablakon.A nyári esti szellő megcsapta az arcom,amint kimásztam.Leugrottam a kukára ami hát,kicsit hangos volt.De mivel a többiek a ház másik felében vacsoráztak,biztos hogy nem hallották.
Kisétáltam a sikátorból.Nagy levegőt vettem,úgy éreztem mintha szabad lennék.Pedig Ötösék nem tartanak fogva.Azért is zöktem ki,mert nincs kedvem magyarázkodni hogy mégis hova megyek este.Elkezdtem gyorsabban sétálni az emberek között,még nem voltam ebben a városban és felakartam fedezni.

Ötös szemszöge

Fura volt Thaliának a viselkedése ezekben a napokban.Amióta itthon vagyunk,sosem evett velünk egy asztalnál.Az is fura mikor ha valaki bemegy a szobájába,mindig az íróasztal fiókjánál van.Most is felrohant a szobába,ami minket már meg sem lepett.

-Túl csend van a szobában..-aggódott Klaus.

-Ezt akartam mondani.Nem hallom hogy csörögne a tányérral.-folytatta Allison.

-Felmegyek és megnézem!-álltam fel az asztalról.

Felteleportáltam a szoba ajtó elé és bekopogtam.

-Thalia?Bent vagy?-kérdeztem.

Nem jött semmi válasz.Ilyenkor már aludna?Mindig hajnalokig szokott rikácsolni.

-Thalia válaszolj már!-dörömböltem az ajtón.

Már nem bírtam tovább.Beakartam nyitni,de zárva volt a ajtó.

-THALIA NYISD KI!!-kiáltottam.

-Ötös mi a baj?-jött fel Allison és a többiek.

-Kopogok az ajtón de nem ad semmi választ!Próbáltam benyitni,de zárva van.-feleltem.

Luther odajött és betörte az ajtót.

-Hisz..ez a csaj megszökött!-csodálkozott Luther.

-MI VAN?-kérdeztem.

-Hogy érted hogy megszökött?-kérdezte Klaus.

Luther nem mondott semmit csak a nyitott ablakra mutatott,ami véget az egész szoba már hideg volt.

-Hová ment?-aggódott Klaus.

-Meg kell keresnünk!!-futottam le a lépcsőn.-Diego,Luther és Klaus menjenek a kávézókba,Allison és Vanya ilyen ruhásüzletekbe,mert még nyitva vannak,én pedig autóval körbe járom az utcákat!-parancsoltam.

-Oké!-felelték.

Thalia szemszöge 

Jó érzés volt egyedül járni a város utcáit.Egy parkba vettem az irányt,ahol szerelmes párok és családok sétáltak.Este fél 9-kor is elég mozgalmas a város.Fura volt látni a szerelmes párokat SZERELMESNEK látni.Sajnos engem ez nem adatott meg,mivel a barátom megcsalt.Leültem egy kis padra,néztem a sétáló embereket és a sietős autókat.Abszolút nem volt lelkiismeretem hogy nem szóltam apáméknak.
Hirtelen a látószögembe megjelent három ismert férfi.Apám,Diego és Luther.Hirtelen mind a három rám pillantott.

-Baszki!-csúszott ki a számon.

Elkezdtek felém közeledni,nem akartam elfutni mert nem bántottak meg semmi olyan,de késztettek arra hogy én fussak.Fel álltam és elkezdtem sprintelni a parkból..