Örökre együtt?Kétlem! ¶Befejezett¶

~16.fejezet~ {Bezárva}

Mikor beértek az akadémiára,gyilkos vigyorral álltam fel.Az Intéző 3 napot adott hogy megöljem Ötöst.Elterveztem hogy ma kibékülök vele és szépen leszúrom,minél hamarabb végezzem el a piszkos munkát.

-Thalia mi volt az a cetli?-jött hozzám aggódva apám.

-Csak tudtad értelmezni..-vontam vállat.-A drágalátos kis Ötös megcsalt egy nálam szebb és nálam 1 évvel kisebb kis csajjal.

-De Thalia én nagyon sajnálom.-mondta Ötös.

-Sajnálhatod is!-vigyorodtam el.

Én ezt nem fogom kibírni.Elővettem egy kést és megvágtam apám kezét.

-THALIA MIT CSINÁLSZ?-kiáltott le Allison.

-Azt amit mondtak nekem!-feleltem.

-Ki mondott mit?-kérdezte Ötös.

-Ahhoz neked semmi közöd hogy ezt ki mondta,de azt elmondom hogy téged most kinyírlak!-indultam el Ötös felé.

Ötös gyorsan elteleportált én pedig követtem.Utamban volt Vanya de hasba szúrtam,aki már a földön is hevert.

-VANYA!-kiáltotta Allison.

Oda akart futni a nőhöz de az erőmmel a falnak löktem,nekem akart támadni a kis gorilla de lefogtam az öklét és kicsavartam a kezét.A kis késes pasas az az Diego dobni akarta volna a kést,de az elmémmel visszafordítottam a két eszközt és a lábába fúródott.

-Thalia ez nem te vagy!-mondta apám.

Oda fordítottam a fejem és mintha megenyhült volna valami bennem..éreztem hogy a szívem azt súgja hogy ne csináljam ezt,de az agyam pedig a gyilkoláshoz húzott.Elindultam apám felé,de Ötös mögém teleportált hogy leüssön.

Gyors gondolkodásomnak köszönhetően az oldalába szúrtam a kést,hamar össze is esett.
Éreztem hogy apám megölel hátulról,eldobtam a kést és vissza jött az az énem aki mindig is voltam..a visszahúzódó és kedves Thalia.Lenéztem a földre és megláttam Ötöst vérben feküdni.

-E..ezt én csináltam?-kérdeztem.

-Nyugodj meg Thalia!!-nyugtatott apám.

-E..EZT ÉN TETTEM!!!-rogytam le a földre.

-Na most szépen jössz velem!-közeledett felém Luther.

-LUTHER NE CSINÁLD MÁR!!!HISZ LEHETETT LÁTNI RAJTA HOGY KÁBULT VOLT!!!-próbált védeni apám.

Luther csak egyszeribe ellökte előlem apámat,engem pedig felkapott.

-ENGEDJ EL LUTHER!!!-kiáltottam.-NAGYON SAJNÁLOM KÉRLEK!!!-kapálódtam a kezében.-ÖTÖS KÉRLEK NE HARAGUDJ!!!A..AZ INTÉZŐ TEHET RÓLA!!!

-L..Luther engedd el!-nyöszörögte Diego.

-Mi hogy megöljön minket?-kérdezte idegesen Luther.

-HISZ ELŐBB MONDTA KLAUS HOGY KÁBULT VOLT!!-kiáltotta Allison.

-De hisz leszúrta Vanyat,téged a falnak lökött,Diegonak a lábába szúrta a kést,Ötösnek pedig az oldalába.-mondta Luther.

-Luther nincs semmi bajom!!-állt fel Ötös.

-ÖTÖS KÉRLEK!!ÉN NAGYON SAJNÁLOM!!!-mondtam sírva.

Ötös szemében láttam hogy nagyon ideges,de nem rám hanem Lutherra.Luther lecibált egy pince szerűségbe és bedobott egy kisebb helyre,ami tiszta sötét volt és nagyon ijesztő.Felálltam és elkezdtem dörömbölni az ajtón.

Ötös szemszöge

Tudtam hogy ez nem az a Thalia aki az akadémián fogadott.Először nem akartam magamnak igazat adni,de mikor megvágta a saját apja kezét ott tudtam hogy sajnos igazam van.Kicsit fájt mikor Thalia az oldalamba szúrta a kést.Megláttam hogy Luther felemeli Thaliát,próbáltuk megállítani de nem hagyta magát.Thaliát bedobta a kis terembe ahova még apánk zárta be Vanyat.

-LUTHER ENGEDD KI!!!-kiáltottam.

-Nem fogom kiengedni Ötös!!Hisz majdnem megölt minket.-felelte idegesen Luther.

Láttam ahogy Thalia sírva dörömböl az ajtón.Annyit dörömbölt rajta hogy a kezei már véresek voltak..

-LUTHER BASZKI THALIA NEM BÍRJA A BEZÁRTSÁGOT!!-kiáltotta idegesen Klaus.

-Legalább egyel kevesebb!-mondta és felindult.

Ránéztem Thaliára aki már a földön volt összekuporogva.Pánikrohama lett mivel klausztrofóbiás.

-THALIA KLAUSZTROFÓBIÁS!!-kiáltottam a férfi után.

Luther mintha meg sem hallotta volna tovább ment.Diego csak rám nézett végül ő is elment.Klaus és én próbáltuk tartani Thaliában a lelket.Látszott rajta hogy nem kell neki kicsi idő és már fent az égen lesz..

-Thalia kérlek maradj verünk!!-dörömböltem az ajtón.

Thalia csak sírt és csak sírt..

Thalia szemszöge

Mivel klausztrofóbiám van ezért a bezártságot nem bírom 3 percnél tovább.Összekuporogtam az ajtó elé és csak néztem ahogy Ötös és apám próbálja bennem tartani a maradék lelket.Már alig kaptam levegőt.Nem tudtam már a tudatomnál lenni.Az ülő helyemből fekvő hely lett,homályosan láttam ahogy Ötös kiáltozik de sajnos nem halottam,mert hangszigetelt a terem.

Egy utolsó könnycsepp lehullott az arcomról.

Végül annyi maradt meg az emlékezetemből hogy Diego a kései segítségével nyitják ki az ajtót,innentől kezdve képszagadás..

Ötös szemszöge

-Miért nem teleportálsz be hozzá?-kérdezte Klaus.

-Ha nem fáradtam volna ki akkor már rég kint lenne a szobából!-feleltem.

Vissza néztem a lányra aki már a földön feküdt.

-THALIA!!!THALIA MARADJ VELÜNK!!!-dörömböltem az ajtón.-SZÓLJÁL MÁR DIEGONAK HOGY A KÉSEKKEL NYISSA KI!!

-De Luther is ott van!Nem fogja megengedni!!-mondta Klaus.

-Dehogy nem fogja!-jött oda hozzánk Diego.-Hiába tette ezt velem,akkor is a unokahúgom igaz hogy nem vér szerinti,de nem bánhat senki sem vele így.Na de húzzatok arrébb.

Diego kinyitotta az ajtót,befutottam Thaliához de mér nem volt az eszméleténél.Felvittük a Hall-ba,Luther próbálta vissza vinni de Klaus és Diego megfenyegették.Lefektettem a kanapéra,betakartam.

Egész estig mellette voltam.Megszomjaztam ezért kimentem a konyhába és ittam egy pohár vizet.Meghallottam hogy mögöttem valaki halkan a nevemen szólít..