Misztikus Lények Csatája 2. A sors keze

2. A nagy nap

- Köszönöm... - Mondom, miközben letörlőm a szám széléről az utolsó vércseppet is. Ekkor egy mosolyt húz a szájára, azzal neki áll tanulni. Tanulás után, mind a ketten lefeküdtünk az ágyunkba. Kayla viszonylag hamar elaludt, de én sehogy se tudtam elaludni, így csak bámultam az üres plafont.

Kayla szemszöge:
Az este elég korán elaludtam, így korán fel is ébredtem. Olyan fél hét tájékán felkeltem az ágyból, felvettem a nyuszikás papucsom és elindultam az ajtó felé. Ami nagyon közel volt hozzám, ugyanis az én ágyam az ajtó mellett van, míg a Mike-é a szoba végében van. Ekkor szép lassan kinyitottam a szoba ajtaját, ugyanis nem akartam felébreszteni. Kimentem a konyhába, ahol nagy meglepetésemre ott ült apám, igencsak álmos szemekkel.
- Jó reggelt! Hogy-hogy ilyen korán ébren vagy? - Kérdem, mire feláll és átölel. Nem szokott ilyen korán fenn lenni, ezért is furcsálltam, de kezdtem rájönni az okára.
- Talán anyu miatt nem tudtál aludni? - Kérdek rá, mire elenged. - Vagy van más oka is? - Folytatom a kérdezősködést, mire végre megszólal.
- Miatta is, ugyanis nap, mint nap azon gondolkozom, hogy mi lehet vele. Jól van-e avagy valami baja esett és.... A másik, hogy ma kell beszéljetek annak az iskolának a képviselőjét, amelyikbe szeretnétek járni és emiatt... - Mondja, mire rájöttem, hogy nem akar minket is távol tudni magától... Amit meg is értek, hisz nagy veszteség érte, de azért mi is már a saját utunkat kéne járjuk...
- Ó... Értem. És milyen volt, édesanyám? Mesélsz róla? - Kérdem, miközben töltők egy meleg csésze kávét, hogy egy kicsit felébredjek.
- Nem meséltem neked már róla eleget? Amúgy meg keltsd fel a bátyádat, hisz mindjárt hét óra! - Mondja, mire észbe kaptam.
- Hogy mennyi?! Jobb ha siettek és felkeltem! - Mondom, mire behúzom a kávét és felszökök a székről.
- Ébredj fel! Ébresztő! Ébredj bátyó! - Kiabálva rontok be a szobába, mire kinyitja az álmos kék szemeit.
- Mi az már?! Nem lehetne halkabban?! Mennyi az idő?! - Mondja, miközben felül az ágyra.
- Hét óra, kelj fel! - Mondom, mire megfogom a pólója ujját és húzni kezdem.
- Jó... Na! Fent vagyok! - Mondja, mire elengedem, ám ekkor hirtelen felszökik. - Szent ég! Ma kell jelentkezünk a suli képviselőjénél! Mi lesz ha megint nem vesznek fel?! Mi lesz ha ezt a sulit kell kijárjuk?! És mi lesz így a ... - Folytatni akarta, de felpofoztam, hogy észhez térjen. Még, hogy nem vagyok érett és rám kell vigyázni, hisz ő pánikolt be, míg én nem. De ha ő még sokáig pánikol az rám is hatással lesz.
- Elég lesz! Szedd össze magad! Menj, készülődj! Mindjárt itt lesznek Liana-ék, úgyhogy igyekezz! - Mondom, mire felpattan és a fürdő felé veszi az irányt. Nagyon izgatott a mai nap miatt, amit meg is értek, hisz én is az vagyok. Ugyanis két évvel ezelőtt mind a ketten a fővárosi Hatching Star nevezetű középsuliba akartunk  járni, mert az egy olyan középiskola, ahová csak misztikus lények járnak. Ebben a suliba jobban elsajátíthatjuk a képességeinket, a jövőnk is jobb lehet és minden lénynek a maga szükségletei szerint vannak felszerelve a szobáik, ugyanis ez egy kollégiummal ellátott iskola. Ezért is szeretnénk, Liana-val együtt abba a gimibe járni, de két éve a felvételin, mind a hárman megbuktunk. De most kaptunk egy lehetőséget, hogy bizonyítsunk és ezt nem szúrhatjuk el! De amíg én elmerültem a gondolataimba, azon kapom magam, hogy Mike már csak rám vár.
- Na, most ki a késő kása?! - Mondja vigyorogva, miközben még utoljára megigazítja a szőke bozontos haját. Én eközben ide oda rohangálok a szobánk és fürdőszoba között. Kapkodva veszem fel a kényelmes leggingsemet és hozzá egy fehér rövid ujjú felsőt. Amikor az megvolt felkaptam a bőr dzsekim a szék táblájáról. Már csak két dolog maradt, az egyik a hajam, amit lófarokba kötöttem föl, a másik pedig a cipő. Épp időben lettem kész, ugyanis kopogtattak az ajtón. Így amilyen gyorsan csak tudtam felkaptam a cipőm és kinyitottam az ajtót.
- Kayla!!! - Ölel át először a kis 10 éves Liam, aki Liana öccse.
- Szia, Liam! Menj szépen és kerítsd elő Mike-ot, rendben? - Kérdem, mire elenged és beszalad a házba.
- Mond csak Kayla, apád itthon van még? És bemehetnénk ha lehet? Egy két szót váltanék vele, mielőtt bevinnélek titeket a suliba. - Mondja Naomi néni, aki Liana-nak az anyukája és a tündérek vezetőnője is.
- Igen, és jajj de udvariatlan vagyok, gyertek be! - Mondom, mire bejönnek az ajtón, ekkor Liana átölelt.
- Szia csajszi! Hogy vagy? Izgulsz a mai nap miatt? - Kérdi, miközben lassan elenged a szorításából.
- Egy kicsit igen, de Mike úgy egy 15 perccel ezelőtt teljesen pánikba volt esve. - Mondom, mire Mike kiabálva jön a folyosóra.
- Nem is igaz!! Épp, hogy te pánikoltál, én egész végig nyugodt voltam!! - Mondja olyan fenn héjásan, mint még soha.
- Aha, persze... - Hagyom rá, ugyanis tudom, hogy Mike fülig bele van esve a legjobb barátnőmbe, ami számomra egy kicsit kényelmetlen tud lenni.
- Oké... Amúgy meg Mike az öcsém téged keres az egész házban, nem találkoztál vele, és ha igen tudod hol van? - Kérdi Liana, miközben elveszi a szeme elől a barna haját.
- Találkoztam vele, aztán be ment a konyhába. Miért? - Kérdi, egy kis csintalan mosoly kíséretében, amitől a hideg is kirázott.
- Csak, mert mindjárt elkésünk a suliból. Megyek szólok anyámnak, hogy vigyen be! - Mondja, mire előre megy. Mi meg utána, ugyanis még nem kaptuk meg a véradagunkat. Amint benyitunk az ajtón, Liana-nak az anyukája már fel volt állva a székről.
- Minden rendben lesz, Jake és majd szólok Jack-nek, hogy nézzen be. - Mondja, mire leesett, hogy Liana apjáról van szó, ugyanis Liana egy tündér-démon. - Na akkor mi indulunk, gyertek gyerekek! - Mondja, miközben kiindul a folyosóra.
- Rendben, csak egy perc! - Mondom és azzal oda lépek apuhoz. - Kaphatnék két adaggal, ugyanis a mai nap egy fontos nap? És tudom, hogy Mike még büntetésben van, de nem lehetne most kivételt tenni? - Kérdem, olyan aranyosan amennyire csak tudom. Ugyanis apu nem tud nemet mondani nekem, ha így kérem.
Egy darabig csak nézett, ami nagyon frusztráló volt. Aztán felállt, elvette a kis szekrényből a négy üvegcsét és átnyújtotta nekem, amitől megkönnyebbültem.
- Köszönöm! Köszönöm! - Mondom és átölelem. Azzal elengedem és átnyújtok két üvegcsét Mike-nak. Ekkor ő is köszönetet mond és átöleli őt. Amikor ez megvolt elköszöntünk apától és kimentünk az udvarra.
- Na most gyűljetek körém, gyerekek pont úgy, mint legutóbb! - Mondja, mire köréje gyűltünk. Ekkor elővette a pálcáját és egy suhintással az iskola közelében lévő ködös kis sikátorban találtuk magunkat, aminek az egyik végén a park a másik végén egy ház található. Nem tudom, hogy miért mindig ebbe a sikátorba varázsol, amikor a suli udvarára is tehetné? De van egy sejtésem, hogy köze van a közös múltjuknak az apámmal és az anyámmal. Na de ez most mellékes, ugyanis Naomi néni elvált tőlünk ugyanis az általános iskola felé ment Liam-mel együtt. Így hárman mentünk a sulink felé, miközben megittam az egyik üvegcsém felét és Mike is az övének a felét. Beszélgetés közben hamar eltelt az idő, ami miatt hamar a suli ajtajánál találtuk magunkat.
- Most már nincs visszaút. - Jelentem ki, amikor beléptünk az iskola ajtaján.
A folyosó két oldalára kitett bódéknak már nyoma sem volt, ami a tegnapi pályaválasztási napra volt felállítva. Csak egy lap volt a folyosó falán, amin ki volt írva, hogy melyik teremben tartózkodnak az adott iskolák képviselői. "A Hatching Star iskola képviselője a B teremben várja a jelentkezőket" ezt olvasva elindultunk a terem felé, de az ajtóhoz érve megálltunk.
- Készen álltok, srácok? - Kérdem, mire bólintanak. Így hát megfogtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. De a látvány, ami ott fogadott meghökkentő volt.

💜~Sziasztok!~💜
Itt az új rész, remélem vártátok! 😊😅
Várjátok a kövi részt?😊😉 És szerintetek mit láttak Kayla-ék?😏😁
Válaszotokat írjátok meg kommentben!💜😊
Ha tetszett: vote ⭐
A kritikákat elfogadom💜: kommentben ⬇️.
💜~További szép estét/jó éjszakát kívánok!~💜