Misztikus Lények Csatája 2. A sors keze

22. Meglepett szempárak

- Természetesen, most kaptam utasítást melyik szobáról van szó. - Mondom azzal oda lépek Kayla-hoz és megcsókolom. - Még találkozunk. - Ezzel visszalépek a szülőkhöz megérintem a nő fekete hosszított kabátját és elteleportálok a helyszínről.

Kayla szemszöge:
Chris-ék távozása után, Mike még maradt egy pár percet, utána ő is elment, ugyanis készülni kellett a 13:00 órától esedékes Vér- és Szervkontrollációs órára, ha már a gyakorlati órára nem értünk vissza. Így hát előszedtem a szekrényből a vörös egyenruhám, azt szokás szerint az ágyamra tettem és egy szál törülközővel,illetve a csipkés fehérneműmmel együtt a fürdő felé vettem az irányt. Bementem, lepakoltam azt a pár dolgot a mosógép tetejére, és elkezdtem levetkőzni, mivel ezek után szükségem volt egy meleg zuhanyra. A szennyest betettem a mosógépbe és elindítottam azt. Ezt követően beálltam a tusoló alá, megindítottam a csapot és a meleg víz egyenesen a jéghideg testemre zúdult. A képességem miatt gyakran leesik a testhőm, így muszáj felmelegítenem magam, de nem utolsósorban még jól is esik. Úgy bő húsz perc tusolás után, kiálltam a tusoló alól, és a törülközőmért nyúltam. Amikor egyszer csak újabb váratlan látogatom érkezett, ugyanis a szerelmem vissza teleportált ide, méghozzá pont a fürdőbe, ahol tartózkodom, de pechjére pont a hátánál álltam. A szokásos piros felsője, fekete nadrágja és a narancssárgás nyakörv volt rajta. Miután végig mértem, gyorsan felcsavartam a törülközőm és megszólítottam.
- Neked is, szia, Chris! - Mondom azzal megbököm az oldalát, ami következtében felszökött az ijedtségtől, méghozzá annyira, hogy igazi alakjába változott át. Újra feltűntek azok az aranyos fekete kutyafülei a feje tetején, és ahogy fordult felém szeppent kis arccal, csillogó szemekkel nézett rám. - Megijesztettelek? - Kérdem, mire a szeppent arckifejezésből komolyra, és magabiztosra váltott át.
- Mi? Engem? Nem, dehogy.. Nem könnyű engem megijeszteni, csak azt hittem, hogy egy betolakodó az, de örülök, hogy nem így volt. - Mondja kedvesen, de mégis füllentve.
- Aham, persze... Egy betolakodó? És pont az én fürdőszobámban? Érdekes... - Töprengek el kételkedve. Látva, hogy nem hiszem el egy szavát sem, bevallotta az igazat.
- Haha... Rendben van, megfogtál. Nem volt betolakodó, és miattad jöttem, megígértem, hogy találkozzunk és én tartom a szavam. - Jelenti ki komolyan, azzal egy hirtelen mozdulattal átkarolja a derekam, magához húz és megcsókol. Nem mélyítettem el a csókunkat, hanem leváltam az ajkairól.
- Köszönöm, hogy tartottad a szavad, de amúgy is találkoztunk, hisz ha nem rémlik a kövi órát is te tartod. Ha most megengeded, felöltöznék. - Mondom, azzal kibújok a karjai közül, és kimegyek a fürdőből.
- Ne csináld már, Kayla! Az teljesen más, főleg ha a nagyapám is ott van, tudod jól. - Néz rám aranyos szemekkel, miközben mellém lép és megfogja a kezem.
- Ez is igaz, de attól még fel kell öltöznöm, szóval maradhatsz. - Egyezek bele végül, mire elkezdek öltözni, miközben ő neki támaszkodott a mosdó ajtó félfájában, és pimasz mosollyal nézte végig, ahogy öltözöm, most nem segített, mint legutóbb. Csak nézett ravaszul, ki tudja mi járhatott az eszében, bár őszintén megvallva, jobbnak éreztem, ha nem tudom. Miután végeztem az öltözködéssel, elvettem a fésűm az éjjeli szekrényről, aminek láttán Chris abba hagyta a szemlélést, ellépett az ajtó mellől. Azzal a lendülettel mellém termet.
- Hadd fésüljelek meg! - Mondja, azzal kikapja a kezemből a fésűt, és hátamhoz áll. Elkezdi fentről lefelé húzni, a fejem tetejétől kezdve, egészen a hajam végéig. Gyengéden húzta végig, miközben a kezével eligazgatta a szállingózó tincseket. Ez ment vagy öt percen keresztül, mire megszólal. - Olyan szép, és puha a hajad. Biztos sokat foglalkozol vele. - Ezzel a két mondatával igencsak meglepett, de nagyon jól esett, és őszintén egy kicsit el is pirultam. Amikor a fésülés végéhez közeledett, még utoljára megérintette a hajam, azzal letette az eszközt a korábbi helyére. - Készen is vagyunk, remélem tetszik! - Mondja mosolyogva, ami után elvette a szekrényről a kézi tükröm és kezembe nyomta. Amikor megláttam, milyen szép alapos munkát végzett, újból elpirultam.
- Köszönöm, nagyon szép! - Ezzel a három szóval és egy puszival az arcára köszöntem meg a kedvességét. Ezt követően még egy kicsit beszélgettünk a történtekről és néhány dologról. - Szóval Chris, melyik szobába is vitted a szüleimet? - Kérdek rá egy kicsit idegesen, miközben egymás mellett ültünk az ágyamon.
- Ami azt illeti a szobájuk a földszinten van az első ajtó balról, az ajtón a B086-os szám áll, a büfétől nem messze. - Mondja, mire megfogja a kezem. - Ne aggódj miattuk, vigyázni fogok rájuk amíg szükséges. Természetesen rád is. - Néz rám azokkal az igéző fekete szemeivel, nagyon meghatott. Így nem tudtam visszafogni magam, felé fordultam, és az ajkaira tapadtam. Ezt ő viszonozva megfog a vállaimnál, hátra dönt az ágyra, fölém tornyosul és vissza csókol. Hosszú, elmélyült csók, amely oly forró, mint a télen fűtött kandalló. Kisebb szünetekkel de annál szenvedélyesebben csókoltuk egymást, miközben elkezdtünk lefelé haladni. Teljesen megfelejtkezve az óráról, a kötelezettségünkről, csak magunknak, és egymásnak akartunk megfelelni, csak kettesben akartunk lenni, és élvezni az együtt töltött időt. Néhány perc elteltével már mind a ketten meztelenül feküdtünk egymás mellett kimerülten.
- Egy kicsit megszomjaztam. Jól esne egy kis vér. - Mondom, azzal közelebb húzódtam Chris-hez, és bele haraptam a mellkasában.
- Igyál amennyi jól esik, Vámpírkám. - Húz közelebb magához a tarkómnál fogva. Még mindig az övé az egyik legkeserűbb vér, amit valaha ittam és ettől is olyan különleges. Néhány korty után, abbahagytam az ivást, letöröltem a maradék vért a bőréről és szorosan átöleltem. Ahogy a fal felé néztem, felpillantottam a falon lévő órára, ami 13:20-at mutatott.
- A francba, a francba! Chh... A fenébe is, elkéstem!! - Szökök ki, az ágyból és amilyen gyorsan csak tudok elkezdek öltözni. Miközben én kapkodva veszem fel az ingem, Chris is ránéz az órára.
- Ijj, egy kicsit megkéstünk. -Mondja, miközben ő is elkezd öltözni.
- Egy kicsit?!! - Kérdek vissza idegesen, miközben a szoknyám húztam fel.
- Ne légy olyan ideges, hisz nem maradtál le semmi fontosról. Történetes itt vagyok én is, nem de? - Kérdez rá, miközben egy kisebb mosolyt ejt.
- Ez igaz, de akkor is! A nagyapád kérdőre fog vonni, hogy miért késtél, és gyanakodni is fog! - Mondom, mire a két térdzoknim is felkerült.
- Ne aggódj, elintézzem, hogy ne fogjon gyanút. - Ezzel a kijelentéssel, kacsint egyet, azzal felveszi a cipőét is.
- És hogy szándékozod elintézni? - Nézek rá szúrós szemekkel, miközben a zakóm és a topánkám veszem fel.
- Az legyen az én dolgom, rendben? - Ezzel a mondatával egy puszit ad az arcomra. - Indulhatunk? - Kérdez rá, mire megfogja a kezem.
- Igen. - Mondom, és azzal a lendülettel már a főépületben vagyunk, a terem előtt, aminek az ajtaján, még mindig ott díszeleg a nem épp kedves megjegyzés a fajtánkra hivatkozva. Ezt figyelmen kívül hagyva, bekopogtam az ajtón és beléptem rajta, meglepődésemre nem volt bent az igazgató, de más tanár sem, így a helyemre mentem és leültem a tesóm mellé. Néhány perc elteltével Chris is belépett az ajtón, ugyanis eldöntöttük, hogy nem kötjük a többi diák orra alá a kapcsolatunkat.
- Elnézést a késésért diákok, csak valami közbe jött. Remélem nem untátok el magatokat? - Kérdi mosolyogva, mire Mike szúrós pillantást vetett rám, miközben ugyanígy nézett a fiatal tanárunkra is. Tudom, mire gondol, ismerem. Miután megvetett pillantásával, épp olyan hangosan ejtette ki a gondolatát a száján, hogy csak én halljam.
- Valami vagy inkább valaki miatt késett.Veled volt, Kayla. - Jelenti ki magabiztosan, és sunyin, aminek hallatán elvörösödtem. Természetes így volt, de na, mások nem feltétlen kell tudják, aztán neki fognak mindenfélét pletykálni, és ez nem hiányzik senkinek. Így hát nem válaszoltam, csak egy kínos bólintást adtam válaszul.
- Na de mindegy is, kezdjük is el az órát. Kinek mennyire sikerült megcsinálnia az önfegyelmi feladatot, amit a múlthéten adtam fel? - Kérdi kíváncsian, aminek kapcsán eszembe jutott, hogy én egyáltalán nem csináltam meg, ugyanis a gyengélkedőn voltam két hétig, és 4 napja engedtek ki, így nem volt, amikor. Így csak remélni tudtam, hogy nem fogja tőlem kérni, de ha nem kérné egyáltalán az gyanús lenne, nem? Vagy csak túl gondolom a dolgokat megint. Amíg ezen töprengtem elkezdte felkérdezni, hogy kinek mennyire sikerült a feladat, még mielőtt hozzám értünk volna megszólalt a csengő. - Mivel nem értünk a végére, jövő órán folytatjuk, ott ahol abba hagytuk. Addig is lesz ideje megcsinálni annak is, aki mára nem készítette el. - Mondja kedvesen, mire sunyin rám kacsint azzal elhagyja a termet. Mivel ez volt az utolsó óránk a mai nap, elindultunk a büféhez,most kivételesen hárman, ugyanis Alexáék külön vonultak kettesben. Ahogy kiértünk az udvarra, Mike megszólal.
- Miért késtetek mind a ketten? Mit csináltatok, hogy nem vetted fel egyszer sem a telefont? - Kérdez rá komolyan, aminek hallatán meghökkentem, és egy kicsit megszégyelltem magam, de mielőtt megszólalhattam volna Liana közbeszólt.
- Mikey szerintem nem kéne kérdőre vonnod, hogy mit csináltak. Nem a mi dolgunk, ők sem kérdezik meg mit csinálunk amikor kettesben vagyunk. Te sem mondanád el az ő helyében az ilyen kényesebb témákat, nem igaz? Neked sem esne jól ha tőled kérdezgetné ugyanezt. Majd ha szeretné elmeséli ha nem , akkor nem, nem fog összedőlni a világ miatta. - Mondja bájosan, miközben a bátyám karját félkézzel öleli át, és úgy húzza magához közel.
- Ajjj, jól van na... Megértettem. - Mondja durcásan, mire kihúzza a kezét a lány szorításából és egy lendülettel átvezeti a karját a lány vállán és úgy öleli magához. - Igazad van, kincsem. - Ezzel a mondatával egy puszit nyom a barátnőm homlokára majd felém fordul, miközben egyre közelebb értünk bentlakás épületéhez. - Sajnálom Kayla, jogtalanul kértem tőled számon. Nincs közöm hozzá, azt csinálsz a kapcsolatodban a pároddal, amit csak szeretnél. De egy valamit ígérj meg, ha megbánt, vagy gondok vannak illetve ha rosszul bánik veled,és ha kényszeríteni mer bármire is, elmondod nekem. - Mondja féltő hangon, aminek hallatán nem tudtam haragudni rá.
- Köszönöm, Mike! Ez jól esik, és rendben van, szólni fogok. - Mondom, azzal bementünk az épületbe. A büféhez beérve, oda mentünk a pulthoz, mindenki a szokásos étkét kérte. Ezt követően leültünk a megszokott asztalunkhoz és elkezdtünk enni. Miközben ettünk beavattam a bátyám és a barátnőm, abba, hogy anyáék melyik szobába vannak illetve, hogy innen nem messze található. Úgy tíz perccel később feltűnt Chris is az ebédlőben, miközben kikéri a kedvenc étkét és elvitelre kér valami másikat. Miután végzett odalépett az asztalunkhoz.
- Sziasztok! - Köszön oda nekünk, mire mind vissza köszöntünk.
- Nem maradsz, Chris? - Kérdek rá reménykedve.
- Nem lehet a gyógyítónak viszek ebédet. - Mondja, mire mind a hárman fel kaptuk a tekintetünket és ugyanarra gondoltunk.
- Nem mehetnénk veled? - Kérdjük egyszerre, mire egy mosolygós bólintást ad válaszul. Azzal mind felpattantunk az asztalunktól és követni kezdtük Christ. Kiértünk a büféből a folyosóra, ahol volt a felfelé vezető lépcső, ami az emeletre, a szobáinkhoz vezet, és egy hosszú folyosó a földszinten. Azon a hosszú folyosón végig menve, megtaláltuk a B086-os szobát. - Legközelebb már egyedül is ide találtok. - Mondja a barátom, azzal benyit elsőre, és megbizonyosodik róla, hogy nincs bent az igazgató. Azt követően bementünk mi is, és becsuktuk magunk mögött az ajtót.
- Sziasztok, gyerekek! Hogy-hogy itt vagytok ti is? - Kérdi először apa, aki anyuval ült az ágyon. Chris pedig letette az ételüket az éjjeli szekrényre, majd visszaállt mellém.
- Gondoltuk megnézzük a szobátok, és nem utolsósorban elhoztuk Lianát is, a barátnőm. - Mondja a bátyám, azzal megfogja a barátnője kezét. Ezt követően közelebb léptek, mire anyu felállt és üdvözölte Lianát, ugyanis ők most találkoznak először.
- Szia, kedves! Katie vagyok, Mike és Kayla anyukája. - Mondja kedvesen.
- Üdvözlöm, én Liana Sweeney vagyok, Kayla barátnője és Mike párja. - Mondja tisztelettel, mire anyum eltöpreng.
- Sweeney? Jack lánya vagy? - Kérdez rá meglepődve anya.
- Igen, Jack Sweeney és Naomi Sunset-Sweeney lánya, egy tündér-démon. - Mondja a lány, mire anyu még jobban meglepődött.
- Szóval Naomi és Jack végül összeházasodtak... Örülök neki! De Jake, mikor akartál beavatni ebbe, hogy a legjobb barátnőm férjhez ment és van egy gyereke? - Kérdezi apát idegesen, mire feláll és megfogja a kezét.
- Elakartam mondani, csak még nem értünk el odáig. - Mentegetőzik apa, mire Liana ismét megszólal.
- Pontosabban két gyermekük! Van egy öcsém! - Mondja, mire anyu még idegesebb lett, és elkezdte kergetni apát, amitől nevetni kezdtünk.
- Ezt talán nem kellett volna mondanod, kicsim! - Jegyzi meg Mike mosolyogva, miközben még mindig egymás kezét fogták. Időközben Chris is megfogta a kezem és úgy álltunk egymás mellett. Miután kinevettük magunkat, és csillapodtak a kedélyek, még egy kicsit maradtunk és beszélgettünk, beavattuk anyát olyan dolgokban, amikről lemaradt az elmúlt években. Olyanokban, mint amikor először ragyogott fel a hátunkon lévő motívumunk, vagy amikor először szabadult el az ikererőnk, hivatalos nevén a bluelevitelectric. Ám amikor elmeséltük az első olyan adandó alkalmat, amikor az iskolában veszítettem el az önkontrollt, a szüleim meglepődve és szomorúan néztek egymásra. Néhány perc elteltével anyu megszólalt, aminek hallatán meglepődtünk.

💜~Sziasztok!~💜
Remélem tetszett ez a rész!🥰Szerintetek mit akar mondani Katie?
És köszönöm, hogy végig olvastátok!♡

Amúgy meg hogy vagytok? Hogy telik az iskola? Hogy bírjátok?Minden rendben van veletek? 😊

Válaszaitokat írjátok meg kommentben, ugyanis tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre, élményeitekre, gondolataitokra!💜😊
Ha tetszett: vote ⭐
A kritikákat elfogadom💜: kommentben ⬇️.
💜~További szép estét kívánok!~💜