Misztikus Lények Csatája 2. A sors keze

19. Mi ugye nem...? (14+)

- Ügyesek vagytok, ez valami brutális volt, tényleg kihoztátok magatokból a legtöbbet. Mindannyian ügyesek voltatok! - Mondja, azzal elenged minket. Ezt követően visszamentünk a kollégiumba. Miután mindenki bement a kollégiumi szobájába lepiheni, letusolni és átöltözni, az étkező felé vettük az irányt egy vacsorára. Ugyanis az ebédidőről lekéstünk, így egy kicsit várnunk kellett vacsoráig. Amikor oda értünk, ki kérte mindenki a kedvencét és a szokásos asztalunknál foglaltunk helyet. Mindenki a párja mellé telepedett le, Alexa Xander mellé, Liana a bátyám mellé, én meg Chris mellé.
- Szóval jó étvágyat mindenkinek! - Kezd bele Chris, azzal bele harap egy méretes combba. Nem tudom milyen fajta hús lehetett, de egy valamit tudok, hogy nem állati eredetű. De mindegy is, jobb ha nem agyalok ezen, van egyéb dolog amin gondolkodhatok. Ugyanis a holnapi nap különleges lesz a számunkra, így jobb lenne átbeszélni a történteket a többiekkel, vettem a bátorságot és belekezdtem.
- Igen, jó étvágyat!... Ömm... Egy kicsit aggódom a holnapi nap miatt, mi van ha valami rosszul sül el közben?... - Töprengek el, mire mindenki kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Ne aggódj, húgi! Minden rendben lesz, nem fog semmi rossz történni. Próbálj pozitív lenni, és gondolj arra, hogy holnap a rég nem látott anyánkkal találkozhatunk. - Mondja Mike mosolyogva, de a szeme aggodalommal teli volt.
- Pontosan, nincs miért aggódni. És ha szeretnéd megpróbálom lebeszélni az igazgatóval, hogy hátha én lehetek a kísérő tanáratok vagy hanem legalábbis veletek menni, ha az megnyugtatna. - Jelenti ki, Chris mire abba hagyja az evést és szorosan magához ölel, amitől nyugodtság töltött el.
- Köszönöm szépen nektek.. Remélem.. - Csikarom ki magamból, ezt a pár szót, miközben próbálom meggyőzni magam, hogy tényleg minden zökkenőmentesen fog menni. Ezt követően a vacsora további perceiben már nem hozódott fel ez a téma helyette az 1Vs1 történéseiről, harcjeleneteiről, tapasztalatainkról beszélgettünk miközben elfogyasztottuk az ételt. Ez idő alatt is csak a holnapra tudtam gondolni, hiába próbáltam elfeledni akár egy percre is, nem ment. Még akkor sem, amikor az én és a barátom közötti kissé erotikus harcunkról volt szó, ami akkor tényleg ellazított lelkileg és felpörgetett. Ellenben most nem tudtam átélni ugyanazt az érzést, még gondolatban sem. Így hát többnyire csendben, vártam ki a vacsora végét. A vacsora után, még beszélgettünk egy kicsit, azzal elköszöntünk egymástól. Mindenki elindult a kollégiumi szobája felé, míg Chris elment lebeszélni a dolgokat a nagyapjával. Amint felértem az emeletre a szobám ajtajához léptem és elfordítottam a zárat, hirtelen megijedtem és megfordulva egy erős suhintással eltaláltam az illetőt. Ugyanis egy kezet éreztem a vállamon, aminek pillanatában reflexszerűen mozdítottam a kezem, ami az illetőn csattant. Ezt követően az idegenre néztem, és megláttam, hogy a bátyám az, egy kicsit meglepődtem.
- Ezt meg miért kaptam? - Mormogja, miközben még mindig arcát fogja.
- Nem akartam, csak hát megijesztettél. Nem számítottam rád.. Nem úgy volt, hogy kettesben randizol Lianával vacsora után? - Kérdek rá, mire pár perc néma csend után választ adott.
- De, csak hát mind a ketten jobbnak gondoltuk, ha elhalasszuk, ugyanis nem érezte jól magát így korábban elment aludni. Ami pedig engem illet eddig nem idegeskedtem a holnap miatt, de amióta felhoztad annál inkább igen. Nem tudom miért de furcsa előérzetem támadt, ami nem hagy nyugodni. - Vallja be egy kicsit idegesen, ami érezhető volt a beszédében.
- Ugyanígy érzek, nem tudom mi és ez nyugtalanít. - Mondom idegesen, mire testvériesen átölel.
- Tudom jól, de reménykedjünk abba, hogy minden a legnagyobb rendben fog menni. - Mondja mosolyogva, de még mindig lehetett hallani a hangján az idegességét.
- Igaz... Ha most nem haragszol szerintem én is lepihenek. - Jelentem ki, mire elengedem.
- Rendben, menj csak nyugodtan. - Add egy búcsú ölelést azzal visszaindul a szobája felé. Ezt követően benyitottam, kivettem a kulcsot a zárból, becsuktam magam mögött az ajtót és bezártam az ajtót. Ezután egyből a fürdő felé vettem az irányt, ugyanis jobbnak láttam, ha lezuhanyzók, fogat mosok és lefekszem. Egy húsz perces zuhany után felvettem a lila cicás pizsamám és a mosdókagylóhoz léptem. Elvettem a fogkefét a tartójából és elkezdtem megmosni a fogam, először hátul utána elől. Amikor a szemfogaimhoz értem hirtelen a tükörben a hátam mögött feltűnt Chris, aminek következtében köhögő roham kapott el.
- Kayla nehogy megfulladj nekem! - Mondja aggódóan miközben finoman elkezdi paskolni a hátam, amitől lassacskán megszűnt a rohamom. - Jól vagy? - Kérdez rá, mire egy kisebb bólintást adok válaszul. Amikor már normálisan vettem a levegőt, megfordultam és megszólaltam.
- Mi volt ez? Tán halálra akarsz ijeszteni minden egyes alkalommal, amikor ide jössz, hogy a legváratlanabb pillanatokban tűnsz fel? - Kérdem, mire magához ölel és megcsókol.
- Dehogy akarlak, de arról nem tehetek, hogy mindig mikor feltűnők a lélegzeted is eláll. - Egy mosoly kíséretében hagyja el a száját e egoista mondat.
- Ó menj már... - Ütök rá finoman a mellkasára. De attól még igaza van, bár jobb ha nem tud róla. - Biztos megszállt téged a kevélység démona, Lucifer! De én most kiűzöm onnan! - Mondom, mire az ajkára tapadók és hosszas mély csókra invitálom. Ezt követően csak levegőért váltam le az ajkáról, ami következtében megszólal.
- Azt mondod? Akkor téged meg Asmodeus, a bujaság démona! Ezt nem lehet kétségbe vonni! De ne félj, egy kettőre megszabadítalak tőle! - Mondja, mire az ölébe vesz, kivisz a fürdőből és letesz gyengéden az ágyamra. Azt követően felém tornyosul és apró csókokkal kezdi el kényeztetni az ajkaimat, majd lentebb haladva a nyakamat kezdte el csókolgatni. Nagyon jó érzés volt érezni, ahogy a puha ajkai a nyakamhoz érnek, minden egyes alkalommal melegség töltött el. Miközben kényeztetett megállt a nyakam legkényesebb pontjánál és egy nagyot szívott, aminek a helye biztos maradandó lesz legalább egy hétig, de ez nem különösebben zavart. Így hát csak élveztem ahogy foglalkozik velem, és amint elkezdett lentebb haladni, finoman megemelt a derekamnál fogva és lesegítette a pizsama-felsőmet, ami következtében csak egy melltartó volt rajtam. Gyengéden visszafektetett és folytatta ahol abba hagyta, először a melleim körül kezdett el csókolgatni. Utána szép lassan haladt lefelé egyenes a hasamhoz, ahol érzékien elkezdte csókolgatni, amitől azt éreztem, hogy minden végtagom ellazul és már nem is gondolok a holnapra. Bár ez a felhőtlen nyugodt érzés nem tartott sokáig, mert amint eszembe jutott, az egész testem feszült és görcsös lett. De ezt próbáltam leplezni azzal, hogy változtattam a pozíción és én kerültem felülre, abban reménykedve hátha elterelődnek a gondolataim, ha a szerelmemet kényeztethetem. Így hát levettem a felsőjét és egy újabb mély illetve szenvedélyes csókra invitáltam, miközben a sötétbarna hajába nőiesen és finoman beletúrtam. A hosszú csók után elkezdtem lefelé haladni, ahogyan ő is, először a nyakánál és a nyakörv körül puszilgattam, amitől akaratlanul is átváltozott eredeti alakjában a hegyes kutyafüleivel és a három vörös farkával együtt. Ezt követően a mellkasához értem, ahol már nem csak az ajkaimmal kényeztetem, hanem a szemfogaimat is belemélyesztettem a bal felső részre, pont ahol a szíve is van. A harapás pillanatában egy kisebb szisszenés hagyta el a száját, ami arra utal, hogy egy érzékeny pontra haraptam rá, ez arra következtet, hogy ott, azaz a mellkasnál és a nyaknál a legintenzívebb a vér íze. Így hát megkóstoltam, éreztem ahogyan mindenemet elönti a kesernyés vér, nem éreztem ilyen keserű ízt még ezelőtt. Még úgysem, hogy már ezelőtt is kóstoltam a vérét, csak nem számítottam erre az intenzív ízvilágra. De ennek ellenére elnyerte az ízlésemet, így néhány korty után abbahagytam az ivást és a maradék vért is szépen óvatosan elkezdtem lenyalogatni a mellkasáról. Amint teljesen kitisztítottam a nyelvemmel a fogam által okozott sebet, ránéztem és újból meg akartam csókolni, de megállított.
- Figyelj, Kayla, abbahagynád egy percre? - Kérdi, mire felhúzom a szemöldököm.
- Miért? Tán nem tetszik? A harapás miatt nem szeretnéd? Jobban is tudom csinálni, megmutatom! - Mondom, mire a nadrágja szíjához nyúlok, elkezdem kicsatolni azt és kigombolni a nadrágját, mire a kezemhez kap.
- Hagyd ezt most, Kayla! Nem azért mert nem élvezném, vagy bármit rosszul csinálnál, de beszélnünk kell. - Mondja komolyan de mégis mosolyogva, miközben felül.
- Miről akarsz beszélni? - Kérdem durcásan, miközben leszállok róla és leülök melléje.
- Rólad és az aggodalmaidról. Azt hiszed nem tűnt fel, hogy amikor végre sikerült ellazulnod hirtelen feszült és görcsös lettél. Hiába próbáltad elfedni, akkor is érezhető volt, amikor a véremet ittad. Még mindig a holnap miatt aggódsz, ugye? Vagy van más is a háttérben? - Kérdő tekintettel néz rám, amitől akaratlanul is megszégyelltem magam.
- Igen... - Csikarom ki magamból nehezen ezt az egyszerű választ.
- Megértem, hogy izgulsz de figyelj minden rendben lesz, ahogy a vacsoránál is megbeszéltük. Emellett meg nem hagyom, hogy bármi is történjen, megvédelek titeket. - Jelenti ki büszkén, mire felkerekedett a szemem.
- Ezek szerint te is velünk tartasz? - Kérdem reménykedve, mire egy nagy mosolyt ejt. - Ó köszönöm, köszönöm! El sem hiszed mennyire örülök neki! Nagyon szeretlek! - Kiáltom, mire a nyakába szöktem és szorosan átöleltem.
- Nincs mit, köszönöd! Hisz milyen barát lennék, ha nem tennék meg a bármit a lányért akit teljes szívemből szeretek?! - Teszi fel ezt a költői kérdés, leginkább magától, miközben az ölébe ültet. - Mit szólnál ha a ma éjszakát itt tölteném nálad, hogy nyugodtan tudjál aludni? - Ezt halva odahajoltam a füléhez és odasúgtam.
- Nem szeretném... Hanem imádnám. Nem csak a ma éjjelt, hanem minden éjjelt veled akarom tölteni. - Olyan magabiztos voltam ebben, mint még soha semmi másban.
- Reméltem, hogy ezt fogod mondani!- Húzza széles mosolyra a száját, miközben egy puszit nyom a homlokomra.
- Még jó, hogy! Szeretek veled lenni és nem szeretnék távol lenni tőled semmikor sem! Magányosnak érezném magam nélküled! - Mondom komolyan, mire egy puszit adok az arcára, azzal egy szó nélkül megemel és lefektet maga mellé. Ezután vissza fekszik és felém fordul egyenesen a szemembe nézve.
- Én is, nagyon szeretek veled lenni, a legszebb és a legkülönlegesebb teremtés vagy a világon. - Simogassa végig az arcomat, miközben édes bókok hagyják el ajkait. Ezt követően megcsókolt, ami igazán jól esett a számomra. Ezután levált az ajkaimról és csak nézett rám jó pár percen át, mint aki elveszett volna a gondolataiban.
-Van valami rajtam? Vagy miért...? - Kérdem zavartan, mire elcsendesít.
- Csitt, szívem... Csak hadd nézzelek még egy kicsit, mielőtt lefeküdnénk. - Nem értettem miért kérte ezt tőlem, de beleegyeztem. Így jó tíz percen át csak néztük egymást szótlanul, mozdulatlanul figyeltük az életjeleinket és minden egyes sóhajainkat. Kis idő elteltével rájöttem, hogy miért volt neki ez olyan fontos, ugyanis elvesztem a tekintetében és éreztem, ahogy a lelkeink összefonódnak, a szívverésünk is szinkronban került egymással. Végül így egymással szemben nyomott el minket az álom.

*Time Skip*

Chris szemszöge:
Másnap reggel korán megébredtem és ahogy kinyitottam a szemem a legcsodásabb teremtmény feküdt velem szembe. Hát nem álmodtam, tényleg vele töltöttem az éjszakát. Ilyen békés éjszakám rég volt, amikor csak azzal lehettem aki kedves a számomra. Még feküdtem mellette vagy öt percet és néztem, ahogy nyugodtan alszik. Azt követően kikeltem az ágyból és a tusolója felé vettem az irányt egy gyors zuhanyra. Egy tíz perces tusolás után megfeledkezve magamról egy szál bokszerben léptem ki a fürdőből, mire a kedvesem felvette a fejét a párnáról és álmos szemekkel kezdett el méregetni engem. Miután hosszasan végig mért széles perverz mosolyra húzta a száját, miközben megdörzsölte a smaragd zöld szemeit és valamit elkezdett dörmögni az orra alatt. Így hát közelebb mentem, hogy jobban halljam, mire ugyanazt a négy szót ismételgette.
- De szexi kutyulim van... De szexi kutyulim... De szexi... De...
- Tudom, hogy az vagyok, édes! De csak neked, senki másnak! Amúgy meg jó reggelt, Vámpírkám! - Mondom egy kicsit komolyabb hangnemmel, mire felszökik, de csak ül az ágyon, meg sem mozdul. Néhány perc múlva összeszedte magát és megszólalt.
- Amúgy hány óra? És Chris amúgy te itt aludtál vagy mi? - Kérdez rá bizonytalanul, mire akaratlanul is felhúzom a szemöldököm.
- Az első kérdésedre a válasz, hogy 6 óra van. A másodikra, meg csak annyit tudok mondani, hogy igen. Egyáltalán nem emlékszel? - Kérdek rá, mire egy fej rázást add válaszul, majd hirtelen bevillan neki valami.
- Chris, mi ugye nem... Mi ugye nem feküdtünk le egymással? - Néz rám komolyan.
- Miért kérded? Mi van ha azt mondom igen, akkor mit teszel? - Mondom vigyorogva, mire ledöntöm az ágyra és fölé tornyosulok és ránézek, alattam egy megszeppent lány fekszik, nem az a szenvedélyes csaj, mint az este. Tényleg elfelejtette volna vagy csak játszik velem? Ez a kérdés kavarog most bennem, így hát további gondolkodás nélkül, rátapadtam az ajkaira és megcsókoltam. Ha ő nem is emlékszik a teste igen, így vártam, amíg visszacsókolt. Amikor ez megtörtént elmélyítettem a csókunkat és néhány perccel később leváltam az ajkairól, semmit nem felejtett. - Te most rászedtél engemet igaz-e? Emlékszer mindenre, ugye? - Kérdem komolyan, mire elneveti magát, és csak nevet és nevet, őszintén és hangosan.
- Igen és ezért most megfogsz engem büntetni? -Kérdez rá szerényen de még mindig nevetve és most már egy kicsit rámenősebben.
- Még szép, hogy igen! - Jelentem ki, egy széles vigyorral a számon, mire vicces segélykéréseket kezdett el mondani,miközben nekiláttam végrehajtani a vámpírcsajszi elvetemült ítéletét.

💜~Sziasztok!~💜
Tudom egy ideje nem volt kint rész, de akadt néhány problémám az elmúlt időszakban. Egy kicsit megkéstem, de hogy pótoljalak titeket hozok egy információs részt, amiben többet tudtok meg a karakterekről és pontosabb kinézetéről. 💜

A fenti képet Night-chan_ készítette még a születésnapomra, nagyon szépen köszönöm neki! 🥺 💜

Amúgy meg hogy vagytok? Mindjárt karácsony, várjátok?😊

Válaszaitokat írjátok meg kommentben, ugyanis tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre, élményeitekre, gondolataitokra!💜😊
Ha tetszett: vote ⭐
A kritikákat elfogadom💜: kommentben ⬇️.
💜~További szép estét kívánok!~💜