Misztikus Lények Csatája 2. A sors keze

4. Az eredmény

- Most akkor én jövök, jól mondom? - Kérdi, de mielőtt bármit is mondhattam volna kiment az ajtón.

Mike szemszöge:
Meg sem vártam a választ, ugyanis tudtam, hogy mit fog szólni. Így hát minden szó nélkül kimentem az ajtón, de a szemein láttam, hogy aggódik miattam, hisz nem szeretné ha megint elveszíteném az irányítást az éhségem felett, mint legutóbb. De tudtam, hogy meg kell hozzam ezt a döntést, és nem sokkal többet ittam meg, mint ő , így nem lesz gond érzem. Ám a gondolat menetemből az oktató srác zökkentett ki, ugyanis észre se vettem, hogy a vizsga terembe vagyunk.
- Min gondolkodtál el úgy, újonc?... Kíváncsi leszek, hogy hogyan fogsz teljesíteni a vizsgán, ugyanis nagy reményeket fűzők hozzád, hisz a húgodnál is közelebb álltál, hogy bejuss. Igaz, hogy nem sok különbséggel, ugyanis neked 70%-ban sikerült, míg a tesódnak 69%-ban... - Mondja, mire közbe szóltam.
- Meddig szeretnéd itt jártatni a szád? Kezdjük el, hogy minél hamarább vége legyen ennek az egésznek! - Mondom, miközben már az első akadálypályánál állok.
- De türelmetlen vagy, ez még később nagy probléma lehet a számunkra ha bekerülsz a suliba! Na de mindegy... Akkor rajta menj át a pályán képesség nélkül! - Mondja, mire gondolkodás nélkül elkezdek futni a pályán, amire észbe kaphattam volna befejeztem azt. - Bár a sípszót megvárhattad volna, de szerencsédre a pálya végén és az elején is van egy stopperóra, így ezt letudhatjuk ennyivel. Szóval jöhet a következő vagy pihensz egy kicsit? - Kérdi, bár ami igaz az igaz, hogy egy kicsit elfáradtam, de ez semmi ahhoz képest, ami az elkövetkezőkben fog történni.
- Nem kell pihenés, esünk túl rajta! Ha jól sejtem a következő a "Kerüld el" lesz, jól mondom? - Kérdem komolyan és magabiztosan, mire bólint egyet. - Akkor kezdhetjük! - Jelentem ki, mire repülő tárgyak kezdenek el felém zuhanni, amiket egy gyengébb, de méretes kék lánggal porrá égettek, ugyanis egy erősebbet már nem tudnék féken tartani a húgom nélkül. Amikor már úgy gondoltam, hogy az egész elégett abba hagytam, aminek pillanatában egy felém száguldó tárgy, ami nem égett porrá kis híján eltalált. De szerencsémre időben észrevettem és kikerültem, aminek következtében befejeztem a feladatot.
- Jobban kellett volna figyelned vagy több erőt beleadni az egészbe, kölyök! De mindegy, folytassuk az utolsó feladattal, hisz minél hamarább be akarod ezt fejezni! Szóval támadj meg, ez a végső teszt!! - Mondja, mire elkezdem közepes erősségű tűz golyókkal sorozni, ugyanis ezt a technikát még apám tanította másfél évvel ezelőtt. Szerinte ez az egyik leghatékonyabb módszer a támadásra, ugyanis neki is tűz képessé van, csak némi szín és szint különbséggel. Ám ez a támadás nem minden helyzetben a legjobb, ami be is bizonyosodott néhány esetben, de most valamennyire hatásos volt. Ekkor megállt, mire megszólalt a csengő, ami a vizsga végét jelentette.
- Szép volt, most már nyugodtan elmehetsz! Visszaviszlek a folyosóra, és az eredményt várd meg a teremben! - Mondja, mire a folyosón találtam magam. Benyitottam az ajtón, mire Kayla lerohan és átölel.
- Örülök, hogy nem történt semmi baj! Úgy aggódtam! - Mondja mosolyogva, miközben szép lassan elenged a szorításából.
- Miattam nem kell aggódni, hisz kézbe tartók mindent! - Mondom egy kicsit felvágósan, mire elkezd nevetni.
- Aha, persze... Pont úgy, mint ma reggel, amikor bepánikoltál, mondhatni jól kézben tartottad akkor is a dolgokat... - Mondja, mire pipa lettem. Utálom ha elkezd cukkolni, de ő ezt valamiért élvezi.
- Hé! Nem is igaz!! - Tagadom le, mire még jobban nevetni kezd Liana-val együtt. - Elég már! Ne nevessetek! Hagyjátok abba! - Mondom idegesen, miközben a többi diák minket bámul. Ám ekkor egy kézfejet éreztem a vállamon, mire Kayla-ék abbahagyták a nevetést.
- Még mindig itt vagy az ajtóban, Michael? Megkérhetnélek, hogy foglalj helyet a barátaiddal együtt? - Kérdi, mire minden szó nélkül a helyünkre húztam a csajokat. - Tehát az itt lévő diákok mindegyike levizsgázott, de nem mindegyikük sikeresen. Ez nem, amiatt volt, hogy túl gyengék letettek volna, hanem miattunk is. Mint már említettem 10 diákot veszünk fel, míg ti 18-an vagytok, így muszáj volt kiválasztanom a legtehetségesebbeket. Ami az eredményeket illeti itt vannak nálam, most felolvasom őket, és akiknek 75%-kon fölül lesz, átmentek! - Mondja, mire frusztrált lettem, ezen az eredményen áll vagy bukik a jövőm, remélem jobban sikerült, mint legutóbb. Ahogy haladt a nevek olvasásával egyre frusztráltabb lettem. Ekkor meghallottam Liana nevét, és az eredményét, ami 80% lett. Rögtön ezután Kayla eredményét is, ami 82% lett. Mind a ketten átmentek, aminek örültem is, de ebben a pillanatban az én eredményem érdekelt a legjobban. Ám ekkor mondta a nevem és az eredményem, ami szintén 82% lett, csakúgy, mint Kayla-nak. Ekkor hatalmas kő esett le a szívemről, ugyanis mind a hárman megcsináltuk és az erőfeszítéseink most kifizetődnek. - Szóval ezek az eredmények, remélem mind tisztában vagytok, mire vagytok képesek és mire nem. Gratulálok annak a tíz tanulónak, aki sikeresen vizsgázott, a többi nyolc tanuló, sajnálom de megkérlek titeket, hogy most hagyjátok el a termet. - Mondja, mire csalódottan mennek ki az ajtón, ekkor feltörtek bennem a két évvel ezelőtti emlékek, amikor én is ugyanilyen csalódottan távoztam. - Na de térjünk vissza rátok, szóval a fővárosi iskolában jövőhéttől kezdtek, ami 3 nap múlva lesz. És mint ahogy tudjátok ez egy bentlakásos iskola így csomagoljatok be, minden személyes holmit, amit az iskolába szeretnétek hozni. Az iskolai egyenruhát, valamint egyéb felszerelést az iskola áll az étkeztetést beleértve, és az igényeiteknek megfelelő szobát kínál fel. Ezektől eltekintve, mivel hétfőn kezdtek így vasárnap már ott kéne lennetek. Szóval vasárnap reggel olyan 9 óra tájékán legyetek itt az iskola udvarán, és elviszlek titeket Secret City-be. Most menjetek haza és tájékoztassátok a szüleiteket a hírről és adjátok oda ezt a tájékoztatott. - Mondja, miközben újabb lapot oszt ki. Amikor kiosztotta a lapokat, felálltunk és elhagytuk az osztálytermet. Most nagy meglepetésemre nem Liana anyukája jött el értünk, hanem az apukája, aki már kint várt minket az udvaron, és elkezdett faggatni, hogy hogyan sikerült a vizsga. Amikor haza hozott minket, Kayla és Liana elvonultak egy kicsit beszélgetni, míg apám és Jack is megbeszéltek pár dolgot, ez idő alatt én a zuhanyzó alatt voltam. Ugyanis próbáltam egy kicsit ellazulni és nem gondolni a jövőre, csak a jelenre összpontosítani. Egy kis idő után végeztem a zuhanyzással, így hát épp öltöztem fel, amikor váratlan látogatom érkezett. Ugyanis Liana ront be a fürdőszoba ajtaján, amikor én a tükör előtt álltam, félmeztelenül. Amikor meglátott kipirosodott, mint egy paradicsom, de mielőtt bármit is mondtam volna hadarni kezdett.
- Mike... Sajnálom... Már megyek is! - Mondja, azzal becsukja az ajtót. Nem értettem, hogy mit művelnek ezek ketten, hogy hirtelen beront Liana, de reakciójából kikövetkeztettem, hogy megszégyellte magát, ugyanis túl hamar távozott. Ám ekkor felkaptam a pólóm kijöttem a fürdőszobából, mire kiderült, hogy már elmentek. Ugyanis apám egyedül ült a konyhába, így hát megkérdeztem, hogy Lianáék elmentek-e és Kayla is velük ment, mert valami elintéznivalójuk van. Bár nem értem mi elintéznivalójuk van este, de lehet köze van ahhoz, ahogy berontott fürdőszobába. Amint ezen gondolkodtam elindultam a szobám felé, amikor apa megállít.
- Amióta haza jöttél nem volt lehetőségünk beszélgetni, szóval leülnél egy kicsit. Ugyanis Jack-től tudtam meg, hogy mind a hárman átmentetek és Kayla adta át a tájékoztatott, ami szerint holnap után már ott kell lennetek a fővárosban. - Mondja, mire leültem, bár nem jó kedvemből.
- Igen és gondolom nem szeretnél elengedni leginkább a viselkedésem miatt... - Utalok rá, azokra az esetekre, amikor nem tudtam irányítani a vér utána vágyamat és irtó nagy butaságokat követtem el ezekből kifolyólag. - De ez most más lesz, hisz érettebb vagyok, mint akkor.
- Érettebb?... Azt nem mondanám, hisz egy hónapja is, mi volt?... Bár az igaz, hogy egy kicsit megkomolyodtál, de ez még nem elég, ahhoz, hogy irányítani tud a vér utáni vágyad, fiam! Ezt tapasztalatból mondom! - Mondja, mire elgondolkoztam, ugyanis ilyen dolgokról nem is erőst beszélt. Legtöbbször anyáról, de róla se sokat, csak annyit, hogy hol találkoztak először és ugye a nevét, és azt, hogy milyen volt.
- Ezt meg, hogy értsem? Veled is történt hasonló, vagy épp ugyanilyen dolog? Ezt titkolod, oly nagyon? És mi van Kayla-val, ő nem veszíti el az önuralmát, csak én? - Kérdem, mire előveszi a szekrényből a két üvegcsét, az egyiket átnyújtja nekem és azzal visszaül az asztalhoz.
- Ez egy hosszú és nem épp egy boldog történet, amiről nem szeretek beszélni... De azt elmondhatom, hogy nem egyszer fordult elő és, hogy a kérdésedre válaszoljak Kayla kevésbé, ugyanis ő nem hajlamos rá, de vele is előfordulhat, hisz ő is olyan, mint te. - Mondja, miközben elfogyassza az üveg tartalmát és a tájékoztatót nézi.
- Értem... Ha nincs más, akkor mennék is a szobámba. - Mondom, miközben felállok a székről.
- Várj, még valami! Elengedlek a suliba, két feltétellel! Az első, megtanulod tisztességesen kontrollálni a vér utáni vágyaidat és az iskolába kihozni magadból a legjobbat, lássak aztán valami fejlődést! A második pedig az, hogy örökké Kayla mellett kell lenned és megvédnek minden bajtól és nem utolsó sorban te sem kerülsz bajba! Megegyeztünk? - Kérdi, mire meglepődtem, ugyanis nem gondoltam, hogy elenged.
- Igen és köszönöm! - Mondom, azzal a szobám felé veszem az irányt. Hamar eltelik az idő, ha az ember elgondolkodik az előtte álló lehetőségeken, vagy épp az elszalasztottakon... Töprengek el, mire észbe kaptam, hogy már késő éjszaka volt. Egyedül voltam a sötét szobába, ugyanis Kayla még nem ért haza, amiből arra következtettem, hogy ott fog aludni. Így hát ledőltem az ágyra, mire egy kettőre elnyomott az álom.

💜~Sziasztok!~💜
Itt az új rész, remélem vártátok! 😊😅
Milyen napotok volt? Meséljetek valamit!😊
Válaszaitokat írjátok meg kommentben!💜😊
Ha tetszett: vote ⭐
A kritikákat elfogadom💜: kommentben ⬇️.
💜~További szép délutánt kívánok!~💜