Misztikus Lények Csatája 2. A sors keze

17. Váratlanok

Az egyik kezével megfogja a tálcát, miközben kinyitja az ajtót, ami következtében ki megy rajta. Ezt követően egy kicsit még gondolkoztam, elmélkedtem, azzal visszafeküdtem az ágyra, mire elnyomott az álom.

*Time Skip *
Másnap egész vidáman ébredtem, nem fájt semmim és sokkal jobban éreztem magam. Izgatottan vártam Hazel nővér jöttét és ezáltal az ápolóterem elhagyását is. Ám amíg vártam eszembe jutott, hogy 4 hónap múlva itt a születésnapunk, még hozzá a 17-dik, amit ismét anya nélkül tölthetünk, hacsak meg nem találjuk addig. Ám kis idő elteltével meg is érkezett a nővér, a tesómmal és a barátaimmal együtt. Ekkor közelebb jött és utoljára ellenőrzött mindent, azzal megszólalt.
- Itt az ideje kisasszony, hogy elhagyd a gyengélkedőt, ugyanis mindent rendben találtam. Makk egészséges vagy! - Mondja mosolyogva, mire felpattantam az ágyból és rohantam a többiekhez egy nagy öleléssel, akik az ajtóban vártak rám.
- Örülünk, hogy jobban vagy, Kayla! - Mondják egyszer egy szoros ölelés kíséretében. Egy kis idő elteltével elengedtek és Mike ide nyújtotta a tiszta egyenruhámat, ugyanis nem mehettem ki egy szál hálóingben.
- Köszönöm és örülök, hogy mind itt vagytok, kivéve Chris.. - Biztos jó oka van, hogy nem jött, lehet a gyógyítót keresi. Na de mindegy is, elindultam átöltözni a fürdőszoba felé, ami a másik ajtónál volt. Mikor megfogtam a kilincset, Mike megszólalt.
- Chris is jönni fog, vele együtt. - Mondja komolyan, aminek hallatán akaratlanul is izgatott lettem. Így gyorsan benyitottam és átöltöztem. Amint a félcipőmet is felvettem, kijöttem a mosdóból a többiekhez, ekkora már az ápolónő elhagyta a szobát. Ellenben a barátaim egész jól el voltak, ugyanis Liana a testvéremet ölelgette, míg Alexa és Xander egymás mellett álltak, kézen fogva. Úgy látszik lemaradtam valamiről, de ezt rá ér később is megkérdezni. Ám az jutott eszembe, hogy a tesóm elmondta már nekik, hogy mi a helyzet.
- Tehát mikor fognak jönni és itt várjuk meg őket? - Kérdem a bátyám, aki közelebb jött mellém, Lianával az oldalán.
- Nem sokára itt lesznek, szóval nem kell sehova se mennünk innen. - Mondja, mire Xander-ék is közelebb jönnek.
- Van valami amibe nem avattatok be minket! Nem a mi dolgunk, de szeretnénk segíteni, ugyanis már barátok vagyunk! - Kezd bele Alexa, aminek hallatán választ kaptam az előbbi kérdésemre.
- Rendben, elmondom. A lényeg annyi, hogy anyánkat a születésünkkor egy szervezet, akivel háborúban álltunk magával vitte és azóta se tudunk róla semmit. Ellenben itt van az a rejtélyes gyógyító akiről kiderült, hogy lassan 17 éve tartózkodik ebben az iskolában, de máshonnan származik. Úgy gondoljuk, hogy ez a két dolog összefügg, méghozzá annyira, hogy az anyánk lehet a gyógyító és az a szervezet lehet a fenon. Most pedig Chris idejön vele együtt, hogy megbizonyosodjunk a feltevésünkről. Röviden, tömören ennyi lenne. - Mondja Mike, aminek hallatán Alexáék egy kicsit meglepődtek, de hamar megértették a helyzetet.
- Szóval akkor most várunk... - Sóhajtja el magát Alexa, majd hirtelen az ajtóhoz szalad, ugyanis a róka füle megrezzent. - Lépteket hallok a lépcső felől és egy kisebb beszélgetést. Ezek... Nem ők... Ezek az igazgató és Jessica tanárnő! - Szólal meg, aminek hallatán tanácskozni kezdtünk, hogy mit keresnek erre, de hamar elhalványultak lépteik.
- Merre mentek, még hallod őket? - Kérdi Mike, mire Xander is megszólal.
- Én még eléggé élesen hallom őket, elmentek a folyosó végére, onnan haladnak fel a lépcsőn a következő emeletre. Az emeleten lévő hatodik ajtó előtt megálltak, ott álltak még ketten, majd mind bementek, ahol egy plusz pár láb volt, majd hirtelen eltűntek... - Mondja, olyan részletes ahogy csak tudja.
- Hogy érted, hogy eltűntek? - Kérdi a tesóm.
- Biztos elteleportáltak... - Töprenggek el, mire a többiek helyeselnek. Az állástól kezdtem elzsibbadni, így vissza ültem az ágyra, a többiek is ugyanígy tettek. Ahogy kényelemben helyezve Chris-ékre vártunk, hirtelen megjelenik Chris, aminek pillanatában felszöktem, megöleltem és megcsókoltam. De hamar észre vettem, hogy valami nincs rendben ugyanis egyedül érkezett.
- Mi történt? Nem úgy volt, hogy együtt fogtok jönni? - Kérdem, mire szép lassan elenged a szorításából.
- Elintéztem mindent, hogy titokban velem jöjjön, de mielőtt ez megtörtént volna valaki megelőzött és elvitte, az ideiglenes szobájából, ahol egyszer megvizsgált, még a karommal. - Mondja szomorúan, mire beugrott valami.
- Hol volt a szobája? Tán fent az emeleten? - Kérdem, mire helyessel. - A nagyapád és az anyád vitték el. Nem rég jártak fel. - Mondom, mire csalódottan, de mérgesen nézz.
- Gondolhatam volna, de mindenképp összefogom hozni azt a találkozott, ezt megígérem neked, szívem! - Mondja komoly, csillogó szemekkel, miközben egy puszit nyom az arcomra.
- Szóval akkor nincs semmi bizonyíték arra, hogy a gyógyító az anyukátok? - Kérdi Alexa, miközben Xander öleli.
- Azt nem mondanám, ugyanis a doktornő megerősítette, hogy ő az anyukátok, de a többit neki kell elmondania! Ugyanis amellett, hogy tudott a hátatokon lévő motívumról, elmondta a száz éves történetet is nekem. - Jelenti ki Chris, mire egyszerre több minden fogott el, öröm, kétség, bizonytalanság, bánat, és remény.. De egyben biztos vagyok, hogy mindenképp szeretnék találkozni vele és ezzel a bátyám is ugyanígy van.
- Köszönjük Chris, ez is nagy segítség ahhoz, hogy megtudjuk az igazságot. - Mondja határozottan a tesóm, miközben kezet fog a barátommal. Örülök, hogy végre jól kijönnek egymással, még ha miattam is, bár lehet, hogy mégis megkedvelték egymást.
- Így igaz, köszönjük, Szívem! - Mondom halkan, miközben egy szoros ölelés kíséretében egy puszit adok neki.
- Nincs mit köszöni, ezt nem csak értettek de magam miatt is teszem. Ne szeretnék a nagyapám bábja maradni tovább. - Jelenti ki, miközben még mindig engem ölel.
- Szóval akkor most mit csinálunk? Itt állunk, vagy vissza megyünk a kollégiumba reggelizni illetve átöltözni? Ugyanis a reggeli óráinkat már úgyis elkéstük. De még beérhetünk a gyakorlati órákra, ami meg lesz tartva, nem? - Kérdi Liana Christ, aki válaszol majd kérdően nézz rám.
- Igen meglesz tartva, hacsak nem fog kelleni a segítségem bármivel kapcsolatban. Van amit most megszeretnétek tenni, Kayla? - Kérdi mosolyogva, mire határozottan felelek.
-Jelen pillanatban szívesen megkeresném anyám, de nem lehet. Ennek egy kicsit még várnia kell, és a türelmetlenségem miatt nem szeretnélek bajba sodorni téged, Chris, vagy épp bárki mást és amúgy sem tudom, hogy hol kereshetnénk most. Emellett neked a tanítás egy munka és nekünk is haladnunk kell a tanulmányainkkal, mivel még nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy felülkerekedjünk az igazgatón és a gorilláin. Ehhez pedig folytatnunk kell a tanulmányainkat, hisz annyi mindent megtettünk a bejutásért, és az eddigi eredményeinkért. Szóval koncentráljunk a jelenre, visszamegyünk a kollégiumi részre, ahogy Liana ajánlotta. - Jelentem ki, mire mindenki beleegyezett, még Mike is, akinek nehezen ment, de belátta, hogy ez a legjobb, amit most tehetünk. Így hát a többiek is felálltak az ágyról, ami után elindultunk az ajtó felé. Ahogy az ajtóhoz értünk Chris megszólalt.
- Miért akartok sétálni, ha akár oda is vihetnélek benneteket egy szempillantás alatt? - Kérdi kedvesen, mire Liana is megszólal.
- Vagy akár én is besegíthetek ebben. - Jelenti ki, miközben lelkesen előveszi a pálcáját.
-Rendben, legyen. Osztódjunk fele-fele arányban. Találkozzunk a büfében lévő utolsó asztalnál. - Egyezzünk bele a tesómmal egyszerre. Ami után felosztottunk, így Alexa és Xander Lianával tartott, míg én és Mike Chris-szel, majdnem egyszerre elteleportáltak. Ugyanis Chris néhány másodperccel hamarább elteleportált, ami következtében majdnem egyszerre értünk az asztalhoz. Miután odaértünk mindenki sorban állt, hogy kikérje a reggeliét, én is így tettem. Nagyon jó illatok keringtek körülöttünk, amiktől igencsak megéheztem. Ahogy haladt a sor, úgy kerültünk minél közelebb a reggelihez. Ám amikor én kerültem sorra, a büfés néni nagyon ijedten nézett rám, csaknem elkezdett hátrálni.
- Nincs mitől félnie, nem szeretném bántani. Sajnálom, hogy megijesztettem, nem állt szándékomban, csak nem voltam önmagam. Kérem bocsásson meg a viselkedésemért. - Mondom feszülten, és kedvesen, miközben meghajolok tisztelettudóan. Ekkor közelebb jön, kevésbé ijedt arckifejezéssel.
- Rendben, elfogadom a bocsánatkérést. De most mond mit szeretnél kérni? - Mondja egy kicsit ridegen, de már nem félve.
- Erdei gyümölcsös palacsintát kérnék, egy szokásos pohár vérrel együtt. És köszönöm. - Mondom, mire egy kis idő után ideadja a tálcát, a reggelimmel. Így hát követve a többiek példáját leültem az asztalhoz a párom és a tesóm közzé, míg Liana a tesóm másik felére foglalt helyett. Igen, a párom mellé, ugyanis a tegnap a kibékülésünk során újra együtt vagyok Chris-szel. Amikor mindenki helyett foglalt, elkezdtük elfogyasztani az ennivalónkat. Evés közben Chris beavatott minket a mai feladatba, amire az edzésen kerül sor. Ami abból áll, hogy 1 VS 1 küzdelem lesz, ami során fejlesztjük a képességeinket. A csavar az benne, hogy véletlenszerűen lesznek kiválasztva az ellenfelek, és mindegyik kör után lévő győztesek fognak egymás ellen harcolni, míg az utolsó meg nem nyeri. Emellett még tartogat valami meglepetést is de azt majd akkor fogja közölni, a többi szabállyal együtt. Így a reggeli után elváltunk és elindultunk a kollégiumi szobáink felé, hogy felvegyük az edző öltözetünket a Képességfejlesztés órára. Chris velem tartott és elkísért a szobám ajtajáig, majd elteleportált az ajtótól. Így hát becsuktam az ajtót és elindultam a szekrény felé kivenni a speciális öltözetem, amit letettem az ágyra. Ezt követően elindultam letusolni, ugyanis az óra megkezdéséig még egy fél órám van, mivel a telefonom kijelzője 11:30-at mutat. Ezért néhány cuccommal együtt bementem a fürdőbe és elkezdtem letusolni. Röpke 15 perc tusolás után, kijöttem vizes hajjal és a csipkés fehérneműmmel. Most nem bíztam a véletlenre, hogy valaki váratlanul betoppanjon és meztelenül meglásson. Így hát elkezdtem felöltözni, először a fekete pólót vettem fel, rá a fehér kabátot, majd térdzoknit, utána meg az ugyanilyen színű szoknyanadrágot kezdtem el felhúzni. Amikor az egyik nadrágszárral bíbelődtem, váratlanul megjelent Chris előttem, amitől akaratlanul is elvesztettem az egyensúlyom, és neki estem, ami következtében mind a ketten a padlón találtuk magunkat, még hozzá elég érdekes pózban. Ugyanis én Chris mellkasán feküdtem, miközben az egyik kezem a sliccén volt, amitől egy kicsit zavarba jöttem.
- Bocsánat... De várj... Te most mellemet taperolod?! Chh... perverz! - Mondom idegesen, ugyanis a jobb kezével a mellem fogta, ami következtében leszállok róla.
- Nem hiszem, hogy én lennék itt az egyetlen perverz, hisz az előbbi miatt nem én kértem bocsánatot. - Mondja vigyorogva, miközben ő felkelt és felém nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Ekkor vettem csak észre, hogy ugyanolyan fekete-fehér egyenruhában van, mint amilyenben a gyakorlati órán szoktunk lenni és amit most vettem fel éppen. Csak egy valamiben különbözött, hogy a nyakán ott volt a szokásos narancssárgás fekete nyakörve. Amint végig mértem elfogadtam a segítséget és felkeltem a földről.
- Az puszta véletlen volt... De amúgy meg mi ez az öltözet? Ugye nem az, amire gondolok? - Kérdem, miközben folytatom az öltözést azzal, hogy az ágyra leülve rendesen felvettem a szoknyanadrágot.
- Nem tudom... Ugyan mire gondolsz, Vámpírkám? - Kérdez vissza, miközben letérdel elém és elkezdi felsegíteni a fehér csizmám.
- Csak nem akarsz te is részt venni az edzésen, miközben te kéne tartanod? - Kérdem komolyan, mire a másik csizmám is felkerült a lábamra. Aminek következtében felállt, így már csak a kesztyűt kellett felvennem.
- Miért, ne? Attól, hogy részt veszek rajta, nem változtat a tényen, hogy én tartom. Hisz a kettő nem zárja ki egymást, nem? Amúgy meg nem vagyok dögös ebben a szettben? - Kérdi egy perverz mosoly kíséretében, amitől akaratlanul is kivörösödtem. - Tudtam én, hogy tetszeni fog neked, Édes! - Mondja vigyorogva, amitől még vörösebb lettem, de ezt leplezve elkezdtem felhúzni a kesztyűket is. Amikor ez megvolt felálltam, ami következtében magához húzott és megcsókolt, ami egy kicsit meglepett de visszacsókoltam. Mielőtt heves csókcsatában kezdtünk volna az ajtón hangos kopogás hallatszott, ami következtében megálltam és Chris-t is megállítottam azzal, hogy a szájára tettem két ujjamat.
- Majd legközelebb itt folytatjuk, de most mennünk kell, rendben? Hisz alig van öt percünk a kezdésig. - Mondom komolyan, mire szép lassan elenged.
- Rendben van... De nélkülem úgy sem kezdődik el, így még ráérnénk. - Akadékoskodva, de beleegyezve elenged, mire oda megyek az ajtóhoz és kinyitom.
- Mit csináltál ennyi ideig, Kayla? Elfogunk késni! - Szól rám a tesóm, ami következtében Chris is megállt az ajtóban. - Ohh... Szóval megzavartam valamit... Inkább megyek, majd ott találkozunk. De várj mi ez a ruha? - Kérdi, mire Chris egy mély sóhaj kíséretében válaszol.
- Részt veszek az edzésen.. És mindegy, menj előre, megyünk mi is. - Mondja lehangoltan, majd megfogta a kezem és visszahúz a szobába.
- Mit csinálsz, Chris? Mennünk kéne! - Mondom komolyan, mire újra megcsókol.
- Menni is fogunk, de adj még pár percet... - Mondja kedvesen, mire apró csókokkal kezdett elhalmozni a nyakam körül, amik igazán kényeztetőek voltak.
- Akár mennyire is szeretném ezt, most nem lehet... - Mondom szomorúan, mire szomorú tekintettel, abba hagyva rám néz.
- Jó... Rendben, megértettem. De attól még a szavadon foglak és befejezzük ezt. - Mondja egy kicsivel vidámabb tekintettel, és egy perverz mosoly kíséretébe. Ami után a karjai között tartva elteleportált a szobámból. Néhány szempillantás alatt a kinti tornateremnél találtuk magunkat, ami következtében elengedett. Én odamentem a többiekhez, akik már mind sorban állva vártak, így én is sorba álltam. Míg a szerelmem a Nyelv Ismeretek tanárral beszélgetett, majd közelebb jöttek és Chris megszólalt.
- Sziasztok, diákok! A mai három óra keretén belül egy 1 VS 1 küzdelembe lesz részetek. Sorsolás során fogjuk kiválasztani az ellenfeleket. Egy küzdelem 5-10 perces lesz és értelem szerűen a nyertes az lesz, aki az ellenfelét előbb kényszeríti megadásra. Öt fordulónk lesz, ami során az utolsó fordulóban ketten vesznek részt, aki azt is megnyeri egy díjban részesül, amiről még én sem tudok semmit. Ezért mielőtt kérdeznétek én is részt fogok venni, ugyanis 19-en vagytok most jelen, így megkértem Mr. Greenwich-et, hogy ő felügyelje a mai küzdelmeket. Így át is adom neki a szót. - Mondja, mire beáll a sor végére.
- Sziasztok, gyerekek! Na szóval kezdjük is a Selejtező fordulóval. Mindenkinek a nevét ezen az elektronikus táblán látjátok, ami véletlenszerűen fog összetársítani benneteket az ellenfeletekkel. Minden forduló végén a gép kihúzza azok nevét, akik kiestek és a bennmaradtak nevét fogja összetársítani. Ami a küzdelmet illeti tilos bármilyen más fegyver használata a saját képességeiteken kívül használni és az ökölharc is megengedett. Emellett tilos halálos sebet ejteni az ellenfélen. Ha ezekkel tisztában vagytok és betartsátok el is indítom az elosztás és ezzel együtt a Selejtezőt is. - Mondja, mire mindenki egy hangos igent felelt, aminek következtében megnyomta a start gombot. A nevek néhány másodpercig pörögtek majd megálltak mindenkinek az első ellenfele mellett. Az én első ellenfelem nem más lett, mint...

💜~Sziasztok!~💜
Itt az új rész, remélem vártátok 🥰

Hogy vagytok? Hogy telik a vakáció?
Milyennek gondoljátok ezt a részt? Szerintetek ki lesz az első ellenfele Kayla-nak? 😊

Válaszaitokat írjátok meg kommentben!💜😊
Ha tetszett: vote ⭐
A kritikákat elfogadom💜: kommentben ⬇️.
💜~További szép napot kívánok!~💜