Misztikus Lények Csatája 2. A sors keze

12. Egy érzelmekkel teli nap

Az étkezés után elváltunk egymástól és ki-ki a saját szobája felé vette az irányt, hogy nyugovóra térjen.

*Time Skip*

Másnap reggel furcsa érzés fogott el, amikor megébredtem az ébresztőórám hangjára. Olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne, bár ez képtelenségnek tűnhetett, ugyanis mindig bezárom az ajtót. Ám miközben próbáltam készülődni és elterelni a gondolataimat erről, bementem a fürdőbe. Tusolás után felkötöttem a törölközöm és fogat mostam, aminek a végeztével kijöttem, hogy felöltözzek, ugyanis kint hagytam az egyenruhát, mint ahogy mindig is szoktam. Ám amikor készültem kinyitni az ajtót, furcsa hangokra lettem figyelmes, ami a szobámból jön. Ennek tudatában minden gondolkozás nélkül kinyitottam az ajtót, megfelejtkezve magamról és arról, hogy egy szál törölközőben vagyok.
- Te meg mit csinálsz itt?! Tedd le azt a képet, vagy megbánod!.. Nem mellesleg ez az én szobám, ha nem tudnád! - Kiátok rá, mire visszateszi a képet és megfordul, hogy lássam az arcát.
- Ugyan mit fogsz csinálni velem, vámpírkám? Tán megbüntetsz? - Kérdi, mire megfordul, és egy széles vigyorral néz rám, aminek láttán mérges lettem.
- Chris!!! ... Te meg mit keresel itt?!!.. Hogy jöttél be?!!.. Várj, rá jöttem ide teleportáltál.. De akkor is mi francért jöttél?! - Kérdem kiakadva, mire közelebb jön és egyenesen elém áll.
- Tán nem látogathatom meg a barátnőmet, amikor kedvem támad?... Amúgy meg gyönyörű a rucid, hol vetted? - Kérdi vigyorogva, mire észbe kaptam, hogy nincs rajtam ruha, csak egy nedves törölköző.
- Tud meg, hogy nem!.. Nem teleportálhatsz ide, amikor csak kedved szottyan!... És amúgy meg ne néz rám!! Aj nah!... Ne bámulj már, olyan ronda vagyok így! - Mondom, miközben a ruháim felé indulok, ami az ágyamon van, Chris mögött.
- Dehogy vagy az!..Te vagy legszebb és leggyönyörűbb lény e földkerekségen, ami varázslatossá és felejtetlenné teszi azt amikor a társaságomban vagy! - Mondja, mire közelebb és közelebb húzott magához, aminek következtében leesett rólam a törölköző. - Lélegzetelállító vagy, vámpírkám!.. - Jelenti ki, mire megcsókol, amin egy kicsit meglepődtem, ugyanis ez az első rendes csókunk. Ám nem tétováztam sokáig, visszacsókoltam, de ekkor hangos kopogás hallatszódig és két ismerős hang szól kintről.
- Kayla, oda bent vagy?!.. Elfogunk késni miattad, ha nem sietsz!!.. - Kiáltja a hang tulajdonosa, Mike. Ekkor abba hagytuk és ránéztem a mobilomra, aminek a kijelzőjén 5 nem fogadott hívás és az óra volt, ami 07:50-et mutatott. Aminek láttán elengedtem a barátom és a ruháimért nyúltam és gyorsan felkaptam azt.
- Megyek, csak egy perc!.. Te most szépen elteleportálsz innen, ugyanis mindjárt kezdődik az óránk és be kell érnünk. Emellett neked is sietnek kell, szóval ezt halasszuk más időpontra. - Mondom, miközben a fekete magassarkú félcipőmet húzom fel és egy puszit nyomok az arcára.
- Várj! Talán jobb lenne ha én vinnélek oda, mármint Mike-kal együtt. Használnám a képességem és akkor még reggelizni is tudnátok. Hadd vigyelek el! - Elkezdted kutyaként könyörögni, aminek nem tudtam nemet mondani, így belementem. Ekkor kinyitottam az ajtót és elmagyaráztam Liana-éknak, hogy miért ennyi ideig tartott elkészülni, mármint csak annyit mondtam, hogy Chris-el elbeszélgettük az időt. Ezt követően Chris leteleportált a büféhez, ahol a tesómmal egy egy pohár vérrel és egy kis krumplival boldogítottuk magunkat, míg Liana egy becsomagolt lélekkel és a szerelmem egy szintén becsomagolt hús félével lépett el a pulttól. Ami meg sem lepett, ugyanis a suli első két hetében megtudtam, hogy ő egy fen-dog. - Ha mind készen vagytok, akkor indulunk! - Mondja, aminek a pillanatában megfogtuk újból egymás kezét és egy szemhunyás alatt a terembe lettünk. Ekkor a többiek, beleértve Xander-éket is, akik már a helyükön ültek eléggé meglepetten néztek minket. Ám ezzel nem erőst foglalkozva elfoglaltuk a helyünket, ami nem régibben változott meg, így a hátra kerültem a tesómékhoz, és Alexa lett a padtársam, míg Xander előttem foglalt helyett. Miután leültünk Chris távozni szeretet volna, de az ajtóhoz közeledve megjelent az oszink, úgy ahogy mindig is szokott, igazi kinézetében.
- Nézzenek oda..Kit látnak szemeim? Fiacskám, nem aludtál otthon az elmúlt napokban, pedig neked nem is áll ki sokból, hogy haza menj a képességednek köszönhetően. Emellett elvégeztél mindent az ikrek vizsgálatával kapcsolatba, ahogyan azt a nagyapád kérte?.. Nem hagytál ki semmit sem, igaz? Mert ha mégis annak következményei lesznek... - Mondja mosolyogva Jessica tanárnő, mire Alexáék és Liana mind rám és a tesómra néztek. Ekkor egy kicsit meginogtam, amikor láttam, ahogyan az anyja elkezdte faggatni és fenyegetni a saját fiát, bár bíztam abba, hogy Chris nem árulja el a titkunkat. Az osztály többi tagja suttogva elkezdett beszélgetni erről, ami nagyon idegesítő volt, ugyanis amellett hogy rólunk érdeklődtek, a barátomat is kinevették az osztályfőnök miatt.
- Neked is hello, anya... Ezt nem ér rá később megbeszélni? Most órám lesz a felsősökkel, szóval mennem kell. - Jelenti ki, miközben azon volt, hogy elhagyja a termet, amit valamilyen szinten megértek, bár egy egyszerű igen válasz lenne a legkönnyebb megoldást, de ő nem azt a megoldást választotta.
- Nem, előtte válaszolj szépen a kérdésemre és azzal mehetsz is fel az emeletre a kölykökhöz, de válasz nélkül, úgysem mehetsz el. - Közli vele, de Chris ezt semmibe véve egy köszönéssel kiindult az ajtón, aminek a pillanatában Jessica mérgesen utána kap és lekarmolja a fiú karját. Aminek láttán nagyon mérges lettem, és már azon voltam, hogy felálljak, de Alexa megállított, hisz ő volt a legközelebb hozzám és vissza húzott a padba.
- Figyelj ide, Kayla... Megértem az érzéseidet, de gondolkozz épp ésszel. Ha most oda mennél, azzal csak azt érnéd el, hogy az oszi jobban rá fog állni az ügyre, és addig nem fog tágítani, míg a fia nem mondja el az igazat. Emellett, még a barátodat is megszégyenített az osztály előtt, azzal, hogy oda mennél és te próbálnád megvédeni. Ez nagy foltot hagyna a becsületén és az osztály már nem fogja tisztelni és nem fognak tanárként tekinteni rá. Érted már, miért nem szabad most meggondolatlanul cselekedned? - Suttogja, mire ráeszméltem, hogy igaza van. Nem csak magamat sodornám bajba, hanem elsősorban a tesómat, a szerelmemet és akár a barátaimat is. Így megnyugodtam és ránéztem Chris-re, aki olyan rideg tekintettel nézet az anyjára, mint még soha, nem láttam még ilyen dühősnek öt hónap alatt. Ez már az a szintű düh, ami után elengedi az érzéseit, az adott személy iránt. Ám ekkor bejött a Nyelv Ismeretek tanárunk, hogy a mai két óra elmarad, így lyukas óráink lesznek a gyakorlati óráig és nem utolsó sorba szólni akart Chris-nek, hogy a diákok rá várnak. Aminek hallatán a barátom szó nélkül követte a tanárt, és a tanárnő elkezdte az órát és úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Az óra után vissza mentünk a büfébe, hogy ott fogyasszuk el a reggelinket, amit még óra előtt sietve vettünk meg. Így hát helyett foglaltunk a büfé végében lévő elhagyatott asztalnál, ahová senki soha nem ül, mert eldugott helyen van. Mind az ötön előszedtük az ételünket, mármint Alexa és Xander is velünk tartottak, így ők is velünk ettek. Amit mondhatni kezdtem megszokni és így közben taktikai megbeszélést is tudunk tartani a ma esedékes Erőfogócskával kapcsolatban. A gondolataimba merültem, miközben már mindenki más eszik, de Liana hangja kizökkentet és felkaptam a fejem.
- A tegnapi vacsorán nem volt alkalmam megkérdezni, és ne vegyétek tolakodásnak, amit most mondani fogok. De igazak a pletykák, miszerint mind a ketten csak egy bizonyos emberi szervet esztek és ez a bizonyos szerv a szív? - Kérdi, mire mind a ketten a szív hallatán leszegezték a tekintetüket. Egy darabig hallgattak, de egy kis idő után Alexa felelt a kérdésre.
- Számunkra ez egy igen kényes téma, ugyanis ha megtudnátok az igazat a táplálkozásunkkal kapcsolatban, lehet nem értenétek meg és eltaszítanátok minket magatoktól. Xander az egyetlen, aki tudja min megyek át, ugyanis ő is ugyanabban a helyzetben van nem csak táplálék ügyileg, mint én.. Első találkozásunk óta ismerjük egymást, ami nagyon rég volt, így sok mindent tudunk egymásról és ha ezeket az információkat más lények meghallanák, akkor kegyetlennek, vérszomjasnak, árulónak gondolnának.. - Ekkor a macska srác elkezdi folytatni a magyarázatot.
- Még a hallottak után is kíváncsiak vagytok, hogy mi pontosan a táplálékunk és még pár dolgot a kilétünkkel kapcsolatban? - Kérdi komolyan, mire a tesómra és Liana-ra néztem, akik mereven és magabiztosan néztek rám, így egy határozott igennel feleltünk nekik.
- Legyen hát először is kezdjük azzal, hogy igazak a pletykák miszerint mind a ketten emberi szívet fogyasztunk, de én emellett néha májat is. Az aortapumpát úgymond magunkévá tesszük, mielőtt még kiszednénk a testből és felfalnánk. Emellett még nem mindegy, hogy milyen szívet vagy az én esetembe májat, fogyasztunk. Én különösen a hím egyedek ketyegőét és máját fogyasztom, míg Xander a nőstények aortapumpáját.. - Mondja, mire megrezzen a róka füle és hirtelen abba hagyja a mondandóját. Ekkor a mellettünk lévő vészkijárat kinyílt és az igazgató sétált be rajta és beszélgetett a Ny. I. tanárunkkal Chris-ről és arról, hogy mi történt vele, bár a tanárunk nem látta az előzményeket és sem azt, hogy Jessica tanárnő bántotta a fiát. Így nem erőst tudod mit mondani, azon kívül, hogy a barátom megsérült és azóta sem ment be a gyengélkedőbe, hogy megnézzék a sebet. Ám a beszélgetésnek hamar vége szakadt, ami miatt nem tudtunk meg többet, mert a diri a pulthoz ment.
- Nagyon éles hallásod van, hogy meghallottad a kintről jövő lépteiket.. Bár eddig nem igen láttam őket erre felé, hisz ez a kollégiumi épület és az igazgatónak a suliba lenne a helye. - Jegyzi meg Mike, miközben hosszasan elgondolkodott rajta.
- Köszönöm, de nem olyan éles, mint ennek a Seineko-nak itt ni. Az ismerőseim közül neki a legjobb a hallása, de az övét megközelítő hallás a Sup-dog-oké, és azután jövök én ha rangsorolni kéne. - Mondja, mire több kérdés is felmerült bennem, amiket nem erőst értettem.
- Tehát ha jól értem, akkor te egy róka lány vagy, aki férfi szívet és májat fogyaszt, míg Xander egy Seineko, ami lényegében egy macska srácot takar, aki szívesen emészti fel a lányok aortapumpáját? Emellett mind a kettőtöknek éles hallása, és kifinomult érzéke van, ahhoz hogy egy lény ketyegőjét megszerezzétek? Ehhez valami különleges képesség is társul, mármint vannak képességeitek és ha igen, mik? - Kérdem kíváncsian, miközben iszok egy kis vért a pohárból és csipegetek a ketchupos krumpliból.
- Ha tömören akarjuk megfogalmazni, akkor lényegében igen, de ha pontosabban akarunk akkor én egy Kimiho vagyok, aminek a táplálékát képezi az emberi szervezet főközpontiságú szerve. Igen, fogalmazhatunk úgyis, de nála a képessége sokat segít benne, míg nálam kevesebbet. Hisz a jelenlegi erőm nem teljes, ugyanis a radikális képességem egy része pecsét alá van zárva, de ennél többet nem szeretnék jelenleg mondani róla. Amúgy meg eleget beszélgettünk kettőnkről, így térjünk rá a mai küzdelemre, ami egy óra múlva lesz. - Jelenti ki, mire megszólal Xander is, és egy kérdéssel fordul a bátyámhoz.
- Most, hogy a lényegesebb dolgokat megtudtad rólunk, mi a terved? Mármint, hogy kívánod legyőzni a kék csapatot, mi lesz a stratégiánk, Mikey kapitány? - Kérdi vigyorogva, de mégis oly komolyan, mint amennyire csak tudja. Ekkor a bátyám vett egy mély levegőt és nyugodt hanggal válaszolt.
- Először is senki nem szólíthat Mikey-nak, még a tesóm se hív így. Egyedül csak a barátnőm vagyis Liana szólíthat úgy. Másodszor pedig a csapatkapitány és az egyik tag lesz a főcélpontunk, de a tegnapi meccs nézése közben rájöttem arra, hogy amíg a kapitány és legalább egy tag szabadon van, addig van esély a győzelemre, ha ezt az állást fenn tudjuk tartani a meccs végéig. Ám ha a vezért, ebben az esetben engem elfognának, akkor semmiképpen se hagyjátok, hogy bármelyikőtöket is elfogják, ugyanis onnan már nagyon nehéz lenne győzni. Ezért pontosan kell tudnom, hogy mit is tudtok a jelenlegi képességetekkel létrehozni, hogy a legjobb tervet hozzuk össze. - Jelenti ki, mire meglepődtem, hogy milyen határozott lett. Ekkor mindenki elmondta, hogy mire képes jelenleg, mire egy kis gondolkozás után újra megszólal. - Van egy tervem, amiről kiszeretném kérni a véleményetek, ugyanis eléggé kockázatos, de megéri a kockázatot, ha ezzel teljes értékű győzelemre tehetünk szert. Emellett felmértem, hogy eddig mit is tudunk az öt osztálytársunkról, akik ellen megfogunk küzdeni. A parancsnokuk egy manó, aki minden bizonnyal gravitációs erőt birtokol,és tudomásom szerint a csapat többi tagja elfekből és egy fenonokból áll. - Mondta, és ezt követően elmagyarázta a tervet, aminek hallatán eléggé nyugtalan lettem. A megbeszélés után, mind felmentünk a szobánkban, hogy átvegyük a gyakorlati ruhát. Bementem a szobámba becsuktam az ajtót, és átöltöztem. Felvettem a hosszú csizmán és szokás szerint kiengedve hagytam a hajam, ugyanis így jobban szeretem hordani. Ezután lementem az udvarra, ahonnan megláttam Mike-kat a pályánál állni, így oda mentem hozzájuk. Egy kis idő elteltével meghallottuk az iskola csengőjét és bementünk a pályára, bár még Chris sehol se volt. Kis idő elteltével megjelent a pálya szélén bekötözött karral, és egy eredményjelző táblát, meg néhány papírt tartott a kezében.
- Jó napot, diákok! A mai napon folytatódik az Erőfogócska következő meccse, a Piros kontra Kék csapatmérkőzés. A szabályok, ugyanazok mint a tegnapi küzdelemnél, amelyik csapat több pontot szerez, míg le nem jár az idő, ami szintén 45 perc az nyer. A pontozás is ugyanúgy megy, a kapitány 3 pont, a maradék négy tag egy-egy pont. Ha minden tagot elfognak az ellenséges csapatból, és elérik a lehetőleg legnagyobb pontszámot, ami a 7-es egy díjban részesülnek. A díj nem más, mint a év végi vizsga elmaradása, ugyanis ezt magának a vizsgának fogjuk letudni és azon csapat tagjai mind átmentek és fentebb kerülnek a ranglistán. - Jelenti ki, mire mindenki meglepődött, ugyanis a tegnapi vizsgán erről semmit se szólt. Ám nem agyalhatunk sokat ezen, ugyanis a barátom újra megszólalt, aminek következtében a sárga és zöld csapat elhagyta a pályát. Így csak mi maradtunk és a kékek, akik előttünk sorakoztak fel, kb. öt méterrel. - Amint megfújom a sípot, elkezdődik az Erőfogócska, de előtte a kollégáim elvégzik az utolsó ellenőrzéseket a területen. - Mondja, mire a két tanár még utoljára bejárta a terepet, majd elhagyták azt. Ezt követően Chris megfújta a sípot, aminek pillanatában elkezdődött a meccs.

💜~Sziasztok!~💜
Itt az új rész, remélem megérte rá várni!😊😅💜

Hogy vagytok? Milyen a sulitok? Hányadikba mentetek most? Aki új suliba ment, annak sikerült összebarátkozni az osztályával?😊
Nekem hétfőtől kezdődik az iskola, így még kevesebb időm lesz írni, de lehetőleg tartani fogom ezt a fél havonta/egy havonta egy részt. 😉🤍

Mit gondoltok a részről? Várjátok a folytatását? Szerintetek sikerülni fog nekik? 🥰

Válaszaitokat írjátok meg kommentben!💜😊
Ha tetszett: vote ⭐
A kritikákat elfogadom💜: kommentben ⬇️.
💜~További szép estét/ jó éjszakát kívánok!~💜