-Callie ha nem sietsz itt hagylak!-kiabáltam fel a húgomnak.
-Azt hittem anyu visz ma suliba. Azt mondta itthon lesznek!-felelte szomorúan.
-Oké Callie most gondolj vissza az utolsó alkalomra mikor anyu vagy apu vitt suliba.-néztem rá de nem mondott semmit.-Pontosan, olyan régen volt már nem is emlékszel rá.
-Brody ma is ott lesz velem egész nap? Csak mert elég idegesítő már. Nem elég hogy a sznob magánsuliba kell járnom de még ő is folyton követ.
-Sajnállak de tudod hogy én nem tehetek semmi az ügyben.
-Bezzeg utánad már anyuék nem küldenek testőrt...
-Mivel 17.-ik szülinapomra azt kértem hogy hagynak már békén ezzel. A sznob sulival kapcsolatban meg csak rúgasd ki magad én is ezt tettem mielőtt kezdődött volna a gimi része.
-Ja persze hogy anyuék rám is kiakadjanak és mégjobban rám szálljanak. Inkább maradok ott akkor,Brody-t meg lerázom valahogy.
-Igen persze mert egy 21 éves kiképzett ügynököt biztos letudsz! Elvileg már 13 éves kora óta erre edzett...-nevettem miközben beszálltunk a kocsiba.-El se tudom képzelni anyuék mennyit fizethetnek neki hogy otthagyta az ügynökséget.-forgattam a szemem.
-A mai napig nem értem mitől akarnak védeni. Még csak most kezdődött az egész és már most unom.
-Elkezdted a gimit és apu fél hogy valami senkivel jössz össze vagy olyanokkal barátkozol akikkel nem kéne. Legalábbis nekem anyu ezt mondta.
-És te rendben voltál ezzel az egésszel?-kérdezte tőlem felháborodva.
-Én már első héten csak a pompon lányokkal barátkoztam,a legtöbbjük apu munkatársának gyerekei így nagyjából ismertem őket. Aztán tavaly év végén összejöttem Cody-val és onnantól tudták hogy velem nem lesz baj és béken hagynak. De nem voltam ezzel rendben bár visszagondolva ha engedték volna is csak velük barátkozom. Nem azért mert anyuék ezt engedték hanem mert velük érzem jól magam.
-Persze mert te vagy miss tökély. Most hogy te lettél a pomponcsapat vezetője büszkébbek nem is lehetnének. Szószerint anyuék múltját éled most aztán majd egyetemre mész,te meg Cody összeházasodtok,vezeted a céget,pici babáid lesznek és happy ending.
-Figyelj Callie anyuék rád is büszkék. Okos vagy szép, vicces és még néha-néha kedves is.-mondtam és mindketten felnevettünk.-Te is tudod hogy nem így lesz.-mosolyogtam.
Megérkeztünk Callie sulijához.
-Legyen szép napod!-mondtam mire küldött felém egy mosolyt én pedig elhajtottam.
Miután leparkoltam megnéztem a telefonom. Anyu írt egy sms-t mennyire sajnálja hogy nem volt itt reggel de sürgősen Párizsba kellett utaznia apával üzleti ügyben. Már annyiszor kaptam ilyen üzenetet hogy nem tudott érdekelni.
Összehívtam ma reggelre egy rövid gyűlést a lányokkal a pénteki nagy meccs miatt, ők pedig már az öltözőben vártak.
-Lyla húzd lejebb a szoknyád vagy leveheted örökre az egyenruhát!-mondtam mihelyst beléptem. -Nem akarom senki idejét húzni így gyors leszek. Holnap a Farkasok ellen játszunk és mit tudjátok én nem szeretnék leszerepelni a másik pomponcsapat ellen. Ők az egyik legjobbak, a koreográfiájuk és a formációik tökéletesek és a közönség is imádja őket. Így mindenkitől a legjobb formáját várom el. Nem söpörhetnek le minket. Ezért plussz edzéseket iktattam be.Edzés ma pontban 3-kor, hosszú edzés, holnap pedig reggel fél 7-re várok mindenkit,azután harmadik órában a tanárokkal már lebeszéltem,ha valaki egy percet is késik az edzésekről a lelátóról nézi végig a következő meccseket. Ennyi lenne! Mehettek!-feleltem.
A többiek elkezdtek kifele menni csak Lucy és Jane maradtak.
-Ez kemény volt Bree!-nézett rám Lucy.
-Ez az utolsó évünk a gimiben. Ami azt jelenti hogy ez a nyáron lesz az utolsó gimis pompon tábor. Amy*a volt kapitány* tavaly belém helyezte a bizalmát hogy tartsam a szintet és ismét a legjobbakként menjünk oda. Nem fogom elrontani. A 5 új újonc hogy áll?-néztem Jane-re.
-Igazad volt Tracy-vel kapcsolatban. Folyton elcsúszik a többiektől de szorgalmas és ígérte hogy megtesz mindent...
-Ő a 10.-es magas lány ugye? Én is figyelem egy ideje de látok benne potenciált talán meg kapitány is lehet jövőre de ha elrontja nem lép fel holnap és úszott az esély.-feleltem.
-Tiszta Pompon Diktátor vagy!
Lucy-nak erre a kijelentésére csak felnevettünk mindannyian.
-Szia baby!-emelt fel Cody hátulról.
-Szia... Tudod hogy nem szeretem mikor ez csinálod!-fordultam felé miután letett.
-Sajnálom!-nyomott egy puszit a számra.-Mint mindig ma is gyönyörűen festesz az egyenruhában.
-Édes vagy Cody.-feleltem.
-Na jó én mindjárt elhányom magam!-mondta Lucy-Órán tali!-majd Jane-vel együtt elviharzott.
-Hoztam neked valami ha már ma lettünk 8 hónaposak. Csukd be a szemed!
Becsuktam a szemem majd éreztem ahogy Cody oldalra teszi a hajam.
-Kinyithatod!
-Istenem kicsim ez gyönyörű. Nem kellett volna biztos egy vagyonba került.
-Ugyan már ez csak egy kis apróság.-felelte.
Egy kis apróság a francokat. Jártas vagyok az ékszerek világában pontosan tudtam mennyit ér ez a nyaklánc.Egy arany zafír köves nyaklánc volt gyémánt berakással. Ismerve Cody szüleit ez a nyaklánc nekik semmilyen értéket nem hordoz így gondolom simán odaadták Cody-nak a pénzt. Az anyjának vagy millió ilyenje lehet otthon feltéve hogy eddig akárhányszor találkoztunk mindig teljesen más ékszerek voltam rajta. Sose hordja nagyon ugyan azt.
Cody minden egyes hónap fordulóra vett nekem valami drága cuccot. Alapból nem értettem miért ünnepel valaki ilyeneket. Az elején meg aranyos volt. Kaptam egy plüss macit meg virágokat. Aztán jött az egy hetes Olaszországi út meg a drága vendéglők,ékszerek és egyszerűen nem bír leállni. Hiába mondom neki hogy nekem nincs ilyenekre szükségem és ne költse erre a pénzt, mintha egy falnak beszélnék.
De kedves volt Cody-tól hogy gondolt rám de ezek annyira feleselgesek.
-Ma nem jössz át mozizni?-kédezte.-Ha már a 8 hónapja együtt vagyunk ünnepeljük meg.
-Nem lehet. Sok a tanulni való és reggel korán kelek mivel reggeli edzést rendeltem el. Ki akarom pihenni magam. Kaptál már levelet az egyetemektől? Mellesleg neked is tanulnod kéne. Egy dolog hogy már megírtuk az alkalmasságit de a sulinak még nincs vége.
-Az én kis sexy pompon kapitányom olyan szorgalmas!-húzott közel magához.-Nem kell tanulnom minden itt van bent!-mutatott a fejére.-Még nem kaptam semmitől visszajelzést de biztos bejutok.
Nem tudtam mit mondani. Szeretem Cody-t de nem az eszéért. Persze majd a szülei elintézik az is hogy bejusson egyetemre így nem aggódik.
Vele ellentétben én nem akarok egész életemben a szüleimtől függeni.
-Megyek órára, tali ebédkor?-kérdeztem.
-Mint mindig baby!-kacsintott.
Adtam neki egy csókot majd futottam órára. Első órám emelt matek volt bár elég unalmasan telt. Egyik barátnőm sincs ezen az órán a többieket meg nem nagyon ismertem. 50 perc alatt végzetem az emelt feladatok megoldásával és kivittem Mrs.Bricks-nek.
-Gyorsan átnézem addig ülj csak vissza!
Visszaültem a helyemre majd 5 perc után odahívott magához.
-Hibátlan mint mindig Bree!-mosolygott rám.-Téged biztos simán felvesznek bárhová.
-Köszönöm szépen Tanárnő! Mehetek is?-kérdeztem.
-Persze csak még valami. Gondolom idén sem szeretnél részt venni az állami matek versenyen?
-Már 9.-ben egyszer megnyertem és az már úgyse számít a papíromhoz mivel már novemberben be kellet adni.
-Azért gondolt át még jövő hétig tudsz jelentkezni.
Csak bólintottam egyet és kimentem.
Az elmúlt 3 évben próbáltam minden versenyen részt venni hogy legyen mit írnom a felvételimhez. Matek, Irodalom, Nyelvtan, Töri, Biológia, vita szakkör még gimnasztika versenyen is voltam hogy utána végre abbahagyhassam. Az utolsó évemet a pompon versenynek és a kapitánykodásnal szánom.
Annyi tanulásom, edzésem és külön órám volt az elmúlt 11 évben hogy már nem bírtam volna tovább. A jegyeim és az eredményeim kiemelkedőek. Nagyon sok közösségi munkát vállaltam. Ezek fejében még anyuék zongorázni és elküldtek amiért egy kicsit hálás is vagyok mert azt imádtam. De elég volt az utolsó év az enyém.
Január van és már nincs sok hátra a gimiből ebben az évben kicsit élni akartam és élni is fogok. Kezdve a pénteki bulival.
Persze mindeki azt hinné ha meglát a pompon egyenruhában hogy minden hétvégémet bulikban töltöm vagy shoppingolni járok de én inkább otthon tanultam. Bár nem nagyon bánom
*PÉNTEK REGGEL*
Éppen a harmadik órában edzettünk a lányokkal. Az újoncokon volt a szemem,Tracy tényleg összeszedte magát. Tesztett a kitartása. A válogatón is azért válaszoztam ki őt mert láttam benne az elhivatottságot és a küzdő szellemet. Lassan ki kell választanom a jövő évi kapitányt hogy elkezdhessem mentorálni a következő hónapokban. Megtanítani mindent amit Amy tanított nekem. Igaz a 11.-esek közül kéne kiválasztanom ezt az embert de őszintén az egyetlen ember akinek még lenne esze ehhez az Lyla de őszintén a magatartása kifogásolható. Jó vezető lenne de nem vinné jó irányba a csapatot.
-Nagyszerűek voltatok, este is ezt a teljesítményt várom el!
Odamentem Tracy-hez.
-Szép munka ha így folytatod jövőre kapitány leszel. De ahhoz ennél még egy kicsit többet kell látnom!-mondtam neki.
-Ígérem bizonyítani fogok.-mosolygott rám majd a többiek után ment az öltözőbe.
A fiúk és éppen kint voltak edzésen a pályán. Most végeztek és éppen a vizes fiú hozta nekik az innivalót. Cody levette a mezét és kirajzolódtak a hasizmai. Ha nem lenne olyan üres fejű talán valóra is válhatna a húgom meséje hogy hozzá megyek, egy biztos anyuék örülnének...
-Folyik a nyálad!-szólalt meg mellettem valaki.
Felnéztem a nálam körülbelül két fejjel magasabb fiúra. Volt vagy minimum 2 méter.
Nem hiszem hogy valaha láttam volna. Barna haja volt, barna szemekkel és ő is foci*amerikai foci* mezt viselt.
-Ez nem igaz! Amúgy meg ki is vagy?-néztem rá kérdően.
-Oh hát persze Ms. Bree Carter honnan is tudná a nevem.-felelte majd meghajolt előttem mintha valami hercegnő lennék. Már most idegesített a viselkedése.
-Mögötted ültem egész félévben emelt matekon és emelt angolon.Dylan o'Brien bár a hercegnő honna tudná nem ismerni a pórnépet.
-Oh de tényleg te vagy a második legjobb minden tárgyból utánam...-vágtam egy szomorú fejet majd elindultam az öltözőkhöz.
Beképzelt tuskó kinek hiszi magát. Kinek hisz engem. Lekezelő paraszt.
