A tegnap esti beszélgetés Julia-val nagyon lényegre törő volt. Szerinte el kéne mennem a meghallgatásra mivel nincs mit veszítenem. Végülis igaza van. Anyuék adtak egy kis szabad időt mielőtt átveszem a céget, az eset után kicsit megenyhültek ilyen téren. 5 évet kaptam hogy szerezzek magamnak élményeket,utazzak, pihenjek, mivel miután én leszek a főnök nem sok időm lesz.
Lehet ki kéne próbálnom magam színésznőként? Nem sok esélyem van arra hogy megkapok bármilyen szerepet is de legalább kipróbáltam.
Éppen üzleti jogi órán ültem mikor írt Julia hogy ha kell akkor gyakorolja ma velem otthon a szöveget a meghallgatás előtt.
Cody is írt hogy megérkezett épségben Washingtonba és lehet hogy hétvégén majd lenéz. Nem akartam neki még elmondani hogy megyek egy válogatásra mert nem tudtam hogy reagálna. Egyenlőre elég ha én meg Julia tudjuk.
Elég hosszú napom volt és alig vártam hogy lefeküdhessek az ágyamba.
*Másnap*
Mindenki nagyban gyakorolta a szöveget, bevallom én nem izgultam inkább izgatott voltam. Kezdtek fogyni az emberek és volt olyan aki sírva jött ki ami eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra.
-Bree Olivia Carter.-szólt ki a hölgy a szobából.
Bementem, kérték hogy meséljek magamról utána pedig elkezdtem előadni a szöveget amit felvettek kamerával.
-Rendben,köszönjük. Majd jelentkezünk.-mosolygott rám a hölgy.
Elköszöntem majd haza mentem.
-Naaaa?-kérdeze Julia mikor beléptem.
-Szerintem jól sikerült,azt mondták majd jelentkeznek.
-Na de ez egy jó jel.-mosolygott.-Legalább nem utasítottak vissza egyszerre, szóval van esélyed.
Rendeltük vacsit majd leültünk filmet nézni de Julia-t hívta az öccse így kiment telefonálni még én folytattam a Nagy Ő című műsor nézését.
Nagyban ettem a popcorn-om mikor kaptam egy üzenetet.
" Örülök hogy elmentél a meghallgatásra.
D."
Nem írtam neki vissza... Mindkettőnknek az a legjobb ha nem beszélünk.
Néztem tovább a tévét de egyszerűen nem tudott lekötni így szóltam Julia-nak hogy lemegyek a sarki kávézóba majd jövök.
Imádom ezt a helyet, mikor voltam suli látogatáson akkor fedeztem fel. Egy eléggé eldugott helyen van és éjjel-nappal nyitva van.
Rendeltem egy kávét meg egy muffint majd beültem az egyik sarokban lévő asztalhoz majd elővettem a laptopom és elkezdtem tanulni.
Eléggé el voltam merülve a politológia anyagban mikor valaki kihúzta a velem szemben lévő széket majd leült.
-Milyen furcsa hogy ismét egy kávézóban futok össze veled.-mosolygott rám Dylan.
-Valóban.-néztem fel rá.-Viszont most nem nagyon érek rá.
Ekkor jött oda Erica(a pincérnő)a kávémmal és a sütimmel. Erica-val egy szakra járunk és jó párszor beszélgettünk már,mellesleg estenként itt dolgozik így sokszor látom. Megköszöntem neki,majd lerakta az asztalra én pedig egyből belekortyoltam a kávémba.
-Jaj Bree az csak nem az amire gondolok.-mosolygott rám Erica.
-De igen. Cody megkérte a kezem...-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Gratulálok.-ölelt át.-El kell mesélned majd mindent.Viszont most nem zavarok.-felelte majd visszament a pulthoz.
-Na akkor csak feltette a kérdést...-nézett rám Dylan.-Most már értem miért nem írtál ma vissza.
Egyszerre láttam őt csalódottnak és mérgesnek.
-Nem mondhattam nemet neki...
-De igen Bree és ezt te is tudod. Nem hittem hogy ennyi minden változott míg nem voltam itt. Azok után amit tett...
-Az a múlt, megbocsájtottam neki, és ahogy Cody tettei úgy a mi kapcsoltunk is a múlt.
-Valóban Carter?-kérdezte majd az ujját végig húzta a karomon.-Mondd a szemembe hogy te nem érzel irántam már semmit.
-Én nem...-kezdtem bele.
-Nézz a szemembe Carter és úgy mondd.
Belenéztem a szemébe és nem tudtam megtenni. Nagyon jól tudja hogy neki nem tudod hazudni.
-Amíg tudom hogy érzel irántam bármit is,addig nem fogom feladni Bree. Lehet az ő gyűrűje van az ujjadon de a te szíved csak értem dobog...A végén úgyis az enyém leszel.-súgta a fülembe.
Felállt az asztaltól majd elindult kifelé.
-Még találkozunk Carter.-nézett vissza majd kisétált......
