Nem akartam haza menni de nem lóghattam anyuék jótékonysági partijáról.
-Ma este nem találkozunk a party után?-kérdezte Dylan.
-Szeretnék de nem lehet. Addig nem amíg anyuék itthon vannak.-feleltem majd megcsókoltam.-Majd beszélünk.
Egy utcával arrébb szálltam ki nehogy anyuék vagy bárki meglásson.
A ház előtt még nagyban díszítettek az alkalmazottak ahogy az udvarban is. Anyuék nagyon készülnek a ma estére.
Bementem a házba és anyuék már ott vártak.
-Merre jártál?-kérdezte anyu keresztbe tett kézzel.
Felkészültem hogy faggatózni fognak.
-A könyvesboltba meg hoztam pár burgert Callie-nek és nekem.-vettem elő a cuccokat a hátam mögül.
-Na végre. Farkas éhes vagyok. Anyu csak valami zöldséges izét hoztott haza.-mondta Callie majd elvette a zacskót.
-Hívtak az iskolából és azt mondták nem mentél egész héten...-kezdett bele apu.
-Megfáztam és itthon voltam. Cody meg is látogatott kedden.-feleltem miközben ettem.
-Miután végeztetek öltözzetek át mert lassan jönnek a vendégek.-nézett ránk anyu.
Felmentem a szobámba és anya már ki is terítette az ágyra a ruhámat. Egy vörös borzalom volt. Cody kedvenc színe a vörös és gondolom ma abban az öltönyében lesz ezért vette ezt elő.
Ilyenkor mindig megmondják mit vegyek fel. Milyen fazonú legyen,milyen anyagú, milyen színű. Nekem ez már sok, úgy érzem magam mint egy rossz barbie baba. Bementem a szekrényembe és előkerestem a hosszú, testhez simuló kék ruhámat. Beleszerettem a ruhába mikor először láttam de anyu sose engedte felvenni. Most viszont eljött az én időm.
Gyorsan felöltöztem majd vettem fel pár ékszert és az ezüst magassarkúm. Mire kész lettem már a vendégek nagyja megérkezett. Kinéztem az ablakon hogy megfigyelnem ki jött mikor megláttam Dylant méghozzá Lucy-val.
Valahol örültem neki hogy itt van hisz legalább láthatom de az hogy Lucy-val jött ide...
-Kész vagy már?-nyitott be Callie.-Anyuék már várnak.
Lementünk Callie-vel és Cody egyből odajött hozzám.
-Miért nem vörös ruhában vagy? Már beszéltem anyukáddal ő azt mondta...-kezdett bele de leállítottam.
-Engem meg se kérdeztél mit akarok és én kéket akartam szóval ez van...-mosolyogtam rá.
-Bocsánat szívem. Igérem máskor neked szólok.-nézett a szemembe majd megsimitotta a karom.
Az elmúlt időben sokat változott Cody. Mindig keres, elkezdte érdekelni én mit akarok és persze elhalmoz ajándékokkal amire nincs szükségem, de leállíthatatlan. Megtenne bármit hogy megbocsájtsak neki. Kissé bűntudatom is van amit teszek vele a háta mögött.
-Szia Bree!-jött oda köszönni Lucy.
-Sziaa.-mosolyogtam rá.-Látom vendéget is hoztál.-néztem Dylan-re.
-Lucy meghívott mert a partnere az utolsó pillanatban lemondta.-felelte Dylan.
-Tyler egyáltalán nem megbízható...-forgatta a szemét Lucy.-De itt vagy nekem te.-nézett fel Dylan-re és átkarolta a kezét.
Egy mosolyt erőltettem magamra.
-Hát érezzétek jól magatokat.-mondtam majd én is átkaroltam Cody kezét és a szüleim felé indultunk.
Tudom hogy Dylan-nek bejött Lucy hisz pont ezért kezdtünk el együtt lógni az elején, nem hiszem el hogy eljött ide vele. Igen beismerem féltékeny vagyok talán túlságosan is...
Anyuék megtartották a beszédüket így végre lemehettem a színpadról.
-Bemegyek mosdóba, mindjárt jövök.-néztem Cody-ra aki éppen apuval beszélt.
A házban szerencsére senki nem tartózkodott. Bementem a konyhába és elővettem a fagyim a mélyhűtőből és felültem a pultra. Semmi kedvem nem volt odakint lenni és mindenkivel jópofizni. Majd megjelent Callie.
-Szóval mi a helyzet veled és Dylan-nel?-kérdezte majd elővett és kanalat és odaült mellém.
Ő az egyetlen aki tud a kettőnk kapcsolatáról.
-Kisse zavar hogy itt van Lucy-val. Meg hogy jól elvannak. Lehet hagynom kéne hogy vele legyen.-feleltem.
-Jaj ne már Bree. Legyél önző egyszer az életben. Mellesleg láttam hogy néz rád Dylan. Tuti nem kell neki Lucy.-felelte.
-Igaza van Callie-nek.-lépett be Dylan.
-Mit keresel itt bent?-szálltam le a pultról.-Ha valaki meglát még gyanút fognak.
-Nem bírnám ki ezt az estét úgy hogy még csak egy csókot se kapok a leggyönyörűbb lánytól.-mosolygott rám.-Csak azért fogadtam el Lucy meghívását hogy láthassalak ha már egész hétvégén nem találkozhatunk a szüleid miatt.
-Én kimegyek és fedezlek.-mondta Callie.-Azért siessetek.-mosolygott rám majd kiment.
Dylan szorosan magához húzott.
-Nekem csak te kellesz Carter.-felelte majd megcsókolt.
-Tudod melyik az én ablakom?-kérdeztem a csók után.
-Igen,szeretnéd ha ma este veled aludnék?
-Igen.-majd megcsókoltam.-Viszont vissza kell mennem. Majd írok ha szabad a pálya.
Otthagytam Dylant majd kimentem. Elég gyorsan elment az este és a vendégek kezdtek elmenni.
-Mit szólnál ha ma este itt aludnék és néznék valami filmet?-kérdezte Cody.
-Nem hiszem hogy ma jó, elégge elfáradtam.
-Megértem...-nézett szomorúan.-Viszont holnap leszünk 9 hónaposak gondoltam elutazhatnánk valahova együtt.
-Én...-kezdtem volna bele a kifogásomba erre anyu megszólalt mögülem.
-Bree imádná és mi is elengedjük, majd beszélünk az igazgatóval. Hova szeretnéd elvinni a gyönyörű lányom?
-Van egy nyaralónk a parton egy pár napra mennénk el.-mosolygott Cody.
-Oh hát ez nagyon romantikus,ugye Bree?-kérdezte anyu.
-Igen, az. Már alig várom.-erőltettem magamra egy mosolyt.....
