-Nagyon csalódottak voltunk mikor megtudtunk nem a Harvard-ra mész.-kezdett bele George nagypapa.
Remek már megint ez. Esküszöm ha mégegy ember felhozza kinyírom magam. Ma már negyedszerre hozzák fel és csak 5 órája vannak itt. Kín szenvedés ez az egész vacsora. Jobban örültem volna Daisy nagyinak és Karl nagypapának.
Rá néztem az órára és láttam hogy már fél 11 van. Láttam hogy a húgom se nagyon élvezi ezt a felemelő beszélgetést a mai ruhaanyagok növekvő áráról és romló minőségéről amiről éppen Karla nagyi beszélt. Így kimentettem magunkat.
-Ezt nem tudjuk máskor megbeszélni? Hosszú napom volt nekem is és Callie-nek is inkább mennénk aludni.-mosolyogtam rájuk.
-Jaj persze drágáim. Pihenjeket csak. Hétvégén még úgyis jövünk.-kacsintott rám a nagyi.
Hétvégén lesz anyuék éves nagyszabású jótékonysági estje.Már alig várom...
Kikísértük a nagyszüleiket majd bementünk.
-Én elmegyek, ha anyuék keresnek falazz nekem!-mondtam Callie-nek aki csak bólintott egyet.
Kiosontam hátul az őrök mögött. Dylan már ott várt rám kint.
-Pontos vagy.-szálltam be mellé a kocsiba.
-Én sose merném megváratni Bree Olivia Carter-t.-mosolygott.
-Honnan tudod a középső nevem?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Már egy ideje mögötted ülök és jó megfigyelő vagyok.-kacsintott.
-Mit terveztél? Remélem megérte kiszöknöm miatta...-forgattam a szemem mire arcon puszilt.
Elindultunk majd felmentünk egy elhagyatott felüljáróra. Kivett egy plédet a hátsó ülésről,kettő darab párnát és egy takarót. Kiterítette a plédet a kocsi hátuljába majd lefeküdtünk.
-Sajnálom hogy nem mehetünk normális helyekre randizni.-néztem fel rá.
-Szóval ez egy randi?-nevetett.
Teljesen elpirultam és úgy éreztem most totál leégettem magam.
Hajnali kettőig beszélgettünk. Elmesélte hogy a filmiparban szeretne dolgozni rendezőként és megmutatta a youtube videóit amiken jókat nevettünk.
A héten egyre több időt töltöttünk együtt és szinte nem voltam semmit suliba, egy orvosi igazolással elintéztem.Cody pedig nem gyanakodott ahogy a szüleim sem.Callie falazott nekem mindennap amiért nagyon hálás voltam neki,őszintén szerintem örült is neki hogy nem Cody-val vagyok. Elmentünk a megye másik felére állatkertbe mert ott nem csak nem találkozunk senkivel. Voltunk jégkorcsolyázni és finoman szólva se ment neki nagyon de jól éreztük magunkat. Pénteken pedig lementünk a nagyszülei nyaralójába a tóhoz. Annyira ismerős volt a hely de nem tudtam honnan. Éppen vacsorát készítettem és elkezdte puszilgatni a nyakam.
-Dlyan így sose lesz kész a vacsora.-nevettem.
Erre maga felé fordított és felültetett a pultra.
-Most úgyis másra éhezem.-csókolt meg.
Boldognak éreztem magam vele de tudtam hogy ezt nem csinálhatjuk sokáig. Nem bujkálhatunk örökre. Furcsa hogy egy srác akit nagyjából egy hónapja ismertem meg ilyen hatással van rám. Ezt előbb vagy utóbb be kell fejeznünk mert nem lesz jó vége, de olyan nehéz elengedni.
Éppen az ágyban feküdtünk betakarózva,jobban mondva egész nap az ágyban voltunk, és közben a kezemet simogatta.
-Min gondolkozol ennyire?-kérdezte Dylan.
-Tudod hogy ezt nem folytathajtuk sokáig,ugye?-néztem fel rá.
-Én sosem foglak elhagyni Carter. Ha kell vállalom hogy örökké bujkálnok veled, hiába akarok az egész világnak eldicsekedni az okos,szexi,imádnivaló barátnőmmel,de nem fogom meg tenni ha ez azt jelenti hogy veled maradhatok.
-Szóval most már a barátnőd vagyok?-mosolyogtam rá.
-Csak az enyém...
