-110%-ot akarok látni semmi kevesebbet.-mondtam a lányoknak.-Ti is tudjátok hogy a mai fellépés döntő fontosságú szóval mindent bele.
A nyári tábor nagyon fontos számomra. Csak a legjobb 25 csapat kerül be és a gimi történetében egyszer sem fordult elő hogy ne kerülnénk be. Nem lehetek én az első csapatkapitány aki elrontja ezt.
A pompon bizottság 2 tagja már a lelátón ült. 10 perc és showtime. Egy fellépésen sem izgultam így de tudom hogy mindent beleadtam a koreográfia, az ugrások, a piramisok megtervezésébe. Tökéletes műsort raktam össze és ha csak valaki nem rontja el simán bent vagyunk.
Félidő volt és a fiúk lementek a pályáról. Eljött a mi időnk. Elindult a számunk és mindeki tökéletesen csinálta. A végén ott álltam a piramis tetején. Imádom ezt az érzést. Olyan szabad vagyok ott fent és megfeledkezem mindenről. Ott fent csak én vagyok és nem kattog folyton az agyam anyaékon, a továbbtanuláson.
Végeztünk és lefutottunk a pályáról.
-Nagyon büszke vagyok rátok lányok!-mosolyogtam rájuk.-Ezzel már biztos bent vagyunk.
Erre a lányok elkezdtek ugrálni örömükben.
Elkezdett rezegni telefonom és a húgom keresett. Tudja hogy meccs van szóval nem keresne ha csak nem életbe vágó. Megmondtam Lucynek és Janenek hogy tartsák a frontot míg bemegyek telefonálni. Most már úgyis csak szurkolni kell a fiúknak azt meg ők is megoldják.
Bementem a suliba mivel ott ilyenkor nem tartozkodik nagyon senki. Leültem a szekrényem elé és visszahívtam.
-Szia Callie! Baj van?-kérdeztem.
-Mikor akartad nekem elmondani hogy a UCLA-re mész és nem a Berkeley-re...Megígérted hogy nem mész messze erre ma 2 levelet kaptunk ahová felvettek és az egyik a UCLA ami 6 óra autóút innen a másik pedig a NYU ami az ország másik felén van és több mint 40 óra autóval. Azt mondtad itt maradsz velem és a Berkeleyre jársz majd hogy itt maradhass velem.-sírt a telefonba.
-Callie én sajnálom csak úgy éreztem ki kell szabadulnom innen. A UCLA-re megyek és mikor tudok haza megyek ígérem. Tudod hogy én nem hagynálak el.
-Persze most mégis ezt teszed!-felelte majd rám rakta a telefont.
Nincs jobb dolog mint így megtudni hogy felvettek. A Harvad-tól már 2 hete megkaptam a levelet és felvettek. Bár nem csoda. Kitűnő tanuló vagyok nagyon sok potenciállal. Az eredményeimet 3 a4-es lapra kellett felírnom mivel annyi versenyen voltam. A plusz foglalkozások,közönségi munka. Mindent amit lehetett leirattak velem anyuék. Anya meg apu is oda járt de még a nagyapám is. Anyu még a mai napig finanszírozza a lányszövettséget aminek tagja volt, ők pedig tárt karokkal várnak szeptemberben.
Szerintem elég egyértelmű hogy nem akarok oda menni. New York-i egyetemre is csak azért jelentkeztem mert nem akartam csak egyet megjelölni. A Harvard még messzebb lenne mint az.
Nem akarom elhagyni California-t és Calliet se. Tudom hogy szűksége lesz rám, vagyis legalább rám ha már anyáék soha nincsenek ott. A Berkeley túl közel lett volna mindenhez amitől menekülni akarok. Ha tehetném magammal vinném Callie-t az egyetemre de nem tehetem. Anyuék kiakadnának. Akkor is ki lesznek mikor közlöm hogy nem megyek a Harvadra. Legyen nekik elég hogy jogot tanulok azt legalább már ne akarják megmondani hol.
Nem akartam tovább húzni ezt az egészet.
Én: Anyu, apu nem megyek a Harvardra jogot tanulni. A UCLA fogok.
Anyu egyből fel is hívott.
-Mi a baj Bree? Nem vettek fel? Figyelj semmi baj beszélek a dekánnal és elintézzük...
-Anya!-szakitottam félbe.-Felvettek a Harvardra amit tudnátok ha itthon lennétek néha. Nem szeretnék oda járni ennyi az egész. Tudok jogot tanulni itt is nem kell ahhoz az ország másik felére költöznöm.
-De hát kicsim erről álmodtál mióta kicsi vagy. Minden hónapban elmentünk megnézni a kampuszt és annyira élvezted, a szövetség is már előkészítette a szobád...
-Ez nem az én álmom anyu...-szakitottam meg a monológját megint.-Te meg apu akartátok ezt is de én itt akarok maradni Californiában.
Anyu sóhajtott egyet.
-Ha ez az amit szeretnél nem szólok bele csak ne bánd meg később.
Valaki megszólalt a háttérben és anyu nevet kiáltotta.
-Mennem kell kicsim, azért kérlek még gondol át.
Majd lerakta. Ez könnyebben ment mint hittem.
Visszamentem de akkor már a meccs végén voltunk. A fiúk nagyon elhúztak és 1 perc volt hátra. Ezt simán nyerték.
Elmentünk a lányokkal átöltözni majd írtam egy üzenetet Cody-nak hogy Lucy és Jane visz majd a buliba és ott találkozunk.
Ez lesz az első igazi bulim és a lányok felkészítenek.
Átmentünk hozzánk, szerettem volna beszélni Callie-vel de írt nekem hogy ma a barátnőjénél alszik.
Kisminkeltem a lányokat majd Lucy engem. Felvettem egy kék kötött hosszúujjú crop-topot meg fekete nadrágot mivel azért hideg volt odakint.
Olyan 9 fele megérkeztünk a buliba Trevor-hoz*a focicsapat tagja*. A lányok elmentek inni valamit én pedig írtam Callie-nek.
"Minden rendben? Holnap mire menjek érted?"
Callie:"Brody haza visz."
Úgy látszik ennyire nem akar most engem látni...
Elraktam a telefonom majd elindultam megkeresni Cody-t. A pincében éppen készültek sörpongozni.
-Szia babe!-jött oda hozzám majd megcsókolt.-Nagyszerű voltál ma is.-mosolygott.
-Köszönöm! Te se voltál rossz!-kacsintottam rá.
-Nem állsz be mellém?-kérdezte.
Egy kis sör nem árthat. Beálltam Cody mellé az asztal egyik felére. A másik felén Lyla és Dylan állt.
Remek ez is itt van. Dylan rám nézett majd elkezdett nevetni.
Felhúztam a szemöldököm.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem.
-Ja semmi csak nem hittem hogy a hercegnő lesüllyed ide közénk.
Legszívesebben átugrottam volna ezt a rohadt asztalt hogy felpofozzam. De Cody előbb reagált .
-Haver hagyd a csajom!-felelte.-Tudd a határt...
-Okés!-mosolygott Dylan és felemelte a kezeit megadás képpen.
Elkezdődött a játék és Cody nagyon jól tudta hogy imádok versenyezni és nagyon nem szeretek veszteni.
Most játszom sörpongot először de mindent beleadtam. Dylan-ék kezdtek és Dylan egyből beletalált a pohárba. Én ittam először. A sörnek borzalmas ize volt bár nem tudom mire számítottam.
Lyla szerencsére nem talált bele és mi következtünk. Persze hogy beletaláltam a pohárba és Dylan egyből lehúzta. Codynak persze nem ment bele ami kissé felhúzott azt hittem ha már annyit jár bulikra meg annyiszor játszott már akkor jobban fog neki menni.
A végén szerintem már csak én és Dylan vettük komolyan a játékot. Legalábbis amennyire ezt komolyan lehet venni. Cody és Lyla a legvégére ki is szálltak.Neki és nekem is csak egy pohár volt. A sok sör után már kicsit felszabadultabban éreztem magam de nyerni akartam. Én jöttem de elrontottam. Imádkoztam hogy Dylan is elrontsa de nem. Simán belement a labda a pohárba.
Ő éppen a nyerés mámorában fürdött míg én lehúztam az utolsó pohár sört. Cody felment valami erősebb italért mert neki ez a sör mennyiség elmondása szerint nem volt elég.
-Na úgy látszik nem mindenben te vagy a jobb Carter!-súgta a fülembe.-Milyen érzés veszteni Bree?
Ha tekintettel ölni lehetne Dylan már a padlón feküdne. Ellöktem magamtól majd felmentem.
Az osztálytársaim és évfolyamtársaim nagyja ott fent táncolt vagy ivott. Egyik társasághoz se volt kedvem csatlakozni így kimentem az udvarra. Tűrhetően hideg volt odakint, magam alá teritettem a vastag kabátom majd ráfeküdtem.
Az ég tiszta volt így néztem a csillagokat. Már csak pár hónap és vége a giminek. Kissé nehéz elhinni hogy ilyen gyorsan elment ez a 4 év. Mintha tegnap léptem volna be a gimi kapuján először. Hála istennek se Lucy-nek se Jane-nek nem kell búcsút mondanom mivel mindketten velem jönnek egyetemre. Viszont Cody-val és velem nem tudom mi lesz. A Washington-i egyetemen fog tanulni mivel az apja cégének ott van a székhelye és egyetem alatt egyből be is akarja tanítani hogy miután végzett átvegye a céget. Majdnem egy napos út kocsival Los Angeles-ből. Ezt úgy mondom mintha Cody nem kérhetné meg az apját bármikor hogy a magangépükkel utazzon bárhová de akkor is...Nem fogunk mindennap találkozni mint most. Nem akarom hogy szakítsunk,ő az első barátom és szeretem őt, meg anyuék is. Bár ez nem meglepő. Ha nem lenne gazdag valószínűleg nem lennének érte oda........
