-Mind a ketten engedjetek el!-kiabáltam.-Először is,Cody. Milyen alapon jelensz meg a munkahelyemen és rendezel itt jelenetet? Az egy dolog hogy együtt vagyunk de ehhez semmi jogod nincs. Mellesleg már egy ideje sejtettem hogy kicsoda valójában is Dylan,és az hogy volt képed utána kémkedni az a legalja. Értem én hogy meg akartál védeni de tudok magamra vigyázni!-feleltem majd Dylanhez fordultam.-Te pedig Dylan felejts már el. Ezt már lezártuk,okkal kerültelek eddig is. Kérlek tiszteld a döntésemet és hagyj békén. Megmondtam akkor is hogy maradhatunk barátok de ennél mi sosem lehetünk többek. De úgylátszik neked ez nem elég. Nem is értem mit gondoltam egy olyannal mint TE, sosem kellett volna összejöjjöm...
Láttam a csalódást a szemében,tudtam hogy ezzel a mondattal mélyen megbántottam pont úgy mint régen a suliban.
-De...-kezdett volna bele Dylan.
-Nincs de. Én pedig most elmegyek. Egyedül és ha kérhetem egyikőtök se jöjjön utánam.-mondtam majd beültem a kocsimba.
El kellett mennem kiszellőztetni a fejem.
Este értem haza. Egész nap csak kocsikáztam fel-alá. A telefonomat is ki kellett kapcsolnom mivel Cody és a szüleim nem tudták tiszteli a döntésem és békén hagyni legalább most az egyszer.
Egyedül Dylan nem keresett. Pedig neki még fel is vettem volna. Olyan bunkó voltam ma vele sőt ez még enyhe kifejezés.
Már a kapcsolatunk alatt rájöttem hogy ki is ő valójában. Utána értettem meg hogy miért nem mutatott soha képet a szüleiről vagy a testvéréről, bár Julia-t amúgy sem ismertem volna fel hisz vele éltem és nem jöttem rá.
Nem akartam elmondani neki hogy tudom, biztos voltam benne hogy jó oka van miért titkolja előlem. De Cody szerint csak tönkre akart tenni amit teljes mértékben megértek azok után ahogy bántam vele...
Át akartam menni a lakókocsijához,tudnia kell hogy nem volt igaz amit mondtam, de mikor odaértem lefagytam. Tudtam hogy ezt sose fogja megbocsájtani. Visszamentem a saját kocsimhoz és inkább elmentem megkeresni Codyt.
*Utolsó forgatási nap*
Mikor visszaértem a forgatásra egyből átöltöztem majd bementem a sminkeshez és felkészítettek a jelenetre.
-Szia Bree.-jött oda Dylan.-Hogy vagy?
-Remekül...-kissé feszült volt a hangulat kettőnk között.-És te?-néztem fel rá.
-Jól.-mondta érzelem mentesen.
Nem sokat tudtam vele beszélni az elmúlt 3 hétben. Elfoglalt a munka, az anyuékkal való folytonos telefonálás, Cody bocsánatkérő randijai,az egyetem és Dylan-nel nem volt se időm foglalkozni bármennyire megakartam vele beszélni a dolgokat nem tettem vagyis inkább nem mertem. Visszatértünk a normális életünkbe egymás nélkül és ez talán jobb is így.
Majd elkezdődött a forgatás és persze hogy most a világ legkínosabb dolgának éreztem a Sofia és Stiles közötti csók jelenetét leforgatni. De nem volt mit tenni,nagyon jól tudtam mire vállalkozok mikor aláírtam a szerződést. De tudtam hogy ez a csók nem Stiles és Sofia búcsú csókja hanem Dylan-é és az enyém.
Átkarolt és közel húzott magához. Ismét belenézhettem a barna szemeibe amik mindig is vonzottak hozzá, talán most utoljára láthattam ilyen közelről és pontosan akartam emlékezni minden pillanatra. Olyan szerelmesen nézett rám mint az első közös esténken Lyla bulija után, bár tudtam hogy nagy valószínűséggel csak azért mert ez volt leírva a forgatókönyvbe de éreztem ahogy a szívem egyre gyorsabban dobog. Majd hozzám értek az ajkai, amik puhák voltak mint mindig. Nem akartam hogy vége legyen, tudtam hogy nem volt a forgatókönyvben de átkaroltam a nyakát, nem akartam elengedni. Ekkor megszólalt a rendező. Mi pedig elhúzódtunk egymástól.
-Nagyszerű volt. A rajongók imádni fogják.-mosolygott ránk.
Mégegyszer utoljára felnéztem rá majd elindultam.
Elköszöntem mindenkitől és a csajokkal megbeszéltük hogy azért majd szünetben is találkozunk. Én még nem tudom bent leszek-e a 3.-ik évadban így nem biztos valaha visszatérhetek ide. Szomorúan pakoltam össze a cuccaimat a lakókocsiból.
Elővettem egy tollat és egy papírt hogy kiöntsem a lelkem neki mégegyszer, utoljára.
"Tudtam ki vagy és mindig arra vágytam hogy visszakapjalak. De megint elkellett téged engednem. Nekünk nem jár együtt a boldogan élnek amíg meg nem hallnak. Istenem de boldog lennék melletted. Ha veled lehetnék minden olyan egyszerű lenne. Emlékszem milyen boldogan terveztük az utazásainkat, hogy milyen házunk lesz, hogy hány gyerekünk lesz de ezek csak álmok maradnak,nem lehetnek több mint álom és ezt végre beláttam. Kettőnk közül aki nem érdemli meg a másikat az én vagyok, nem érdemellek meg Dlyan.
De mielőtt örökre elbúcsúzom tudod kell hogy te voltál/vagy/leszel az egyetlen ember akit teljes szívemből szeretek. Ezért kérlek lépj tovább és legyél boldog, mert ha te boldog vagy én is az leszek.
Bree"
Kimentem majd elmentem Dylan kocsijához és bedugtam a levelet az ajtó alatt. Majd a kocsimig futottam és elindultam a reptérre, ott hagyva ŐT.
