Dlyan és én heves csókolózásba kezdtünk. Függővé váltam és egyszerűen nem bírtam leállni.
-Nem szabadna ezt csinálnunk!-mondtam két csók között.
-Senkinek nem kell megtudnia baby.-csak ennyit felelt.
Egészen a kocsimig jutottunk majd beültünk a hátsó ülésre.
Akkor nem tudott érdekelni semmi. Lehúztam a felsőjét és végre rendesen szemügyre vettem. Olyan tökéletes ez a srác. Elkezdte puszilgatni a nyakam ami nem kicsit beinditott.
-Biztos ezt akarod Carter?-kérdezte miközben folytatta a nyakam puszilgatását.
-Semmiben nem voltam még ennyire biztos.-feleltem.
Levette a ruhámat majd fölém került. Imádtam ahogy csókolt ahogy hozzám ért.Az egész csak helyesnek tűnt mintha ez így lett volna megírva. Mikor kicsit sem kellett volna hogy annak érezzem. Hisz nekem ott volt Cody és vele kellett volna az első alkalmamnak történnie valami elcsépelt romantikus estén.
Ehelyett Dylan-nel feküdtem a kocsim hátsó ülésén összebújva mégis életem legjobb estéjének éreztem. Lucy meg Jane mindig kínosnak meg fájdalmasnak írta le az első alkalmukat de nekem egyik sem volt.Dlyan figyelmes volt végig és érzéki.
-Huh Bree ez isteni volt...-lihegte mosolyogva majd megcsókolt.
-Tudod hogy ez többé nem történhet meg!-keltem fel majd felvettem a melltartóm és a bugyim.
-Miért nem?-kérdezte majd az ujjával végig simitott a hátamon.
-Mert te elvileg Lucy-ba vagy szerelmes,nekem mert barátom van és nem szakíthatok vele...Anyámék kinyírnának.-feleltem.-Ja meg kb 2 hete még ki nem állhattuk egymást.
-Miért lenne akkor baj ha szakítanál Cody-val?
-Mert anyuék már eltervezték vele a jövőm és szerelmes is vagyok belé. Vagyis voltam egészen ma estig. Elég kiábrándító volt a bulin. Egyszerűen csak nem tudom mit tegyek.-mondtam miközben öltöztem.
-Ne foglalkozz a szüleiddel, most az egyszer dönts magadért. Nem azt mondtam hogy most egyből hagyj ott mindent. Sőt ha nem akarsz össze se kell jönnünk. De a ma este után úgy érezem hogy van köztünk kémia Carter. Ezt te sem tagadhatod.-mondta majd végig simitott az arcomon.-Tudom hogy Cody-val nem érzed ezt hiába próbálod elhitetni magaddal hogy szereted.
Igaza volt ilyet nem érezek akkor amikor Cody-val vagyok. Mikor Dylan hozzám ér az egész testemet átjárja a melegség.
Az arca ismét lekezdett közeledni az enyémhez mikor megcsörrent a telefonom.
-Bree merre vagy? Cody már vagy 15 perce itt áll az ajtónk előtt és nem akar elmenni amíg nem beszélhet veled...Kérlek siess haza elég mérgesnek tűnik.
-Mondd meg neki hogy úton vagyok haza.-feleltem majd letettem.
-Baj van?-kérdezte Dlyan.
-Cody ott van nálunk és ki van akadva, nem megy el amig nem beszélhet velem...Haza kell mennem azonnal.
-Veled megyek!-felelte majd gyorsan felöltözött.
-Ez nem jó ötlet.Csak kiakadna, a bulin már amúgy is féltékenykedett.
-Rendben...-felelte csalódottan.-De gondold át amit mondtam.-majd arcon puszilt és elsétált.
Amilyen gyoran tudtam haza vezettem és ott várt rám Cody.
-Azt mondtad haza jössz és nem voltál itt? Kivel voltál?-kérdezte mérgesen.
-Senkivel csak elmentem enni.-hazudtam.
-Tudom hogy vele voltál Carter.- szorította meg a karom.-És még a szemembe is hazudsz.
-Cody ez fáj.-mondtam majd próbáltam kihúzni a karom a szorításából.
-Leszarom Bree. Az enyém vagy ha tetszik ha nem...És ha mégegyszer megtudom hogy O'Brien-nel vagy nagyon megbánod...
-Nem vagyok a tiéd se senkié.Végeztünk...-feleltem mire felpofozott.
-Te nem szakíthatsz velem te ribanc és ezt te is nagyon jól tudod.Hisz mit szólna a családod meg a barátaid ha egy ilyen senkivel lennél...
Elengedte a kezem én pedig elkezdtem sírni.
-Ha jót akarsz magadnak tartod magad ahhoz amit most mondtam.-majd fogta magát és lement.
