-Tényleg sajnálom Callie. Tudod mennyire fontos vagy nekem hugi, sosem tudnálak itt hagyni.-mondtam neki ezzel megtörve a csendet kettőnk között.
-Nem kell bocsájtanod kérned Bree.-felelte miközben belemártott egy sültkrumplit a shakebe.-Önző módon viselkedtem veled, nem kéne az álmaid útjába állnom. Ha elszeretnél menni messze tanulni, én támogatlak.
-Köszönöm ez sokat jelent nekem hugi. Nagyon szeretlek és ígérem amikor tudok haza jövök-mosolyogtam.
-Ez a legkevesebb...-nevetett.
Anyu felkiabált hogy kész a vacsi, így lementünk.
Miután az asztalhoz ültünk elkezdődött amire vártam.
-Szóval Bree szívem. Beszéljünk még a Harvard-ról.-kezdett bele anya.
-Édesanyáddal úgy gondoljuk hogy ha Harvard-ra mennél sokkal eredményesebb jövő állna előtted és közelebb lennél hozzánk. Bármikor átjöhetnél Bostonba hozzám.Így ugyanúgy mint Cody te is egyből elkezdhetnél belerázkodni a jövőbeli munkád mélységeibe.-mondta apu.-Meg édesanyádhoz is közelebb lennél és járhatnál hozzá is New Yorkba.
-Apu már ahogy anyának is mondtam nem szeretnék odajárni. Hidd el utána is lesz elég időm hogy betanuljak.-feleltem majd megkóstoltam az anya által készített vacsorát.
Már kezdem érteni miért nem szokott soha főzni. De inkább nem mondtam semmit csak lenyeltem a keserű falatot. Nem szerettem volna megbántani ha már ennyit dolgozott vele.
-Mi értjük hogy nem szeretnél elmenni itthonról messzire de azt is szeretnénk ha figyelembe vennéd milyen lehetőséget halasztasz el így.-mondta anyu.
-Még átgondolom.-tudtam le ennyivel.
A "nagyszerű" vacsora után visszamentem a szobámba. Megnéztem az emailjeimet hátha kaptunk már értesítőt arról hogy bekerültünk-e a pompon táborba de még semmi nem jött. Felnéztem Instára és láttam hogy Cody és Lucy-ék ismét valami bulin vannak. Fél órája írták hogy nem-e megyek. Szerintem egy buli egy héten nekem éppen elég volt.
Jött egy üzenetem nem mástól mint Dylan-től.
"Na mi a nagy terv Carter?"-kérdezte
"Hogy hogy nem a nagy partin vagy ma este? Ott van Lucy is meg majdnem az egész suli..."
"Ma este dolgozom.De jobb kérdés te miért nem vagy ott? Hisz Cody kapitány is ott van"
"Egy héten max egy buli amit bírok idegekkel"-írtam vissza.
Anyuék lassan indulnak vissza így Callie-vel kikísértük őket.
-Szeretünk titeket kincseim. 2 hét múlva haza jövünk. Viselkedni, nem akarok semmi rosszat hallani.Callie szívem a nővéred a főnök mint mindig.Oh és a nagyszüleitek jövő héten kedden jönnek látogatóba. Ne okozzatok csalódást.-mondta majd az autó felé igyekezett.
-Gondold át rendesen Bree!-ölelt át apu.-Szóltam az őröknek hogy legyenek résen.Tudod Cody-nak nincs itt alvás.-felelte apu.-Callie hallgass a nővéredre és tégy minket legalább olyan büszkévé mint a nővéred.-mondta a húgomnak.
Majd ő is beszállt a kocsiba és elmentek.
-Már csak ez hiányzott. A nagyiék kicsinálnak minket jövő héten.-huppant le az ágyra Callie.
Bárki látna minket a nagyszüleinkkel kommunikálni azt gondolná vad idegenekkel beszélgetünk.
Apu szülei,Karla nagyi aki szépségápolási termékekkel foglalkozik na meg persze a ruházati ipariban is benne van. George nagypapa pedig saját vállalatot alapított,még fiatal korában, ami kezdeteiben főként jogászokat foglalkoztatott hisz ő maga is jogász.Egy nagyobb bevétel után sok mindenbe befektetett és nagyon nagy nyereségeket szerzett magának és sok cégben társvezető lett. Ők nagyon mással nem törődnek mint hogy megfelelő oktatást kapjunk és hogy olyanok legyünk mint apa. Dolgozzunk keményen hogy vagyonosok és puccosak lehessünk a jövőben is. Ezért nem is kedvelik annyira anyut és a szüleit. Úgy gondolják anyu csak a pénzért ment hozzá apuhoz.
Daisy nagyi és Carl nagypapa,anyu szülei. Ők kevesebbszer járnak át hozzánk, nem mintha George nagypapa és Karla nagyi annyit jönnének. Ők mindig utaznak és új helyeket fedeznek fel. Apu szüleivel ellentétben ők sosem voltak gazdagok de megdolgoztak azért amijük van és hogy anyának megadják a legjobbat. Carl nagypapa Harvardon volt professzor és ott is tanult előtte, Daisy nagyi pedig cukrászként dolgozott.
-Amiatt én nem aggódnék!-mondtam Callie-nek.-Szokás szerint maradnak egy órát és lelépnek. Viszont én most elmegyek egy kis kávéért. Te kérsz valamit?
-Nem kéne este 10-kor kávéznod és nem kérek semmit, köszi.
-Rendben. Mellesleg meg tanulnom kell szóval kell a kávé...
Mivel kint szakadt az eső inkább nem sétáltam hanem beültem a kocsimba. Bementem a Lisa nevű kávézóba. Még a régi sulimban volt egy fiú akivel nagyon jó barátok voltunk,amíg el nem csesztem, és az övék volt ez a kávézó. Nem tudom hogy még mindig övék-e ez a hely de sokat lógtunk itt régen. Néha bejövök és várom hogy felbukkanjon és bocsánatot kérhessek de sose történik meg.
-Jó estét! Egy nagy Cappuccinot és egy eszpresszót szeretnék kérni elvitelre, meg egy csokis fánkot.
Mikor felnéztem Dylant láttam meg a pult mögött.
-Nem lesz ez sok kávé egy estére?-mosolygott rám.
Oké lehet hogy egy arrogáns,bunkó, nagyképű balek de a mosolya mindent visz...Fúj miket gondolok.
-Már kaptam ma 2 beszólást is a koffein bevitelemmel kapcsolatban nem kell egy harmadik, köszi!-mosolyogtam vissza.-Nem tudtam hogy itt dolgozol.
-Mivel nem ismersz még. Mellesleg nem rendes meló csak segítek egy barátomnak mert ma nem tudott bejönni és senki nem tudott volna helyette.. Így átvettem a helyét.-felelte miközben csinálta a kávéim.
-Mikor végzel?-kérdeztem.
Majd kifizettem a rendelésem.
-15 perc múlva. Miért? Szeretnél randira hívni? Csak mert sajnálom de a szívem már foglalt.-tette a mellkasára a kezét.
Felhúztam a szemöldököm.
-Fúj...-ennyit tudtam kinyögni.-Megvárlak kint, siess.
Majd megfogtam a kávéim és a fánkot és elindultam kifelé.
-Még nem mondtad mit akarsz.-kiáltott utánam.
-15 perc és megtudod O'Brien.
