*Pár hónappal később*
-És hogy ment az első félév?-kérdezte anyu.
Most lett vége az első félévemnek. Átestem az első vizsgaidőszakomon, mindenből 5-ös lettem ahogy azt elvárták anyuék. Bár még nem tudom hogy közlöm velük hogy levelezőn folytatom tovább az egyetemet.
Bekerültem a sorozatba,igaz nem az első évadba,de azt mondták a második évadban szeretnének látni, így biztos befutó vagyok. Egy hónapja kaptam meg a hírt hogy várnak a forgatáson ahol mához 2 napra meg is kell jelennem. Atlanta-ban forgatták az első évadot és a másodikat is ott fogják így messze kell utaznom.
Az elején féltem hogy mindent itt kell hagynom de Callie biztatott hogy kövessem az álmaimat amíg lehet.
Talán anyuék is megenyhülnek ha megtudják egy kicsit közelebb leszek hozzájuk. De egyenlőre jobb ha nem tudnak semmit ahogy Cody sem...
A karakteremet Sofia-nak hívják és Derek húgát játszom,már most imádom a forgatókönyvet,bár az hogy Dylan karaktere és az én karakterem összejönnek a sorozatban kissé aggaszt tudván hogy csók jelenetünk is lesz...
Mellesleg a húgommal együtt izgultuk végig az első évad minden pillanatát és imádtam. Főként Dylan-t Stiles ként. Vicces, okos és szarkasztikus a karaktere,pont mint ő a valóságban.
Holnap újra látom őt, majd együtt töltünk pár hónapot a forgatáson és ha a harmadik évadban is bent maradok akkor még többet. Hogyan fogom én ezt kibírni? Pláne hogy meg kell csókolnom még a kamerák előtt is. Mi van ha a múlt megismétli önmagát és ismét a karjaiban találom magam. Igen bevallom nem lenne rossz és nem hazudhatok magamnak hogy nem vágyom rá, de már elköteleztem magam a családom és magam miatt. A jövőmet nem dobhatom el és Callie-t sem kockáztatom.
*MÁSNAP*
Callie kikísért a reptérre.
-Amit megérkeztél írj.-ölelt át.-Értem ne aggódj megleszek. Te pedig szórakozz jól.-kacsintott.
Nem mehettem magángéppel hisz anyuék kérdezősködtek volna hová utazom és miért. Elindultam a 12-es kapuhoz hogy felszálljak mikor mellém lépett valaki.
-Mit keresel itt?-néztem fel Dylan-re.
-Megyek a forgatásra ahogy te is.-mosolygott rám.
-Hát örülök hogy összefutottunk de megyek, időben meg akarom találni a helyem...
-Kitalálom,34B helyen ülsz?-nézett rám komisz vigyorral.-Mert enyém a 35B.-súgta a fülembe.
-Callie elmondta,igaz?-húztam fel a szemöldököm.
Csak nevetett egyet majd odaadta a hölgynek a jegyét aki üdvözölte.
Én is ezt tettem majd követtem. Mikor odaértem az üléshez ő már ott ült a szélső ülésnél.
-Beengednél?-kérdeztem.
-Mássz át.-nézett fel rám.
Nem akartam feltartani a mögöttem levőket így sóhajtottam egyet és átmásztam majd leültem a székemre.
-Szexi vagy mikor mérges vagy.-nézett rám de elfordultam.
Erre csak nevetett egyet de nem foglalkoztam vele. Beraktam a fülesem majd zenét hallgattam.
Dylan vállán ébredtem, betakarva, biztos elaludtam ahogy ő is. Olyan békés ilyenkor, nem tudtam mi ütött belém de egy puszit nyomtam az arcára. Hiányzott az érzés hogy mellette kelek fel.
-Ez hiányzott.-felelte álmos hangon.
Elmosolyodott majd megsimította az arcom és közelebb hajolt.
-De mind a ketten tudjuk hogy nem így szoktál kelteni.-felelte és megcsókolt....
