Get Loki'd 4. - A Végtelenség kövei

Idegenek

Amikor újra kinyitottam a szemem, rémületemben először azt se tudtam hol vagyok. De amikor megpillantottam a látszólag mélyen alvó Lokit magam mellett, máris tudtam hogy jó helyen vagyok. Bárhol, ahol ő is ott van, ott jó helyen vagyok. Loki halk szuszogása megnyugvással töltött el, még akkor is, ha tudtam, hogy ő maga mennyire nyugtalan lehet. Újra lehunytam a szemem, és próbáltam összeszedni a gondoltaimat. Ha minden igaz, Bruce és az asgardiak már megérkeztek a Földre, és biztonságban vannak. Egyelőre... Thor és Valkűr már Nidavellirben vannak és olyan fegyvert készítenek, amivel még Thanost is meg lehet ölni. Thanos... ahogyan egyre többet tudtam róla, úgy utáltam meg egyre jobban. Az pedig, hogy sikerült keresztbe tennünk neki, hatalmas elégedettséggel töltött el. Mintha már le is győztük volna őt, már azzal, hogy pusztulni hagytuk a Tesseractot. Persze ez egyáltalán nem így volt. Még mindig volt öt kő, és csak háromról tudtuk hogy hol van, azt is Thornak köszönhetően. Amint megszerezzük az Aethert, a Földre megyünk a másik két kőért, amiket ha minden igaz, ott találunk. Ez volt az egyetlen része a tervnek aminek igazán tudtam örülni. Újra láthatom végre az otthonomat, és a Föld abban a pillanatban a Paradicsomnak tűnt a helyek között, ahol eddig jártam. Mikor tartunk már ott, hogy ülünk a nyavalyás Mekiben és esszük azt a nyavalyás sültkrumplit és senki nem akar megölni?

Az űrhajó nagyot zökkent ahogy maximális sebességéről hirtelen, lassítás nélkül megállt, mintha egyenesen nekiütköztünk volna valaminek. Loki azonnal felriadt, amikor a zökkenéstől véletlenül belekönyököltem a hasába.
- Francba, sajnálom sajnálom- kértem bocsánatot a meglepett Lokitól. - Nagyon fáj??
- Semmiség- mondta visszafojtott hangon. Gyorsan felálltam aztán a kezemet nyújtottam neki bocsánatkérően. Ő elfogadta.

A Tudástérnek nevezett valami kétség kívül az egyik legbizarrabb hely, ahol valaha megfordultam. Mégis volt valami a csillagok között, űrben látszólag lebegő, ködfelhők közül előtűnő hatalmas, bolygó méretű levágott fejhez hasonlító förtelemben, ami miatt gyönyörűnek hatott. Lassan, megfontolva közeledtünk felé.
- Mi is ez a hely pontosan?- kérdeztem tétován, nem várva arra hogy Loki bármivel is többet tud nálam.
-Egy nagyon régen élt, hatalmas lény feje. - válaszolt, mintha ez egy teljesen természetes dolog lenne. De azért látszott rajta, hogy szinte undorodik attól amit lát. - Az agyvelőjét meg hasonló anyagokat bányásszák a koponyájából, és...
- Oké, elég volt, nem akarok többet hallani. - vágtam a szavába. De a kíváncsiságom nem múlt el. - ...és ebben... emberek élnek?
- Nem éppen emberek, de mondjuk azt, hogy emberszerű lények is.

Egyetlen biztonságos bejáratnak az egyik szemüreg tűnt, ami még bizarrabbá tette az egészet. A lény feje belülről egy disztópikus városhoz hasonlított. Akárhová néztem, mindenhol fekete, többszintű, hegyes épületeket lehetett látni, amik mintha maguktól nőttek volna a helyükre. Halványabb és erősebb színes fények derengtek ablakoknak tűnő résekből, de egy lelket se láttunk, se egy járművet, se bármi jelét annak, hogy találhatunk még ott valakit is.
- Az lesz az. - bökött az egyik hatalmas épület felé Loki. - Ha minden igaz... -A Commodore óvatosan ért 'földet' az épület előtti téren, egy másik, nála nagyobb űrhajó mellett.

A Commodore bal oldali ajtaja halkan felnyitódott. Loki lépett ki elsőnek a sötét színű, látszólag betonhoz hasonlító talajra. Lépkedett pár ide-oda szórakozottan, mintha azt vizsgálná, hogy biztos talajon áll-e, és nem-e fog hirtelen beszakadni a föld alatta.
- Nem haltam meg! - jelentette ki határozottan. Ezen felbátorodva elhagytam én is a biztonságot nyújtó űrhajót, majd lassan elindultunk az épület felé.
- Miért nincs itt senki? - törtem meg a csendet. Ahogyan nézelődtem, megállapítottam hogy egyik épület sem olyan romos, hogy ne lehessen lakni benne, ráadásul a Commodore mellett parkoló másik űrhajó is elég jó állapotban volt, bár úgy tűnt, sok bolygót megjárt.
- Azt nem tudom. - válaszolt Loki halkan. - Valami nincs itt rendben. Rossz érzésem támadt.
- Hát az nekem is támadt, ettől a helytől a hideg kiráz... - az épület bejáratához vezető széles lépcsőhöz értünk, amikor valami koppant mellettem a földön.
- Mi a... - meglepődni se volt időm, a kis, gömb alakú valami mintha felrobbant volna, és sűrű, fehér füsttel borított be mindent maga körül. Egy pillanat se telt el, és már nem láttam tőle semmit. Előrántottam az egyik tőrömet, de késő volt, egy magas, kopasz alak, akinek csak a köralakját láttam, üvöltve rám rontott, és kilökött a füstködből.
- Hol van Thanos??- kérdezte ordítva. Kerek szemekkel bámultam rá. Csak nadrágot és csizmát viselt, így látszódott vörös mintákkal teli, szürkészöld bőre. Izmai megfeszültek, egyik kezében egy éles kést tartott, ami legalább háromszor akkora volt, mint a tőröm. - Válaszolj!- kiáltott újra.
- Drax, nyugi. - hallottam egy határozott női hangot. - Mordály, tüntesd már el ezt a füstöt.
Egy pillanat alatt kitisztult a kép. Összesen hatan vettek körbe minket. Loki nem messze feküdt a földön, ugyanolyan megdöbbent arccal, mint én, csak a füsttől nem láttam őt korábban. A ránk támadók a lehető legkülönfélébb és furcsább alakok voltak. Aki lecsitította az izomkolosszust, magas, zöld bőrű, vörös hajú és szúrós tekintetű nő most keresztbe tette a kezét.
- Ez biztos nem Thanos szolgája- nézett rám. Még mindig nem tudtam megszólalni a döbbenettől, mert a Lokira fegyvert fogó alak éppenséggel egy felfegyverzett, két lábon járó mosómedve volt. Kicsit messzebb állt egy alacsonyabb, zöld ruhát viselő, fekete hajú nő, akinek rendellenesen nagy szemei voltak és két csápszerű valami díszelgett a fején. A leginkább emberi alak egy vöröseshajú, szakállas férfi volt sötétvörös bőrkabátban, aki kinézetében kicsit mintha Thorra hasonlított volna. Mögötte egy fához hasonlító valami álldogált, először nem tudtam hogy ő is része-e a csapatnak vagy csak dísz, aztán amikor megláttam hogy valami telefonra hasonlító szerkezetet nyomkod, azt hittem, képzelődöm.
A vöröshajú nő közben Lokit méregette. - Téged ismerlek. - szólalt meg hirtelen. Ezt már nem bírtam megállni szó nélkül.
- Na álljunk meg...egy pillanatra.- mondtam, miközben talpra álltam. A Draxnek nevezett fickó ugrásra készen felmordult, jelezve hogy ne csináljak semmi meggondolatlan dolgot, amit amúgy sem akartam, egyelőre. Védekezően emeltem fel mindkét kezem. - Kik vagytok ti? - jobb kérdés hirtelen nem jutott eszembe.
- Nem, TI kik vagytok? - vágott vissza a bőrkabátos férfi.
- Thanos ellenségei. - mondtam egyszerűen. - Lehetne hogy... nem fogtok ránk fegyvert? - mivel egyikük se mozdult, Loki is beszállt a beszélgetésbe.
- Barátaim, hatalmas félreértés történt, azt hiszem, mind ugyanazért vagyunk itt. - Feltápászkodott a földről, de az előtte álló, komoly tekintetű nő rögtön kést szegezett a torkának.
- Láttalak téged Thanos börtönében, és amikor neked adta az Elme követ a jogarral. Te őt szolgálod. -sziszegte dühösen.
- Én viszont nem emlékszem, hogy láttalak volna valaha is. - mondta Loki nyugodtan.
- Most nem ez a legfontosabb! - kiáltotta a mosómedve. Látta rajtam hogy leesik az állam, ezért odaszólt flegmán. - Igen, tudok beszélni. Úúú, de érdekes.
- Tehát Thanos szolgái vagy nem? Megölhetem már őket?? - kérdezte türelmetlenül Drax.
- Thanos ellenségei vagyunk. Egy oldalon állunk. - jelentett ki Loki. Majd Gamorára nézett. - A múltat pedig felejtsük el. - Féltékenyen figyeltem a jelentet.
Gamora egy pillanatig hezitált,de aztán biccentett, mire mind leeresztették a fegyvert.
- Thanos idetart. - jelentette ki. Volt a hangjában valami baljósló, fenyegető dolog, mintha azt mondta volna: Mindjárt meghalunk mind.
- Hogy ide..? Most.. máris? - kérdeztem zavartan. Nem álltam készen arra, hogy máris találkozzak vele.
- Igen és azért jöttünk hogy megöljük. - jelentette ki magabiztosan a kabátos férfi.
- ...és ez ennyire egyszerű? Csak úgy megölitek?
- Meg hát. - hát ez meg hogy lehet ennyire biztos ebben?- Egy egész bolygóval is elbántunk már! Mi vagyunk a galaxis őrzői. - mondta büszkén.
- A 'kicseszettet' kihagytad, Quill.- szólalt meg újra a mosómedve.
-Ja, igen. Mi vagyunk a galaxis kicseszett őrzői. - Nyilván arra várt hogy ennek ennek hallatán ujjongjak, vagy valami ilyesmi, helyette zavartan néztem rá.
- Én vagyok Groot. - törte meg a csendet a faszerű lény hangja.
- Ó, na ez durva volt, kitől tanulsz ilyeneket? - válaszolt neki Quill.
- Én vagyok Groot.
- Ez egyáltalán nem igaz, én soha nem mondtam ilyet! - mondta a mosómedve sértődötten. Lokira pillantottam, szinte segélykérően, miközben azok tovább veszekedtek a fával, aki csak annyit mondott mindig más-más hangsúllyal, hogy "Én vagyok Groot".
- Megbolondultam volna, vagy ők bolondok? - kérdeztem suttogva, de nem érkezett válasz.
- A lényeg - szólalt meg hangosan Loki - hogy mi a Valóságkőért jöttünk.
- Mégis minek nektek egy nyamvadt kő?- kérdezte nevetve Drax.
- El akarjuk pusztítani. Hogy Thanos ne szerezhesse meg- magyaráztam, bár biztos voltam benne, hogy Draxen meg max a fán kívül mindenki érti, hogy miért keressük a követ.
- Cuki. - vetette oda Gamora. - De egy végtelen követ nem lehet csak úgy elpusztítani, aranyom.
- Na ide figyelj, te...
- Tudunk valakit aki el tudja pusztítani.- vágott közbe Loki. - De amíg itt csevegünk és vitatkozunk, addig Thanos egyre közelebb ér. -Szabályosan farkasszemet néztünk Gamorával, miközben beszélt.
- Nem azért, de igaza van. - jelentette ki a mosómedve.- Nem akarok úgy találkozni azzal az s-fejjel, hogy nincs tervem arra, hogyan öljem meg.
- Először talán a kő...- kezdtem volna, de Gamora a szavamba vágott:
- Állítsunk neki csapdát. A kő lesz a csali. Indulás.
- Ennyi? - kérdeztem bizonytalanul, de mindenki elindult az épületbe, rajtam és Lokin kívül.
- Én vagyok Groot.- szólt oda a fa, mintegy válaszul, amikor elhaladt mellettünk.

Pár pillanatig még bámultam utána. Ezek akarják megölni a titánt? Hát jól ki vagyunk segítve.