3

543 21 0
                                    

Lefürödtem és az ágyba feküdtem. Nem tudom,meddig folytatom ezt....de nem akarok így élni.Már csak egy pár hetet adok és abbahagyom ezt.Kell a pénz,de valami más megoldást kell találnom.Tizenhét éves vagyok....és sehova sem vettek fel a korom miatt.Szóval munkát találnom nagyon nehéz volt.Így maradt ez...de jobb a semminél.
A hasamat simogattam.
-Tudom,hogy rád számíthatok majd.
Elaludtam hát...a legszebb álmokkal álmodtam,hogy egyszer majd lesz családom és majd minden jó lesz,mert nem leszek egyedül.

-Hol császkálsz este?-kérdezte a nevelőm.
-Csak az egyik barátnőmnek segítek,sajnálom csak gondja van.
-Rendben,csak tudnom kell.-bólintott.
Bólintottam én is és tovább mentem.
Az iskolában sokszor lettem rosszul de kibírom.
Este újra ott voltam ahol lennem kellett...
Sokan itt nem hordanak parókát vagy ilyesmi,de én nem akarok felismerhető lenni senki számára.
Ma már más pompázatban festettem,de legbelül ugyanaz voltam aki mindig.
Rosszul voltam azoktól a férfiaktól akik miközben én kisétáltam az öltözőből úgy bámultak,mint egy darab húsra.
Bár éppen csak egy árucikk voltam a számukra amit bámulni kell.
A tánc közben mindig éreztem az égető szempárokat de egy jobban égetett bármelyiknél.
Az irányba néztem de már nem láttam ott senkit.
Lehet csak képzelgek,de mióta az a srác rámpillantott olyan szinten,hogy azzal egyszerre kioltódtak a fények...kicsit rettegek.
Akár az ördög,árnyékban követ.
Ezért is "álcázom" magam.A kinti világban nem ismerne rám.Bár itt minden férfi ittas...szóval már csak emiatt sem.
Max a mozgásomból,ha táncolnék...azt felismerné.
A számom végén levonultam,egyenesen mentem volna az öltözőbe,ha oldalról nem láttam volna ugyanazt a férfi alakot.Oda pillantottam,arc vonásai kivehetetlenek voltak.Csak a magas alakját láttam és éreztem ahogy a tekintete folyamatosan engem bámul.
Sosem beszéltem vendégekkel,ez nem a dolgom.De a bámulása az örületbe kergetett.
Felé kezdtem sétálni de könnyen ment ki az ajtón.
A fejem megráztam majd újra az öltöző felé vettem volna az irányt,ha az egyik férfi nem húzott volna le az ölébe.
-Sajnálom én táncos vagyok és nem több.-próbáltam felállni de erősebb volt.
-Ugyan cica szórakozzunk,nagyon szexi vagy.
-Tudom,de velem nem szórakozhatsz.-toltam volna el de ismét nem sikerült.
-A kisasszony szólt,hogy eressze el.-a hangtól megrendültem.Ez ugyanaz a fiú aki tegnap is itt volt.A telefonozós...a figyelőm.
-Ki vagy te,hogy megszabd ezt?
-A legrosszabb rémálmod.-a férfit a nyakától fogva húzta fel,így én el tudtam iszkolni.Egy pillantást sem tudtam vetni a megmentőmre.Ijedtségemben még egy köszit se tudtam neki mondani.
Az öltözőben megkönnyebbülten sóhajtottam.
Leszedtem magamról minden maskarát és az öltöző hátsó bejáratán távoztam.
Kinnt a friss levegő azonnal megcsapott.Végre kinnt és nem bennt.
Haza indultam de ismét úgy éreztem,hogy követ valaki de nem akartam megfordulni.Sietősebb léptekkel indultam haza.

Délután nagyon fáradtan értem haza az iskolából.
Ma be se akarok menni dolgozni.Kimerültem.Alig állok a lábamon.
A takarót a fejemre húztam és egy pár percre el is szundítottam.
De ezt telefon hívás zavarta meg.
Azért jó oldala van,ha te keresed a pénzt.Vannak dolgok amiket megtudsz venni.
Mivel a szám ismeretlen volt ezért nem vettem fel.Ki tudja ki az?Biztos nem veszem fel ismeretlennek.
Az órára néztem és rájöttem,hogy lassan el kell indulnom.
Felöltöztem és szépen kisurrantam.
Megálltam még egy boltban,hogy vegyek vizet meg nasit a babának.
A boltban nem voltak sokan.
A kasszához mentem,hogy fizethessek.
Akkor jött be egy magas fiú.Napszemüvegben volt és a kapucni is felvolt húzva,a szája felvolt repedve...olyan ismerős...jól megbámultam mert a kasszás férfi szinte beszólt,hogy fizessék már.Fizettem majd szépen kimentem a boltból.
Hálistennek a klubb mögötti rész olyan helyen van amit amúgy észre se lehet venni.
Nem feltünő egyáltalán bemenni.
Újabb öltözködés,sminkelés.Ahogy készen lettem ittam a vízemből és siettem kifelé.
Öt számot lenyomtam és ez idő alatt három havi lakbér ára gyűlt össze.
Fogalmam sincs,hogy van ennyi pénzük vagy csak számomra furcsa ez a pénz világ....
Megszédültem egy kicsit ahogy lefelé lépkedtem de nem estem el.Nem szabad elesnem,még csak az kéne,hogy valami baja legyen a kicsikémnek.De nem lesz,anyu vigyázik rá az életem árán is vigyázok rá.
-Hé!-húzott arrébb a főnököm.
-Igen?
-Valaki téged akar magán számra.
-Mi?De tudod,hogy én nem igazán....
-Nem lesz baj.Megmondtam,hogy nem érhet hozzád.Beleegyezett.
-Hát jó.
-Szép pénzt kapsz érte ezután,ha bejössz az irodába,nyolcas szoba.
-Rendben.-bólintottam majd igyekeztem a folyosóra.A folyosón egyébként szobák vannak,a folyosó maga elég hosszú és piros led dísz van végig.
Megálltam a nyolcas számú ajtó előtt.Benyitottam és belépkedtem.
A piros szín uralkodott itt is,mármint fények terén.
De nem láttam senkit sem.
-Van itt valaki?
-Igen.-ekkor megfordultam.A kanapén ült egy férfi de annyira elvolt sötétítve az ülő rész,hogy nem volt rálátásom.
Közben elindult az egyik kedvenc dalom amit mostanában hallottam.De fogalmam sem volt,hogy az alternatív rock zenére milyen táncot lehet...hagytam magam elengedni,de a godnolataim a zene vezérelte.Hol hallottam ezt a dalt?Táncoltam közben...ott is...
Várjunk....csak a buli...a bulin hallottam ezt a dalt.Minden fény leoltódott és elindult ez a szám.Ekkor tűntem el a buliról az idegennel...felhúzott a lépcsőn egyenesen a szobáig.
Ez egy érdekes egybeesés.Táncoltam,de a gondolataim végig pattogtak....de nem sokáig.A zene leállt.
Kopogtattak hirtelen.Ez a jelzés,hogy jöjjek kifele mert vége a dolognak.
-További szép estét.-suttogtam és kiléptem.
Az irodában kifizettek engem és két nap szabadnapot is kaptam.
Ennek örültem a legjobban.
Átöltöztem és leszedtem a sok sminket.
A hajam kiengedtem és haza indultam.
Hajnali négy van lassan...haza érek,alszok három és fél órát és suli...
Nehezen de kibírom!
Megálltam megigazítani a cipőmet de ahogy felálltam az én árnyékom mellett egy magasabb árnyék jelent meg.Ijedtemben a földbe gyökerezett a lábam.Elindultam és próbáltam nagyon de nagyon sietni.
Sikerült is.Olyan sebességgel léptem be a kapun,hogy azt látni kellett volna.
Fogalmam sincs,hogy ki követ de mikor a szobámba értem az ajtót gondosan bezártam és azonnal álomba merültem ahogy az ágyba feküdtem...

Szép estét mindenkinek!❤️

Emilia//H.S//Where stories live. Discover now