Emilia//H.S//

37

Két hét telt el a baleset óta.Az ötödik hónapban járok már.A hasam egyre kerekebb az iskolát online csinálom.Harryvel nem beszéltem,azt sem tudom hol van most.Írtam neki üzeneteket,de egyikre sem válaszolt,biztos más száma van már.Mindennap elmegyek az egyetemhez hátha megpillantom és tudok vele beszélni.De nem láttam őt eddig.Mint mindennap most is megálluk az egyik fánál és úgy teszek,mintha csak keresnék valamit a telefonomon.Persze ez nem így van,szememmel őt keresem minden egyes percben mikor felnézek.Ezeket a barátait nem ismerem.Csak a fiút ismertem aki már máshol dolgozik és él.Újra felnéztem a telefonomból.A szememmel végig néztem mindent....mikor őt végre megláttam.Elmosolyodtam.Innen is látszik,hogy van egy kis heg még az arcán de kutya baja.A barátaihoz igyekezett,a hajába túrt és mosolyogva lepacsizott velük.Aztán hirtelen az egyik lány szájon csókolta.Egy pillanatra megállt a szívem.Átkarolta a lányt és beszélgetni kezdett a többiekkel.Olyan fájdalmat éreztem amit eddig még soha.A tavasz szele egyre csak megfújt engem.A hajam göndör fürtjei a vállamra omlott és a baba kék ruhára.Nem tudtam mozdulni sem.A tökéletes lány az én barátom taperolta és csókolta.Az én barátomat az én kisbabám apukáját.Egyre jobban fájt a mellkasom.Olyan szinten,hogy a kezemet is oda kellett tegyem.Elfelejtett engem.Az anyja kitörölt engem az emlékeiből,az életéből...Addig álltam ott ameddig a kis társaság meg nem indult erre.A lábam nem akart megmozdulni,pedig muszáj neki.A telefonom a táskámba tettem és olyan lendülettel fordultam meg,hogy a másik kezemben pihenő könyvet elejtettem.Sóhajtottam és próbáltam lehajolni a könyvért ami a földön pihent,de a kerek hasam miatt ez már nem megy nekem.Ahogy megpillantottam az ismerős kezet a könyvön a szívem kapálni kezdett.Arcára néztem ő meg rám.
-Tessék.-nyújtotta felém.Elvettem a kezéből.
-Köszönöm.-suttogtam.Elidőzött rajtam de nem sokáig.
-Menjünk már bébi.-motyogta a mellette álló lány.Rám nézett és végigmért.Nem tetsző arckifejezéssel bámult a hasamra.Megfordultam és elindultam.Legszívesebben kikaparnám a szemét ennek a kis kurvának!Ő az enyém!Harry az enyém...Beszélnem kell vele.Beszélnem kell vele.Még egyszer hátra pillantottam.A barátaival nevetgélt és láthatóan is jól érezte magát.Nem haragszok rá,fogalma sincs róla,hogy ki vagyok neki.
Még sem tudtam vele beszélni.
A hetek újra telni kezdtek.Ott tartottam,hogy egy hónap eltelt.Kiderítettem hol lakik az anyja.Ő is ott él most.Számtalan levelet írtam és küldtem el.Válasz sosem jött.Csak reménykedtem benne,hogy valaha az egyik levélre ő bukkan rá....és akkor megkeres engem.A babának találtak családot és én eközben folyamatosan az egyetemnél koszáltam.Volt,hogy egyedül jött ki.Meg volt,hogy egy másik lánnyal.Sokszor láttam,de egyszer sem mentem oda.Mit mondhatnék?Szia Emi vagyok...a babánkat hordom a szívem alatt és neked baleseted volt ezért nem emlékszel rám.Ezt nem mondhatom.Ma ismét itt állok.Csak megfigyelem őt,csak tudni akarom,hogy jól van.Már nagyon késő van.Ezeken a napokon későn vannak órái.A nap még fent van de a bórús idő miatt sötétebb van mint kéne,hogy legyen.A kardigánom összehúztam magamon és vártam.Sokáig kellett várakozzak.Amikor kijött rögtön elindult,de nem a szokványos úton.Követni kezdtem.Most egyedül van.Egyre csak sötétebb lett.Már majdnem,hogy úgy fest az ég mint a kora hajnali órákban.A lámpák gyér fénye alig világított meg valamit.Nem akarom veszélyesztetni a babát de muszáj Harry után mennem.Félek,hogy bajba kerül.Egy tömb szerű épületnél megállt.Ivott egy flakonból amit a táskájából vett ki.Lehúzta a tartalmát aztán rágyújtott.Elbújtam az egyik bokornál.A cigit egy pár perc után elszívta.Egy fiú kijött a házból.
-Mi a fasznak jöttél ide Harryke?
-Neked is örülök Jack.-morogta neki Harry.Az a fiú behúzott Harrynek egyet aztán Harry is neki.A kis verekedés után az a fiú bement a házba és többé ki sem jött.Ennek mi értelme volt?
-Gyáva féreg.-morogta az orra alatt.Tiszta vér az orra és a szája is.Istenem ez a fiú.Elfordult így pont háttal van.Lassan elő léptem.Elindultam szépen arra.A hangok miatt hirtelen megfordult és rám nézett.A véres orra és szája láttán kivettem a táskámból pár zsepit és felé nyújtottam.Kérdően nézett engem de elvette tőlem és elkezdte letörölni a vért.
-Kösz.
-Nem kéne egy orvossal megnézetni az orrod?Nem fáj semmid?-érdeklődtem.
-Nem.-rázta meg a fejét gorombán.A hasamra nézett aztán rám.A hangja így is érdekes.Lefogadom,hogy ivott.-Nem késő egy terhesnek ilyenkor sétálgatni?Ez egy veszélyes környék.
-Nem vagyok félős.-suttogtam.Bólintott és felhúzta az orrát.
-Hány hónapos vagy?
-Hat.
-És kisfiú vagy kislány?-kérdezte miközben a vérző szájához fogta a zsepit.Én most ha akarná,ha nem lecsókolnám az összes fájdalmát.
-Kisfiú.
-Az apja jó nagy tahó,ha nem kísérget téged.Kislány ez a hely nem anyukáknak való hely.Busszal mész?
-Az apja nem tahó és igen busszal.
-Akkor elkísérlek a megállóba.-bólintottam és hagytam,hogy vezessen.Mellette kullogtam,közvetlen mellette.Próbáltam beszívni az egész illatát.Csak emlékezni akarok rá.Ő előre meredt én pedig őt néztem.A megállóban megállt én meg leültem.Néztem magas alakját ahogy ott áll és várja,hogy a buszom megjöjjön.
Amikor ez megtörtént a kezét felém nyújtotta,hogy segítsen.Elfogadtam és hálásan néztem rá.Az érintés égette a bőröm.Mintha megint a réten sétálnánk és éppen azon vitatkoznánk,hogy ki szereti jobban a másikat.
-Köszönöm.
-Ugyan.
-Vigyázz magadra kérlek!-léptem fel a buszra.Bólogatni kezdett.
-Te is.
A busz ajtaja bezárult és elindult.Ez volt az én búcsúm....az utolsó alkalom,hogy láthattam az embert akiért képes lennék meghalni.

Szép napot mindenkinek!💞💕💞