Emilia//H.S//

11

Reggel rohantam iskolába.Tudtam,hogy a mai nap egy rohanós nap lesz,de azt is tudtam,hogy holnap már nagyban szundikálhatok ameddig csak akarok hiszen szombat.
Az utolsó órámon ami tesi volt ismét oda kellett ballagjak a tanárhoz.Nem nagyon tudok ugrálni.Egyre jobban fájnak a melleim és minden egyéb próblémám is van.
Szerencsémre elmaradt a tesink.Ez csak az egyik szerencse egyike.
Suli után beugrottam a kórházba ultrahangi vizsgálatra.
Már jobban kivehető volt az icipici mandulám.
Képet is kértem róla,hogy mindig nálam legyen.Legalább tudom,hogy van értelme tennem a pénzért,mármint dolgozni.
Szerencsére baj az nincs,egészséges.De a doktornő szerint többet kell egyek.Hát valóban rám férne.A rohanásom nem ért még véget.Elmentem még enni azután pedig haza és onnan meg sietősen a munkába.
Ahogy öltözködtem azonnal Harry jutott eszembe.
Melegség töltötte el a gyomrom.Egy pillangós fehérneműt vettem fel és ugyanolyan erősre csináltam a sminkemet,mint mindig.
A tükörbe néztem,hogy biztos mindenhol kellemesen takar-e az anyag.De igen.Takar ott ahol kell.A főnök hirtelen jött be így megijedtem egy kicsit.
-Jó,hogy itt vagy.Úgy látom felszedtél pár kilót.
-Öm,nem vészesen.
-De én látom.
-Értem,de ez nem zavarja a munkám.
-Engem zavar kislányom nem a munkádat!Most pedig iparkodjál kifele.-morogta.Sóhajtottam és kisiettem.Egyszerűbb volt a mai napi tánc mert a zenék sem voltak szarok.Mindig jobb valamire ami tetszik,mint valamire ami szar.Nem érdekelt a főnök hisztije,óránkként lementem és ittam vízet.
Ahogy a műsorszámok véget értek boldogan szaladtam le a színpadról.Megtanultam járni közben a tűsarkúban,nekem olyan nagy cipőt nem adnak az fix.
-Gyere ide.
-Végeztem.-néztem a főnökömre.
-Majd mikor én mondom te kis cafka!Milyen hangnemet engedsz magadnak meg?-rántott a karomtól fogva magához.-Örülj,hogy munkád van!-csattant a keze az arcomon amitől egy világ omlott össze bennem.-Takarodj a nyolcasba aztán pedig haza!-morogta.Bólintottam és igyekeztem a nyolcasba.A könnyek már patakként folytak az arcomon le.Szinte kirántottam az ajtót a helyéről és azzal a lendülettel zártam be.Harry értetlen tekintettel állt fel.Számítottam rá.Nem szóltam semmit azonnal a karjai közé vetettem magam.Az egyetlen hely ahol elkezdtem magam biztonságban érezni.A hátamat simogatta nyugtatóan.
-Mi történt?-súgta a fülembe.-Bántottak?-nem bírtam megszólalni csak bólogattam.-Ki volt az?-szép zöld szemei feketévé változtak.-KI VOLT?
-A főnököm.A hely túlaja.
-Az a faszi akinek a mocskos pofájából mindig a szivar lóg ki?
-Igen.
-Semmibaj.-ölelt át újra.-Miért vagy még itt?
-Mindegy.-öleltem szorosabban.Addig öleltem ameddig a sírásom el nem múlt.Zavaró zaj volt a fülemnek a kopogás.-Mennem kell.
-Haza viszlek.
-Nem.Haza találok.Menj haza te is.-indultam ki.
Jobban siettem,mint szoktam az öltözködéssel és a sminkel.
Bár az utcán a rúzsomat még lefelé törölgettem,de nyugodtabb voltam.Hirtelen nem akartam búszra szállni de muszáj voltam.Eljutottam egy darabig ahonnan pedig gyalogoltam.A nap keledezőben volt.Néztem a rózsaszín lilás felhőket.
Újra és újra Harry ölelése jutott eszembe.Talán ez lesz az egyetlen hely ahova szívesen vágyok.Olyan békét leltem a karjai között amit még sosem éreztem.Halk volt,kellemes,olyan volt akár a vattacukor puhasága a nyári napokon.Lehunytam a szemem és újra meg újra felidéztem magamban a nyarakat amiket táborokban töltöttem a vízpart mellett.Nem nagyon barátkoztam,mindig lementem és egyedül kószáltam a réten.Érzem a langyos vízet a lábamhoz érve...szinte megfogható,de mégsem.Az emlékeink olyan érdekesek,mint egy intim pillanat.Nem az.De nekünk igen.Szeretjük megtartani magunknak,felidézzük.Eljátszunk a gondolattal,hogy újra átélük,de nem sikerül,mert már nem tudjuk visszahozni azt a percet és azt a közeget.Talán ezért vágyok mindig máshova,talán nekem minden hely egy teljesen elzárt pillanat.A fák,a madarak...a vad virágok.A vad virágokba feküdni,mintha csak a rét lenne az ágyad és a takaród a virágok szirmai.Már észre sem vettem,hogy megálltam és csak elmélkedve nézem a tájat.Haza akarok menni,bárcsak tudnám,hogy hol van a haza.Éreznem kéne.De ha erre gondolok akkor a természet jut eszembe.Talán mindig ez volt az otthonom,talán mindig ez is lesz az.Sóhajtottam majd folytattam a sétámat.Otthon aztán komótosan lefürödtem,majd evés után az ágyba bújtam és szépen elaludtam.
Álmodónak lenni egy fanyar világban annyit tesz,mint hinni a lehetetlenben.

Szép napot mindenkinek!
Egy új könyv is kinnt van amit érdemes lesz olvasni,mert nagyon érdekes lesz.A profilomban megtaláljátok!(Welcome at the Mystery school a címe,ez egy fantasy de, fanfiction is.)🥰❤