Emilia//H.S//

7

Már hazafelé tartottam.
Ki lehet ez a titokzatos férfi?Már nagyon érdekel,hogy ki az.Ki ennyire kedves,hogy az én javamat nézze?Mikor mostanában senkit sem érdekel az én javam.
Már hét volt mikor haza értem.
A nevelőm lennt volt.Pont a lépcsőnél.Nagyszerű.
-Emilia?
-Jó reggelt!-mosolyogtam kedvesen.
-Hol voltál???
-Reggelizni.
-Reggelizni?
-Igen,majd éhen haltam már.-ez igaz bár most a reggeli kimarad...
-Menj fel a szobádba és készülj el az iskolába.Személyesen viszlek el!-figyelmeztetett.Sóhajtottam majd felmentem a szobámba és átöltöztem.Már a talpamat sem éreztem a fáradtságtól.
Leigyekeztem az iskolás dolgaimmal.Valóban elvitt,de nem csak elvitt be is kísért.Onnan már nem volt vissza út.Tudtam,ha nem hagynak aludni én el fogok ájulni.
A barátnőm vállán aludtam az első órában.A másodikban nem,mert büntetést kaptam amiért az órán aludtam.A szemeim alig bírtam nyitva tartani.De muszáj volt.A tanár folyton mellettem ment el és nézte,hogy jegyzetelek.Szörnyen restellem,hogy elaludtam,de nem bírok fennt maradni.Annyira álmos vagyok.Mikor az óra azonban véget ért a padra hajtottam a fejem és aludtam.
-Em,enned kéne!-simogatta meg a hátamat a legjobb barátom.
-Jó.-sóhajtottam.Kedves volt mert míg én beszundítottam hozott reggelit.Ettem egy kicsit de az nem igazán segített rajtam.Tele hassal csak inkább az alváson járt az eszem.-Így nem mehetsz be dolgozni este.Kivagy merülve.Ez a babának sem jó.
-De ő alszik bennt nem?
-Nem hiszem,vagy nem tudom.De ha nyugtalan vagy ő is az.Mindent közvetítesz neki.
Igaza van.Mindent közvetítek.A bébinek arra van szüksége,hogy tudja anyu jól van és ezáltal ő is és azt is,hogy minden rendben van körülötte.Nyugodtnak kell lennem,hogy ő is az legyen.
Majdnem minden szünetben aludtam.Éhes voltam már és tényleg fáradt.Mi lesz,ha nem megyek dolgozni?Lehet kapok a rosszból.De ha bemegyek akkor nem fogom tudni végig csinálni az estét.Képtelen vagyok rá.Leesek és összetöröm magam fáradtságomban.Igyekeztem hát haza a suliból,hogy minimum három órát tudjak aludni.Kevés de ez van.De a siettségem mind hiába.A nevelőm lennt beszélgetett az orvossal.
-Emilia,az orvos megvizsgál.
-Most?
-Igen,most!
-De,én nekem szóval hosszú napom volt és nagyon szeretnék aludni.-bólogattam.
-Most!-rivallt rám a nevelőm.Megadva magam mentem az orvos után a kis orvosi szobába.
-Mi volt a múltkor a baj?-érdeklődött kedvesen.Leültem a székbe.
-Hánytam.Ezért nem mentem.Beteg lettem,az egyik osztálytársamtól kaphattam el.Vírus.-legyintettem.
-Azért feküdj fel,megvizsgállak.Hasad fájt?
-Mmm olyasmi.-bólogattam.Felfeküdtem.
-Húzd fel a pólód.-Sóhajtottam és tettem amit kér.Várjunk?Mit akar a hasammal??Nehogy nekem el kezdje nyomogni,de mind késő volt megtapogatta a hasam.-Élsz szexuális életet?
-Nem.-ráztam a fejem.-Csak felvagyok puffadva.Nem ettem sokat és fáradt vagyok.-Furcsán nézett engem.Remélem nem tudja,hogy terhes vagyok...oh mamám.
-Értem.Akkor csak rosszul éreztem.De nem fáj?
-Nem.Mehetek?Tényleg fáradt vagyok.-ültem fel.Leült és gépelt valamit.Nem kellett sokat várjak a kezembe nyomta az igazolást és azzal mehettem is.
Hálistennek.Vigyáznom kell ezentúl.Nem jöhet ki a baba belőlem ennyitől?Biztos nem.Ez olyan átlag vizsgálat.
Felmentem a szobámba ahol le se öltöztem csak bevágtam magam az ágyba.A telefonomat beállítottam,hogy ébresszen fel.
Ez a pörgés nem nekem való.Két óra alvás után ismét a klubban találtam magam.A tükörben igazgattam magam.A smink segített,hogy ne látszódjon a fáradtságom.
Valerie hirtelen benyitott és rámnézett.
-Ezt neked küldik.-adott át egy borítékot.Furcsán néztem a fehér borítékra.
A nő kiment én meg felbontottam.
Egy kevés szárított fehér virág hullt az asztalra belőle.Kivettem a levelet és a szép virágokat visszatettem.A levelet kézbe vettem és olvasni kezdtem.

Egy csillag táncra perdült és ártatlan virággá változott.
Egész éjjel zengett vele egy éjjeli madár.
Szerelemről szó sem volt....azt hitte az éjjeli madár,hogy az csak a gyengék játéka,pedig erősebb sincs annál.
Raboddá lettem,mint egy átkozott kutya akit megvertek és a földön hagytak,célom csak te lettél.
Egy csillag aki virággá változik,ha felkel a nap...és én mindennap rólad álmodom.

Mosolyogva olvastam az utolsó sorokat.Ezt tényleg nekem cínezték?Csak nekem?Sosem kaptam ilyen szépet senkitől sem.A levelet visszahelyeztem a borítékba,a borítékot pedig a táskámba tettem.Ő küldhette?Kislányos zavaromban azonnal haza akartam menni és kitenni,az első udvarlói levelem.Vagyis ez az?
-Gyere már csitri,nem leszel kifizetve,ha nem tolod ki a segged és mensz táncikálni.-morogta a főnököm.Ijedten néztem rá.Felkeltem és kiigyekeztem.
Sosem szólt hozzám így.Szóval én csak egy csitri vagyok...hirtelen ismét senkinek éreztem magam.
Kötel táncon táncolok.Már csak attól félek,hogy leesek.Fájdalmassá válltak a mozgásaim.Úgy éreztem magam akár a feketeözvegy,kitaszítottá tettem saját magam.
Csak a pénz a pénz...nem is láttam már mást.A pénz körülöttem...pénz hullt mindenütt.Próbáltam másra pillantani de nem maradt semmi sem,ami elvenné a bánatom.Mindent csak azért teszek,hogy a babámnak jó legyen,mégsem neki jó,se nekem.
Az égető tekintetek lyukat égettek a bőrömbe.A pult felé néztem,akkor láttam először a zöld színnél zöldebbet....