Emilia//H.S//

16

Furcsa volt úgy ébredni valaki mellett,hogy ennyire ölel.Kis kifli,nagy kifli szerűen feküdtünk.Éreztem ahogy még szuszog.Keze a hasam ölelte,az én kezem meg az ő karját.
Megfordultam,hogy szembe lehessek vele.A reggeli arca olyan édes,mint egy kisfiúnak.Észre vettem,hogy pólóban feküdt le de az már le került róla.Szemem lejjebb siklott és a tetoválásait bámultam.Neki annyira jól áll,el sem tudom őt képzelni ezek nélkül.Mutató ujjammal kezdtem körbe rajzolni az egyiket.
-Jó reggelt.-súgta a fülembe amitől kirázott a hideg.
-Neked is.-néztem fel arcára.Elmosolyodott és a hajam söpörte ki az arcomból.
-Reggel még szebb vagy.Te vagy a világ szépe.-Adott egy csókot az arcomra amitől az egész lángba borult.
-Ne túlozz.-kuncogtam.
-Elviszlek iskolába.-ült fel.Bólogattam miközben én is felültem.Kedves volt és odaadta az egyik pólóját is,hogy ne ugyanabba kelljen suliba mennem amiben tegnap voltam.
Sietni kellett,mert így is késésben voltam.
A kocsiban aztán egy kicsit megnyugodtam.Nem kések el remélem.A nap tűzött,így Harry a napszemüvege után kutatott miközben a pirosnál álltunk.
-Em,a kesztyű tartóban nézd meg légyszíves.-indult el.
-Oksi.-kerestem a szemüveget amit meg is találtam.-Tessék.
-Add rám.-nézett rám kérlelően.A szemüveget ráadtam,ő meg kuncogva fordult vissza.-Köszi anya.-nevetett.
-Szívesen.-húztam a kezét az ölembe.Nagyobb lett a vigyora ahogy nekem is.Olyan édes,hogy azt nem tudom szavakba önteni.Imádok vele lenni,imádom őt.Simogattam a kezét de hirtelen az enyémbe simult és ujjainkat összekulcsolta.Még inkább zavarba jöttem.Sosem történt ilyen.Olyan lelki kapcsot érzek vele,amilyen sosem volt senkivel.
Hiszek a szerelemben.Azt is hiszem,hogy életed első szerelme,az igaz szerelmed.Nem lesz többé igaz az a szerelem amit azután élsz meg,az első után.Hogy miért?Mert utána az első szerelmed keresed mindenkiben.A kinézete,a hangja,a természete...nekem sosem volt senki.Szóval...ő az első.
Újra ránéztem.Ő meg rám.Lassan megérkeztünk.
-Sajnos itt vagyunk.-Pillantott rám.
-Sajnos.-forgattam a szemem.Kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.Kiszálltam én is.
-Ne jöjjek érted?Lehetnénk egész délután együtt.-Ölelte át a derekam.
-Jó.-kuncogtam fel.-Egykor végzek.
-Rendben.Elviszlek akkor ebédelni.-vigyorgott.Páran az osztályomból kiszúrtak és furcsán pillantottak ide amitől zavarba jöttem.
-Jólvan.Megyek akkor.
-Jó.-mosolygott majd adott egy csókot a szám sarkába.-Vigyázz magadra Em.
-Te is Harry.-indultam meg a kapu felé.
Jól kezdődött a napom,de ahogy már lassan a vége felé haladtam elkezdtem hányni a mosdóba.Olyan rossz volt.Már a torkom is fájt tőle,de láttam,hogy így is elidőztem bent.Siettem az órára de nem tudtam melyik terem az.A védőnő akkor jött ki.
-Emilia?Órán volna a helyed.
-Tudom,csak rosszul lettem.-bólogattam.
-Mi volt a baj?-tette a homlokomra a kezét.
-Hánytam,valami vírus lehet.-sutyorogtam.
-Gyere megvizsgállak.-húzott az orvosi felé.Jajj ne!
-Jajj,nincs rá szükség.
-Dehogynem.-tolt be.Sóhajtottam és leültem az ottani székre.Elkezdte felírni,hogy mim fáj ilyesmi.Direkt a vírusra utaló jeleket mondtam.
-Megnézem a hasad.
-Nem!!Nem kell.-álltam fel.
-Emilia Richards,meg kell vizsgáljam a hasad.-sóhajtottam és felfeküdtem az asztalra.Felhúztam a pólóm,hogy megtudjon vizsgálni.Nyomkodta és kérdezte fáj-e de mindegyikre azt mondtam,hogy nem.
-Érdekes,a méhed megvan duzzadva.Menstruáltál az utóbbi időben?
-Persze.Két napja múlt el.Minden rendben van.-ültem fel.
-Tapintásra pedig azt mondanám,hogy terhes vagy.Kérlek elmennél a nőgyógyászatra?
-Nem vagyok az.Ne aggódjon.-bólintottam.-Most már elmehetek?Órám lesz.
-Igen.-adott egy papírt amin igazolta,hogy az orvosiban voltam.
Ahogy kiléptem pont a tanárom jött velem szemben.
-Elnézést,nem éreztem jól magam.-adtam oda a papírt.
-Oh.Semmi baj.Elengedtem az osztályt,több órátok nem lesz és nekem sürgős dolgom van.Szép napot!-sietett is el.
Szerencse,hogy a cuccaim nálam vannak.Az órára néztem.Negyvenöt van.Jó akkor Harry nemsokára itt van.
Kimentem az iskola elé és neki dőltem a kapunak.Mindenki úgy van a dolgokkal,hogy jajj ez egyszerű stb...na persze.
Semmi értelme az egésznek.Aztán eszembe jutott Harry.Talán ő a kulcsom az ajtóhoz...amióta ő van,azóta én is vagyok.

Szép napot mindenkinek!😊😘