Emilia//H.S//

5

Szerintem az egyik legjobb zene ment a klubban.
Kezdtem úgy érezni,ha táncolok és jól akkor valóban odaadom magam az egésznek...nem akarok olyan lenni mint az itteniek.
Mindig úgy teszek,mintha csak egy sima buliban táncolnék,vagy egy koncerten.
Egy nagyon régi dal ment a nyolcvanas években nagyon menő volt.
De én kimondottan imádom.Egyszerű így elengedned magad.
Remélem a babámnak a hangos dalok nem okoznak kárt,bár nem hiszem.
A szám végén siettem le a színpadról.Majdnem elestem és mint egy kis részeges nevettem is magamon.Nem ittam,mielött az jönne le.Csak nem tudok magas cipőben járkálni.
Ittam egy kis vízet az öltözőben majd vissza mentem.Még négy számra táncikáltam.Nehéz talpon lenni egy ilyen rohadt magas cipőben...de muszáj vagyok.Lényeg,hogy legyél szexi egy kicsit és tégy úgy,mintha csak direkt esnél el...
Lefele végre sikerült nem elessek.
-Nyolcas.-biccentett Valerie.
-Vettem.-kuncogtam fel.Ma valahogy jó kedvem van...érdekes.A hormonok.Egyik nap sírok a másik nap nevetek.
Benyitottam a nyolcas szobába.Már nem volt olyan elárnyékolt az ülő rész de még mindig nem láttam ki az és lefogadom,hogy ez ugyanaz a férfi.A cipője stimmelt...de tudtam,hogy ő az.
Érdekesen választott dalt,de valamiért annyira vonzott ez...kíváncsi vagyok ki ez az idegen.A dalra közben táncolni kezdtem,de próbáltam többet kivenni a kinézetéből...de nem sikerült.Túl nagy a homály még mindig.
Épp megfordultam és úgy táncoltam tovább,hirtelen azonban kezek fonódtak a csípőmre amitől megijedtem.Nem tudtam szembe fordulni mert szinte a kezeivel parancsolta,hogy ne tegyem.
Végig simított az oldalamon majd simán elhagyta a helyiséget.
A szívem ezerrel kapált és csak néztem a hűlt helyét.
Furcsa érzéseim támadtak....az érintése ismerős volt a testemnek...annyira furcsa volt.Pár perc múlva inkább bementem,az öltözőbe.
Leszedtem magamról a maskarát és távoztam.
Szintén éreztem,hogy valaki hazáig követ de egyszerűen valami el nem mondható adrenalin szabadult fel a testemben.
Hajtott a kíváncsiság...de jobban véltem nem játszani a tűzzel...hiszen kisbabám lesz és vigyáznom kell rá.
Érdekes ez a férfi is...miért akar mindig engem látni táncolni vagy...nem értem.Nem vagyok a legjobb táncos,csak próbálok minden tőlem telhetőt megtenni.
Gyorsan lezuhanyoztam aztán ágyba bújtam.
Sikerült négy órát aludjak.Ez rekordnak számított...
Ilyenkor reggel mindig nagyon siettem,felvettem egy blúzt a fekete farmerom majd a kardigánom és igyekeztem az iskolába.
Hosszú barna göndörkés hajam hagytam kiengedve.Mondjuk inkább hullámos,mint göndörkés.A buszon több iskolás volt már,mint felnőtt.Annyira rázkódott azonban,hogy kezdtem aggódni nehogy a kisbabám kiessen.
Ahogy megérkeztem leszálltam és a hasamra tettem a kezem.
-Remélem jól vagy baba.Majd,ha lesz jogsim akkor kényelmes autóban utazól.
Az iskolát szépen átvészeltem,de már borzasztó hányingerrel indultam meg haza.Levert voltam és fáradt.Négy dolgozat írással több lettem...de szerintem jó lett,mindent tudtam.
Lennt a folyosón megpillantottama nevelőmet.Ijedten sétáltam a lépcső fele.
-Emilia!-intett.Sóhajtottam és bevártam.-Nagyszerű,hogy jössz.Mostanában nem láttalak sem az ebédnél,sem máshol.Tudnom kell merre császkálsz,bajod eshet és engem vonnak felelősségre.
-Korepetálok...és segítek ott ahol tudok.-bólintottam.
-Este?Múltkor az egyik nevelő meglátott téged,hogy hajnali három körül értél vissza.-oh bakker...
-Az egyik barátnőmnél voltam.Miért baj az,ha szocializálódom?Lassan tizennyolc éves vagyok...elfogok költözni.Most pedig tessék hagyni.-indultam meg felfele.Sosem keltem ki magamból így.Mindig bólogattam és mosolyogtam.De kezdett már elegem lenni,hogy mindig rajtam akarnak kifogni.Eddig semmi baj nem volt velem itt,miért most kötnek belém?Már hét éve nevelkedem itt,de most lett elegem.
Már van annyi pénzem,hogy simán bárhol új életet kezdhetnék.
El kell mennem innen...érzem,hogy sietnem kell.
A délutánom csak arról szólt,hogy albérletek után kutattam.Egy csomó jót találtam,tényleg jól eltudok majd költözni.
Ez egyszerűbb lesz,mint gondoltam.A célt látom magam előtt.
Estére elkészültem és siettem kifele.Gyorsan eliszkoltam,nehogy kiszúrjanak.
A munkahelyen miközben öltöztem és sminkeltem csak azon járt az eszem,hogy hogyan költözzek el.De ha el is költözök attól még valami bajba keveredhetek,hisz nem vagyok még nagykorú.Nem akarom,hogy valami rendőrségi ügyig menjen a szökésem.
Az nem segítene rajtam...
Meglepődtem mikor kimentem.A főnök épp az egyik lánnyal veszekedett...nem túl szépen,azonban mikor a keze a lány arcán csattant teljesen megrezzentem.A lány engem enyhén arrébb lökve menekült az öltözőbe.
A főnök követte őt.
A pultoshoz léptem.
-Öm...mi történt?-pillantottam rá.
-A főnöknek kár ellent mondani.Legalább te is tudod.-rántott vállat a kicsit bunkó férfi.
Bólintottam.Nekem biztosan nem kell a pofonja...végzem a munkám és ennél többet nem engedek...
Általában öt számot kér tőlem,ma azonban miután a színpadról lejöttem még ötöt kért.Féltem nehogy úgy járjak mint a lány akit úgy pofon vágott,hogy vérzett a szája is.Csak bólogattam mikor azt kérte,hogy még ötöt csináljak végig.Plusz két órát kaptam..
Tehát négy óra tánc...
A két órát végig táncoltatott velem...már kezdtem azt hinni,hogy a lábam feladja a szolgálatot.Fáradt voltam és levert.A hányinger csak plusz adagot adott erre az egészre.Mikor lejárt az időm sietve mentem az öltözőbe azon belül meg a mosdóba...tíz percig csak hánytam sugárba.Fellélegeztem utána,kijött aminek ki kellett.A hányingerem elmúlt de könnyeim útat törtek.Sejtettem,hogy lassan úgy nézek ki,mint egy hibannt tyúk,de nem nagyon izgatott.Felkeltem a hideg kőröl majd kezet mostam.A lefolyt festéket letörölgettem.
A kedvenc mentolos rágomat a számba vettem majd indultam volna átöltözni,de az egyik lány szólt,hogy menjek ki várnak rám.
Kilépkedtem és a főnököm pillantottam meg.
-Magán szám,nyolcas.Utána haza mehetsz.-sóhajtva bólintottam majd megindultam az ismert folyosóra.
A sírás végig kerülgetett...kezd elegem lenni.Egy igazi ribancnak érzem magam akit rángatnak kötéllel.
A fájdalom a mellkasomban volt és nem szünt.Benyitottam az ajtón.
Megint ő az...ez a furcsa férfi aki árnyékba húzodik...maga az ördög?
A zene elindult,a fény kioltódott,felváltotta a rózsaszín ezer árnyalata.Én vagyok a rózsaszín ezer árnyalata.

Szép estét mindenkinek!🌙🌙