Hazugságban /befejezett/

Apa.

Mikor megálltunk a kocsival, meg vártam míg David és Lorenzo is kiszál, hogy majd utánuk menjek be és majd gyorsan bezárkozzak a szobámba de ez nem így lett ott álltak az autók mellet és várták hogy mikor szállok ki.

-nem szállsz ki? - nézett rám Daniel, de ő már kint volt.

-ő... De-mondtam félénken, majd én is kiszálltam, ott álltam egyhelyben és a földet néztem, most bevallom féltem, amiket mondtam davidnek nem lett volna szabad,eléggé fel húztam őt.

Majd mindenki engem nézett hogy nem mozdulok semerre,david elkezdett közelíteni felénk de én hátrébb léptem, és egyre közelebb jött, annyira bepánikoltam hogy újra megüt, hogy átmentem Daniel oldalára és a hátamögé álltam, Daniel tudta miért csinálom.

-David talán jobb ha most hagysz neki időt - nézett a maffiafőnökre.

-milyen időröl beszélsz Daniel? - emelte meg a hangját David.

Majd kinyilt a bejárati ajtó, és egy női hang szólalt meg, amire én is figyelmes lettem de csaj egy pillanatra néztem oda, utanna a földre szegeztem a tekintetem.

-kisfiam de rég láttalak-ment oda a nő Lorenzohoz.

-szia anya-válaszolt és megölelte.

Anya?, ja biztos új felesége van az állítólagos apámnak.

-oh Daniel hogy megváltoztál- jött közelebb majd egy ponton megállt a nő.

-szia Carmen-válaszolt vissza.

-Ki áll a hátad mögött? - érdeklődött.

Majd daniel elállt elöllem, és a nő jobban látott.

-ügye nem? - nézett davidre.

-de Carmen ő az-válaszolt.

-úristen! Clara - jött volna közelebb de én hátráltam,a nő csak értetlenül nézett a férjére davidre.

-mit csináltatok vele? - gyanított valamit Carmen.

- elszökött, majd tiszteletlen volt olyannyira hogy megérdemelt egy pofont-mondta határozottan David.

-de..david,gondolj bele csak most ismert meg és.. - folytatta volna de David közbe szólt.

-Te nekem ne mond meg mit csináljak értetted,?, és most menjen be abba a kibaszott házba mindenki kivéve Clara-nézett felém., senki nem mert ellenkezni, így be is mentek, David jelenléte maga a félelem, ha a közelébe van elönt az az érzés hogy újra megüthet, és esetleg bezárat vagy mást tesz velem, nem ismerem, nem tudom mikre képes de azt tudom hogy ölni azt tud!

-sajnálom - jött közelebb, - nem akartalak megütni, de felidegesítettél és nem tudtam vissza fogni magam, tudod fogalmam sincs hogy kell bánni egy lány gyerekkel. - tárta ki a karját.

De én még mindig a földet néztem.

-nézz már rám! - ordított, majd fellaptam rá a fejem, és a szemébe néztem.

-most gyűlölsz igaz? -kérdezte tőlem.

-még annál is rosszabb - mondtam halkan.

-gondoltam, látszik a szemedben-jegyezte meg.

-beszélni akarok veled gyere-fogta meg a karom majd elmentünk a ház mögé, ahol volt egy kis kiülőke,és fedett volt, azonban el kezdett esni a hó is, David elengedett és leült a padra majd intett hogy üljek le én is elé, így is tettem.

-télleg sajnálom hogy így reagáltam - mondta bűnbánóan.

- én is sajnálom amit mondtam - néztem rá.

-szeretném ha tudnád, mióta te megszülettél eltitkoltak elöllem, 3éve szereztem tudomást rólad, 3éve kerestelek, és most itt ülsz előttem. - kezdte,vett egy levegőt és folytatta- saj álom amik történtek veled, és tudom hogy most azt hiszed cserben hagytalak és nem foglalkoztam veled de ez nem igaz!, figyelj rád áldozta minden időt hogy megtaláljalak, és haza hozzalal, muszály volt elrabolni téged mert tudom hogy ellenkeztél volna, te az én vérem vagy és amíg én itt vagyok senki egy ujjal nem érhet hozzád érted? - fejezte be.

-nem foglak az apámnak szólítani, és főképp nem foglak szeretni-kezdtem- gondold bele magad az én helyzetébe, hogy én miken mehettem keresztűl és csak 1hete tudok ezekről!, nem ismerem egyikőtöket se ne várd hogy megbízzak benned/bennetek! - fejeztem be.

-igazad van, és elfogadom-helyeselte.

-lesz esély valaha is hogy megbocsáss nekem?.

-talán idővel - néztem mélyen a szemébe.

-büszke vagyok rád, és köszönöm hogy egy ilyen lányom lehet mint te-vágta rá hirtelen.

Akaratom ellenére is könnyek szöktek a szemembe, soha senki nem mondta nekem hogy büszke rám, vagy hogy köszöni hogy a lánya lehetek, soha nem kaptam semmilyen dicsérő szavát, úgy igazán őszintén, elkezdtem sírni, majd Dávid felált és mellém ült és szorosan magához ölelt, úgy döntöttem mesélek neki az életéről, télleg éreztem azt hogy most már nem félek hanem bízok benne, hiába csak most ismertem meg éreztem hogy ő télleg őszintén mondja minden egyes szavát, és azt is észre vettem hogy másokkal nem olyan mint velem, se Lorenzoval, se Carmennel, és az udvaron is érzéstelenül beszélt, de ezt elmondta miért van, azért mert ő nem szereti kifejezni az érzéseit, mert ha kifejezné gyengének látszana, de felém nem tudja vissza fogni, merrt ő is érzi hogy ez sokkal nagyobb kötelék mint bármi más, rengeteget meséltünk egymásbak elmondta hogy ő a maffiafönök amit ugye tudtam, illegális ügyekkel foglalkozik, mint pl drog, fegyverkereskedelem, de emellett van egy cége egy egy divat áruház cég ami cadmené, de ez azért van mert kell egy állca is, de elég jól megy a cég, Carmen az ő felesége,elmesélte hogy ismerkedtek meg, és hogy próbáljam meg elfogadni, a mostani helyzetem, szinte nem volt olyan amiről ne beszéltünk volna azt vettük észre hogy már besötétedett,de ez sem zavart minket csak beszélgettünk.