Hazugságban /befejezett/

Régi Ellenségek A Bosszú.

*délután 2:00*

Kinyitom a szemem, hirtelen világosság teríti el a szobám, ránézek az órára délután 2:00-át mutat, ennyit aludtam?, aztán fájdalmat érzek a lábamba, lehúzom rólla a takarót majd látom hogy be van kötve, aztán előugrik a tegnap történtek, kiestem az ablakon míg a fiúk verekedtek, én lehetek csak ilyen szerencsés, a ház csendes, nem hallok semmit, oldalra nézek és meglátok egy cetlit:

"Elmentek a fiúk dolgozni, én pedig bementem a céghez, ha bármi baj van hívd Adamet, ő vigyáz rád, puszi : anya."

Felültem az ágyra és az egyik lábamat letettem a padlóra aztán a sérült lábamat is, megkapaszkodtam a szekrénybe és lassan felálltam, épp ki akartam nyitni az ajtót de valaki megelőzött.

- na feküdj csak vissza mégis mit csinálsz? - kapott fel Adam a kezébe és visszatett az ágyba.

- nem vagyok beteg - néztem rá.

- nem, de még nem járhatsz-ült le az ágyra.

- mikor dőltem ki? - kérdeztem.

-hát nemtudom én nem voltan itt, reggel 6-kor hívott david hogy jöjjek át vigyázzak rád, aztán elmesélte mi történt veled, ez a két idióta barom- forgatta a szemeit.

- lorenzo a hibás!, nem lett volna ez ha nem megy neki danielnek- vágtam rá.

- én is ezt tettem volna a báttyád helyébe, ha a hugommal összefekszik a legjobb barátom-mondta.

- nekem nem mondhatják meg kit szeressek és kit nem- lettem ideges.

- ezt senki se mondta, te nem ismered danielt, neki csak az egy éjszakák fontosak, ő más-mondta.

- nem is ismered, sőt engem sem! - förmedtem rá.

- de ismerem, régen vele mentem bandázni, gyerekkori barátom, mindig is egy éjszakákat keresett, nem akar elköteleződni, sőt mióta meghalt a huga azóta nem tudja kontrollálni magát, ivott nagyon sokat bár ezt már nem csinálja, hiába szereted őt clara ha ő téged nem, és ezt nem azért mondom hogy most szakíts vele, csak ne ringasd magad olyanba ami nem lehetséges, ebből te fogsz ki jönni rosszúl-mesélte.

- Adam... - kezdtem bele.

- tudom most megvédenéd őt, de te nem veszed észre hogy will, daniel, chris csak le akarnak fektetni???, ők nem megismerni hanem megfektetni akarnak, ismerem őket jobban mint bárki, a szerelem vak, és téged most elvakít.

- miért mondod ezt nekem? - néztem  szemeibe.

- majd rájössz-és ki ment az ajtón.

Majd rájövök?, mégis mit akart ezzel mondani?, hirtelen megcsörrent a telefonom. *ismeretlen szám *

-Igen? - szóltam bele.

- clarantina sandovall? - kérdezte egy rekedtes férfi hang

- ortega, nem sandovall, kivel beszélek? -kérdeztem.

- ismerős egy olyan név hogy Martin castellano? - s mikor ezt kimondta megfagyott a vér az ereimben.

- mit akar? - estem kétségbe.

- az életedet- majd vonalat bontott.

Sokáig bámultam a falat, szinte lefagytam, nem tudtam elhinni, paul apja felhívott és meg akar ölni,hogy mondjam el ezt a családnak?, legyen mégegy gond??,állandóan csak a baj van,most mihez kezdjek,hirtelen meghallottam a kocsikat ahogy állnak be a garázsba, meg jöttek a fiúk lentről halottam ahogy beszélgetnek, majd valaki kezd feljönni a lépcsön aztán kopog az ajtómon.