Hazugságban /befejezett/

Rossz Napból Jó Nap.

Elindultam a garázs felé, és beszálltam a kocsiba, de előtte betettem a kesztyűtartóba egy pisztolyt, majd mikor csengett a telefonom felvettem.

-ügyes vagy-szólt bele az az ember akitől a legjobban undorodtam.

- hova menjek? - kérdeztem.

- doeer út 4- siess. Mert még a végén bajuk esik-nevetett.

- ezt még megbánod-mondtam majd Még gyorsabban hajtottam, azonban rámnyomta a telefont,majd megint csörgött és daniel neve villant fel.

- szia miaz? - szóltam bele, muszály volt fel vennem különben azt hiszi baj van.

- elmentél a bulidról? - kérdezte.

-igen mondtam hogy baba ruhát akarok venni-hadartam el.

- azt mondja Emma hogy ha már boltba mész hozz egy táskát mert elszakadt-mondta.

-mi???? - kiabáltam a telefonba, majd lefékeztem.

-ott van Emma???? - kiáltottam a telefonba.

- igen itt van, de miért kiabálsz?.

-úristen daniel-remegett meg a hangom.

- Clara mond már mi van basszus-emelte meg a hangját.

-paul él, és azt mondta hogy Emmát elrabolta-mondaltam.

-mi??, nem, az nem Lehet!, saját szememmel láttam mikor kinyirják-válaszolta.

-de ő hívott, ismertem a hangját! - mondtam már zokogva.

- clara az nem lehet!-majd halottam egy kuncogást a vonal másik oldalán.

- gyere haza most! - mondta nagyon idegesen majd vonalat bontott, ismerős volt a kuncogás,..... Csak nem..... Képes volt ezt tenni velem??? Képes volt így át vágni??? Olyan gyorsan hajtottam haza ahogy csak tudtam, befaroltam az utcánkba, az őrök halották a kocsit azonnal kaput nyitottak, mindenki felfigyelt az érkezésemre épp az udvaron volt mindenki es Dánielt és willt probálták szétválasztani,majd kiszáltam a kocsiból és elkezdtem üvőlteni.

- te nyomorult féreg! - orditottam willnek, mire mindenki rám nézett.-hogy voltál képes erre?, normális vagy?, felfogod ennek a súlyát?, ha igy akartál visszavágni nyertél, tessék büszkélkedj-orditottam.

- én büszkélkedjek?, én csak vissza adtam azt amit... - folytatta volna de közbe vágtam.

-amit én csináltam?, az hiba volt, soha a büdös életbe nem kellet volna téged megismerjelek, az csak egy éjszaka volt, ez pedig egy életről szólt!, will ortega azonnali hatályal mondjon le a maffiáról és lépjen ki-álltam elé.

-majd biztos te dirigálsz-nevetett.

- 2p-ed van, különben lövök. - mondtam halál nyugodtan mégis könnyes szemmel.

-na ide figyelj - jött közelebb.

- te figyelj-rántottam elő a fegyvert, aztán daniel és apa is kiabálta hogy azonnal tegyem el- ha olyan lennék mint te megölnélek, de én nem te vagyok, és ha mégegyszer ide tolod a képed tönkre teszem az életed, nem ismersz még will donoven(mivel már nem lehet ortega)

- tűnj innen will-állt mellém daniel.

Aztán apa elindult will felé és megfogta a pólóját majd felemelte.

-ha még egyszer a szemem elé kerülsz, megöllek-mondta neki apa majd elengedte, will meg a földre esett, még egyszer rámnézett és elindult majd elhajtott a kocsijával.

- senki ne jöjjön sajnálkodni, egy pohár bor kell nekem és indulhat a buli-mondtam.

Pár óra múlva megjelentek a vendégek tele volt a ház,megvolt a torta vágás meg az ajándékozás is, beszélgettem mindenkivel, elég sok alkoholt fogyasztottam már, alig álltam a lábamon, így elkezdtem enni hogy kijózanodjak.

- te rosszabb vagy mint én - nevetett daniel.

-igazán? - nevettem én is.

- igazán - mondta majd leült mellém.

-tudod daniel még mindig elég jóképű vagy-néztem a szemeibe.

- ez csak az alkohol-nevetett.

-nem ez nem, részeg vagyok de tudom mit csinálok - mosolyogtam.

-kíváncsi leszek hogy erre emlékszel e holnap - mondta majd megcsókolt, közelebb húzott magához, majd beleültem az ölébe, majd mikor elváltunk egymástól

- clara... Szeretlek.. - mondta DANIEL!!!! Ő mondta!!!!!.

-úristen hogy én mennyit vártam erre-beletúrtam a hajába és csókoltam tovább, hirtelen felkapott menyasszonyi pózba, és elkezdett velem fel sétálni az emeletre, aztán beértünk az én szobámba, ketett az ágyra és bezárta az ajtót.

- de csak ha szeretnéd- nézett rám.

-halgass-mondtam.

Hirtelen fölém kerekedett, a ruhák elfogytak rólunk, majd megtörtént, életem legjobb éjszakája volt azzal akivel mindig is akartam!, este a mellkasán aludtam el, miközben simogatta a fejem, és szebbnél szebbeket mondott nekem.