Hazugságban /befejezett/

Elrablás.

-Clara kérlek ülj le- válaszolt mély hangján.

-rendben. - ezzel megfogtam magam és a konyhába vettem az irányt majd kihúztam egy széket és leültem,majd Paul is ezt tette csak ő szembe ült velem.

-sok mindent nem mondtam el neked amiről nem is akartam hogy tudj-mondta.

- 3 év, tudod mi az a 3év? Felfogod? Mit nem tudok még róllad?, 3évet éltem le egy idegennel? Vagy mivan?. - csak úgy köptem felé a kérdéseket.

-Clara el szeretném magyarázni, nyugodj meg - lassan az asztalon pihenő kezemet megfogta.

-hallgatlak- ez a mondat után kihúztam a kezem az övéből, jelzés képpen hogy rettentően ideges vagyok.

-sok mindenben hazudtam.

-szuper. - nevettem kínomban.

-figyelj vannak dolgok amiket nem szerettem volna hogy megtudj féltem hogy kiakadsz, féltem hogy eltávolodsz töllem.. - majd folytatni akarta de valaki kopogott az ajtón.

-kinyitom-nézet rám Paul, és bolintottam egyet jelezve hogy rendben.

-mit képzelsz magadról Paul? Azt hitted hogy megbocsájtom amit tettél? - hallottam egy nagyon mély ismeretlen hangot az ajtóban.

-beszéljük meg késöbb. - mondta Paul az idegen hangnak.

-később? Te viccelsz? - hirtelen ajtócsapodást halottam, majd egy olyan hangot mikor fehúzzák a fegyvert,ezért oda mentem megnézni, és láttam hogy egy férfi 4 testőrrel a háta mögött áll Paul elött és fegyvert tart a fejéhez,földbe gyökereztek a lábaim,nem bírtam megmozdulni, lefagytam, sokkot kaptam abban a pillanatban,egyszerűen nem hittem a szememnek.

-ez meg ki? - mutatott rám a fegyverével az idegen pasas.

-senki hagyd őt-mondta Paul.

-a barátnőd mi?

-főnök kérlek. - ez a szó halattán meglepődtem, főnök?, ki ez valami terrorista vagy mi van, nem értettem semmit.

-megvan a bocsánat kérő ajándékod-majd biccentett a férfi a 4testőre felé hogy hozzanak ki engem a házból.

-ne kérlek főnök, megadom amit kérsz komolyan mondom, sajnálom kérlek ne bántsd őt!, mindent megteszek! - mondta Paul.

*puff*

Az idegen férfi meglötte Paul lábát és a földre esett,a 4testőr közelített felém, én azonnal kapcsoltam hogy menekülni kéne, nem értettem a helyzetet, nem tudtam felfogni ami ott történik, elkezdtem rohanni a hátsó kijárathoz ahogy csak tudtam, mikor oda értem épp ki akartam nyitni mikor zárva volt, basszus elfelejtettem hogy bezártam, hátra akartam fordulni majd beleütköztem egy erős kemény testbe,csak a mellkasát láttam, mert kicsi voltam hozzá képest, s mikor lassan felnéztem az ismeretlen férfival találtam szembe magam, kék szeme volt és fekete haja, full fekete öltönyt viselt drága öltönyt, és borostás arca volt, ránctalan sima,mikor a szemébe néztem láttam benne a haragot, s mást nem, mindtha csak haragot érezné és mást nem.

-kérem, engedjen el. - mondtam félénken de még mindig a szemébe néztem, most bátornak kellett lennem.

-az a baj kicsi lány hogy ettől a naptól kezdve már az én tulajdonomban állsz-mondta szúrós szemmel.

-mi vagyok én valami tárgy? - keltem ki magamból, igen tudom hogy fegyver van nálla, igen tudom hogy egy kiba*zott izmos férfi, és igen tudom hogy előbb meglötte a barátomat, de én nem tudok uralkodni az érzéseimen, és nehogy ő legyen már az atyaisten hogy felni keljen tőle,igen elgurult a gyógyszerem.

-mit mondtál? - kérdezte, miközben jól halotta mit mondtam.

-jól hallottad, most meg húzz innen vagy hívom a rendőrséget.

-kislány te nem tudod kivel beszélsz. - mondta magabiztosan a szemembe.

-egy önelégült beképzelt kegyetlen barommal?. - na ezt pont nem kellet volna kimondanom,azonnali hatállyal kaptam egy nagyon nagy lökést majd a földre estem.

- a kegyetlen igaz a többi nem,-nézett le rám. - hozzátok ezt a fruskát és tegyétek be a csomagtartóba. - intézte szavait a testőrökhöz.

mielött sikítottam volna rugkapáloztam volna vagy valami ilyesmi amit talán védekező dolognak nevezhettem volna, addigra kaptam egy szurit és aztán se kép se hang nem emlékeztem semmire.