Pokolból lett menyország

4.rész

Miután elájut nem sokra rá megjöttek a metősök. Nem engettem hogy ők vigyék ki az autóhoz. Ezért felvettem menyasstony pózba és le se tettem ameddig el nem értünk a mentő autóban elhelyezkedő ágyat. Ott szépen lefektettem és néztem a mentősökre hogy mért nem indulunk már.

-Neked nem kéne órára mebned kölyök?-kérdezte a hapsi enyhén furcsa arckifelyezéssel.

-Nem. Vele mennék aggódom érte.-montam határozottan majd hogy nyomatékosítsam bennük a szavaim a fiú mellé léptem és rátettem kezem a vállára.

-Hát akkor jó. Nem fogok le álni vitázni egy gyerekkel. Gyere nyugodtan majd leigazoljuk valahogy.-szólalt meg a másik pasas elismerően míg kollégája csak a szemét forgatta. Én csak elégedetten elmosolyodtam és bolintottam. Az egyik előrement a mentő elejéhez beült a sofőr ülésbe és már izzította is a jármű motorját.

A korháznál kihúzták az ágyat a fiúval együtt én pedig hűségesen követtem őket. A recepcióhoz értünk ahol a két mentős szólt hogy hoztak egy beteget. A recepciós nő pedig közölte hogy vigyék a 166-os szobába oda már viszont én nem mehettem be mert itt is vizsgálni kezdték amint beértek vele a mentősök. Úgy hogy itt ülök a váróban és várom a dokit. Anyáméknak pedig szóltam a helyzetr így már ők is tudnak róla. Eltelt 1 fél óra aztán 1 óra meg még egy és még egy. Én pedig valószínüleg elaludhattam mert az egyik ápoló keltet fel. Kicsit banbán néztem fel és mikor megláttam a dokit egyből eltünt minden álmosság és fáratság a szervezetemből.

-Na mit tudtak meg? Mennyire sulyosak a sérülései? Vannak maradandó sebei? Bennt fogják tartani? Ha igen meg lehet majd látogatni? Sőtt be mehetek hozzám még ma?-bombáztam kérdéseimmel az orvost aki mintha meghökkent volna a sok kérdés hallatán amit feltettem de egy kis idő utan válaszolt.

-Maradandó sérülései nincsenek viszont két bordája több mint 2-3-om helyen is megrepedtek. Nem kellet volna sok ahoz hogy pár helyen el is törjenek. Az alkarja pedig 2 helyen eltört a lábszára pedig minimum 3 -om helyen megrepett és 2 helyen is eltört. Ezekmellé enyhe fej sérülést is szenvedet meg egy kicsit kiszáratt de a sujjával nagyobb gond van. Alig 39kg. Ez egy ilyen életkorú fiatalnalnál kicsit sem megszokott és a gyomra is nagyon meg sínylette mivel eleve nagyon összeszűkült és ez elég veszélyes az ő korában. már szinte olyan mint egy anorexiás. Úgyhogy bent tartjuk két hétig minimum ha karja igen meglatogathatja vagy akár már most bemehet majd hozzá.-monta mire én csak elképedve néztem mert ezek szerint nagyon sokat éhezett vagy tényleg anorexiás nem tudom de ez nekem nagyon nem tetszik.

-Valamint.- vett egy nagy levegőt az orvos és folytatta.

-Találtunk pár ahoz képest nagyon régi és eléggé sulyos sérülést is amit nem igazán értetem hogy volt képes túlélni. Úgy hogy a sérülésekeről csak úgy süt hogy nem orvos vagy hozzá értő ember kezelte és varrta össze.-monta mire bennem megakat a levegő és nem tudtam megszólalni. Amit valószínűleg az orvos is észrevett mert leültetett egy székre és hozatott egy nővérel egy pohár vizet. Csak akkor engedett be a fiúhoz mikor már sikerült valamennyire lenyugodnom. Mikor beléptem és megláttam hogy milyen kötésekbevan bugyulálva azonnal el szörnyülködtem a látványon. Odahúztam egy széket az ágya széléhez és vártam hogy felkeljen. Nem értem de mintha kényszert éreznék az iránt hogy a közelében legyek. Ezt súgja az ösztönöm vagy csak kezd elmenni az eszem nem tudom meik esélyesebb.

(...Naoki szemszöge...)

Éreztem hogy valaki cipel aztán mintha egy autóban utaznánk azthiszem fekvő pozícióban lehetek mert éreztem mikor valaki felvett menyasszony pózba de ki? Tán az a srác hogy is hívták? Ja igen William azthiszem. Talán ő de ha ő akkor miért segít hisz nem is ismer. De mintha a karjaiban nyugott lettem volna. Csak pihentem és nem aggódtam. Várj valami nem stimmel már nem érzem azt a meg nyugtató és kedves auráját. Hideg van és valami hideg ér hozzám nem tudom mi és mintha több ember is hozzám érne ami kicsit sem tetszett. Valamit megéreztem a vállamban és erre az érzésre bekönnyeztem és ott belém vágott a tudat. Ez ismét egy inekciós tű volt és utánna nem éreztem semmit. Mikor felébredtem egyből rájöttem hogy egy kórházba vagyok és érzem hogy a pánik ismét eluralkodik rajtam. De mielőtt ez bekövetkezhetett volna megéreztem az ő auráját. Már nem pánikolok de nagyon félek.

-Hé jóreggelt hogy vagy?-kérdezte lágy és kedves hangon bár mintha enyhe aggódást véltem volna felfedezni a hangjában.

-Mé-mért v-va-vagyok i-itt?-kérdemtöle kicsit félős hangon. Dadogok a félelemtől ezt rühellem. Annyira szánalmas és elfuserált vagyok.

-Mert elég rossz állapotban voltál így ez tűnt logikusnak. De ne aggódj minden nap bejövök majd suli után és szólok majd a történtekről az osztály főnöknek már ha elárulod a neved és hogy melyik osztályba jársz. Oké?-kérdezi kedvesen és gondoskodóan. Nekem viszont csak azon kattogott az agyam hogy mért akar egy koloncot a nyakába ő is? Elég hogy Haruma nem tágít mellőlem és ezért őt is kizárja a társadalom.

-Jó de mi-mikor m-me-nehetek vi-vissza?-kérdem tőle félve. Nem akarok itt lenni főleg nem sokáig.

-A doki szerint bent tartanak minimum két hétig.-monta mire én megint elkezdtem remegni. Már magától a tudattól hogy egyedül leszek egy kórházban.

-Hé hé nyugi nem kell félned nem fognak bántani nem lesz semmi baj és itt leszek.-valamiért úgy érzem neki tényleg hihetek. Pedig nem akarok. Hisz tudom hogy ő is csak át akár verni mint mindenki Haumán kívül.

-A ne-nevem Na-Naoki elég le-lesz ha e-ennyit mo-danodasz. Me-meg ismeri majd ki-kiről van szó.-mondom kicsit szomorúan és egyhangúan. Hisz a tanárok nagy része is tudd arról hogy mi történik velem nap mint nap.

-Valami baj van? Olyan szomorú a hangod?-kérdi mire csak nemlegesen meg ráztam a fejem.

-Valami azt sugalja hogy nem mondasz igazat.-monta én pedig kicsit lefagytam.

-Se-semmi cs-csak nem vagyok a leg-leghíresebb a su-suliban.-mondom mire kicsit mintha szomoru lenne.

-Akkor azok a szemetek azért száltak rád igaz? Nem kell félned nem bántalak szóval nyugodtan beszélhetsz rendesen.-monta majd rám mosolygott én pedig mintha kicsit megnyugodtam volna. Szép a mosolya és kedves.

-Igen de már megszoktam és a 1.A-ba járok.-erre a mondatomra el vigyorodott amit nem igazán értek. A sulinkról pedig tudni kell hogy hiába vagy mondjuk 12.-es ha az első év elején az 1.A-ba kerültél végzős korodig nem változik.

-Én most kerültem át abba az osztályba.- teljesen elképedtem.

-Akkor osztály társak vagyunk?- kérdem tőle kicsit hitetlenkedve.

-Igen ezek szerint.-mosolygott kedvesen.

-Akkor nem szabad foglalkoznod velem és ne is beszélges vagy nézzrám megértetted?-nézek rá most már aggódva és kicsit szomorúan mert őt is elvesztem. De legalább neki így jobb lesz.

-De miért? Mi ez a hirtelen átfordulás?-néz rám nem akartam de muszály lesz el lökjem magamtól.

-Mert ha nem te is olyan leszel mint én és ezt nem tehetem meg veled is.-montam lassan a zokogás szélén állva.

-Velem is? Hogy érted? Milyen vagy? Mért ne beszélgethetnék veled?- kérdi mostmár kicsit indulatosabban. Mire én kissé jobban össze húztam magam és becsukott a szemmel vártam. De nem ütöttmeg inkább megölelt. De miért? Olyan mocskos és szánalmas vagyok akinek nem való kegyelem és semmi féle boldogság vagy törődés.

-Bocsánat nam akartalak megijeszteni ne haragudj.-hallom meg kedves és halkan csengő lágy hangját.

-De nem szabad mert...