Pokolból lett menyország

5.rész

-Mert?-kérdezte kíváncsian várva válaszom.

-Mert akkor teis olyan mocskos leszel mint én! Egy szerencsétlen akit senki nem szeret és akin senki nem akar segíteni!Ezért nem értem hogy te mégis miért segítesz nekem! Téged nem fognak basztatni amíg nem foglalkozol velem! Nem akarom hogy rád is át ragadjon ez az átok amit hordozok! Nem fertőzhetlek meg nem vonzhatom rád is a bajt! Szóval a saját érdekedben kérlek hagy magamra! -montam kicsit hangosabban a kelleténél és elkeztem zokogni anyira hogy szinte nem kaptam levegőt. Amit nem akartam de nem tudtam könnyeimet vissza tartani.

-De miért lennél mocskos és mivan ha én nem akarlak magadra hagyni? Honnan veszed hogy senkit nem érdekelsz? Emellet te nem is vagy szerencsétlen!-kezdett el kicsit kiakadni.

(...Williem szemszöge...)

Na én most akadtam ki teljesen. Mi a jó kurva szent Péter faszábol kimenekült, Jézus atya úr isten van ezzel a sráccal? De most komolyan ez mi a fasz? Ilyenkor hol vannak a szülei vagy esetleg nem érdekelné őket? Honnan veszi aszt hogy mocskos vagy ki mert ilyet mondani neki és ő miért halgat egyáltalán rá?Fogalmazódott meg a fejemben egy rahedli kérdés kábé egy és fél perc alatt.

-A szüleid tudnak arról amit montál és arról hogy mi történt veled? Esetleg anyukád vagy apukád be tud jönni?-erre a kérdésre még jobban elkezdett sírni bennem meg eza "ezt meg miért?" kérdés motoszkált. Nem felelt csak rázta a fejét.

-Oké akkor legalább annyit árulj el hogy ki mondott neked ilyeneket?-megint nem felel.

-Erről ne-nem sze-szeretnék beszélni.-monta de néhol elcsuklott és meg akadt hangja. Mely most a sírástól rekett volt.

-Rendben de most legalább nyugodj meg. Nincs semmi baj nem történt semmi. Nyugodj meg.-próbáltam most inkább kedvesebb lenni és nem tovább faggatni.

-Hhhaaa.-ásította el magát.

-Lefáradtál igaz? Na egyere alugy eggyet holnap majd még bejövök hozzád oké?-majd ezzel a kérdéssel megindultam az ajtó felé vagyis csak indultam volna mert megfogta a csuklóm.

-Ne-ne hagy itt ké-kérlek!-monta megint akadozva talán megint félne?

-Rendben maradok amíg el alszol.-montam neki és vissza ültem a székbe.

-O-oké.-monta mostmár lehunyt szemekkel. Nem kellet sok idő kb 20 perc és már alutt is ezek szerint tényleg nagyon fáradtt lehet. Miután elalutt feláltam a székből és mentem az ajtó felé de megáltam mikor hallottam egy apró nyüszízéstre emlékeztető hangot és hátra néztem. De feleslegesen hisz ő csak békésen aludt. Miután kiértem a kórházból a koli felé vettem az irányt. Hála égnek csak 2 rövideke kis utcára van innen. Mikor be estem a kolis szobám ajtaján azonnal a fürdőt vettem célba azon belül is a tusolót és gyors meg mosakodtam. Aztán lefeküdtem végre aludni.

Reggel az ébresztő órám hangos csipogására ébredtem. Amint felkeltem elkezdtem a reggeli rutinomat ami annyi volt hogy megfürdök, felölzözök, és be pakolok meg felkötöm hosszú hajam. Na mikor ezekkel megvoltam elindultam az első ótára ami kapásból az ofőnkel volt így elhatároztam hogy szólokneki Naokiról.

-Elnézést tanárúr.-mentem oda drága ofőnkhöz.

-Mondja fiatalember mi baja?-kérdezte ahozképest egész kedvesen.

-Csak szólni szeretnék hogy Naoki nem tud jönni pár hétig mert korházba van.-közltem vele a rossz hírt de mintha azt montam volna neki hogy "Nézze süt a nap" tök természetesnek vette.

-Rendben akkor nem írom be igazolatlannak köszönöm hogy szólt.-tudta volna le ennyivel az egészet.

-Ömm tanárúr meg kérhetném hogy meséljen nekem Naokiról kérem?-kérdeztem tőle boci szemekkel hátha mesélne nekem Naokiról.

-Én nem tudok róla sokat mondani csak azt hogy nem igazan barátkozó típu és hogy nagyon csendes. De van egy ember aki tudna neked mesélni róla.-monta kicsit elgondolkodva.

-És ki lenne az uram?-kérdeztem kicsit se kíváncsian á dehogy.

-Ő az hátulról a második padsorban. Vele beszél csak és kizárólag. A neve Hauma kérdezd őt.-monta és vissza fordult az eddig félbehagyott munkájához.

-Köszönöm tanárúr.-köszötem meg a tanárbának.

-Szia Hauma igaz?-kérdeztem a kissé nagyon ideges srácot.

-Humm ja szia igen de kivagy te?-kérdezte mire kicsit nyeltem eggyet.

-A nevem Williem Prasscot és Naokiról szeretnék beszélni veled ha nem baj persze.-mikor rám nézett mintha félelmet és aggódást láttam volna szemeiben.

-Mi történt? Valami baja van vagy te is csak ki akarsz baszni vele?-najó az elején aggódott aztán akkora dühött vettem észre rajta hogy az már fizikailag bántott.

-Nem nem sokkal inkább az első történt.-vakartam tarkóm kicsit sem befosva a sráctól.

-Mi történt?-kérdezte kissé idegbajt kapva.

-Hát tegnap eléggé összeverték és én találtam meg és elvittem a betegszobára ahol a nővér hívott egy mentöt hogy vigye a kórházba. Mert nincs valami jó bőrben. Viszont azértszeretnék többet megtudni róla mert nagyon sok olyan bántó dolgot mondott saját magáról amit nem tudok hova tenni. Mint néldául hogy ő "mocskos, szerencsétlen akit nem sajnál senki és senki sem segítene rajta és hogy nem érti én mért segítek neki."Meg hogy ha tovább foglalkozom vele akkor én is olyan leszek mintő és ezt nem akarja.-meséltem a tegnap történteket a srácnak.

-Megint önmagát bántja mindig ezt csinálja. Azt hiszi megérdemli azt hogy így bánjanak vele. Hogy bántsák és megalázzák mert úgy van vele hogy ez csak az ő hibája. Köszönöm hogy sgítetél neki és ha suli után megmutatnád hogy a kórházban meik szobában van azt nagyon meg köszönném.-monta de hogy érti hogy minden mármint nem csak a suliban bántanák akkor így már értem mért kezdett el tegnap agyira sírni.

-Nem kell megköszönni ez alap dolog és persze hogy megmutatom.-montam neki kedvesen és mosolyogva.

(...Naoki szemszöge...)

Mikor felébredtem nem volt ott melletem senki és megint elkezdtem pánikolni. Lépéseket hallok a folyosón valaki vagy valakik jönnek. Félek nem akarok dokikat a közelemben.
Mikor elhalgattak a lépések rájöttem hogy az ajtómban állnak. Nem akarom!

Kinyílt az ajtó és félve kucorodtam az ágyam szélébe a falnak nyomódva becsukott szemekkel és vártam. Bejöttek már biztos hogy ketten vanak de valami nem stimmel valamiért ismerősek nekem ezek az aurák. Erre a gondolatra kinyitottam a szemem és körbenéztem.William melletem az ágyon ül mígy Hauma az ágy sarkánál állt.

-Szia jobban vagy?-szólal meg a melletem ülő én pedig bólintok.

-Akkor legalább ennyit elért a mai nap nem de?-kérdezte egy hang a másik oldalamról. Gyorsan odanéztem és rá mosolyogtam mert közben megsimogatta a fejem ami nagyon jól esett.

-Hát ja de azért ne ficánkolj ennyit inkább piheny.-szólalt meg amelletem ülő és ő is megsimizte a buksim. Nem akartam hogy abba hagyja ezért mikor elvette a kezét én kicsit szomoru és csalódott lettem.

-Mért lettél hirtelen ennyire szomoru fáj valahol?-tette fel a kérdést mire én nem tudtam felelni csak kicsit elpirultam.

Ez most hosszabb és szörnyő lett de ez van lesz majd jobb is. Bocsika ha annyira gáz lett.😅😓
Köszönöm hogy elolvastátok eddig!😘