Elkezdtem öltözni és kisseb késésel be is értem az első órámra ahonnan felzavartak az igazgatóiba mert hivatott a diri. Valószínűleg az a segfej köpöt a tegnapestéről. Mikor megérkeztek a szüleim már ott vártak apa kicsit mintha büszke lenne de ezt a dühével jól palástolja anya előtt. Aki viszont mintha tüzet okádó sárkány lenne. Asszem bajba vagyok. Nyeltem egyet nagyot.
-Hali anya. Hali apa.-köszöntem büszkén mikor megláttam azt a szerencsétlent erre a látványra még jót is kacagtam magamban.
-Mért verekedtetek össze?-kérdezte a diri erre én feláltam mivel le kellet ülnünk és elkezdtem a kis mesémet.
-Azért kedves igazgató nő és tisztelt szülők mert ez a kedves kis cukifalat töbször is korházb jutatot egy számomra fontos embert. Emellet miatta nagyon sok szóbeli és mint montam fizikai atrocitás érte kedves barátom aki sacperkábé nem tett ellene semmit. Szegény rajtam és mégegy barátomon kívül máshoz szólni sem mer nem hogy valakinek ártson. Szóval gyakorlatilag én csak igazságot szolgáltam. Persze az erőszak nem old meg semmit de próbáljunk már meg egy ilyen alakra szépszóval hatni. Csak rá kell nézni nekem nem úgy tűnik mint aki értene belőle.-itt kicsit megáltam és vettem egy nagy levegőt és folytattam.
-Ezért mikor rájöttem ki is volt és megláttam bagózni a suli előtt ezt a dísz madarat akkor kicsit sem voltam a legbeszámíthatóbb formámban. A többit már önök is tudják hisz itt ülnek.-erre a monológomra anyának és a dirinek le esett az álla apa meg büszkeséget mutatott. Míg a másik részen a szülők kissé mintha jobban szerették volna a fijukat mint akárki akármikor. Szerintem egy életre szobafogság lessz a jutalma.
Na végülis a diri kicsapta Noahát engem meg felfüggesztett egy hétre és Noaki is egy hét mulva jöhet újra suliba. Anyáékkal a kocsi fele sétáltunk mikor beültünk az autóba haza felé vettük volna az irányt ha nem szólok közbe.
-Apa beugorhatunk a kórházba?- kérdeztem miközben kis kutya szemekkel meredtem rájuk.
-Minek hisz nincs kórházba senkink.- monta anya értetlenkedve.
-Vagy rosszul érzed magad?- kezdett el aggódni és hátra fordult hozzám.
-Nem nem csak be akarok menni valakihez és ha már itt vagytok bemutatlak neki titeket is.-montam könyörgően.
-Akkor jó és mért is ne.-eggyezet bele anya.
-Akkor irágy a korház.-monta apa szórakozottan.
Mikor megérkeztünk egyből szalatam Naoki korterméhez. Most valószínőleg egy kisgyerek hasonlít hatok aki meglátot egy neki tetsző játékot az áruházban.
-Szia jobban vagy? Van egy nagyon jó hírem meg egy nem annyira de az nem olyan érdekfesítően érdekes. Na mijen volt a napod?-szegényt megijesztetem a sok kérdésemmel de tegnap óta nem voltam nála és hiányzott.
-Szia jól vagyok csak kicsit sajog a hasam de kapok rá bogyókat. Mi az a jó hír és mi a rossz hír?- nézett rám olyan gyönyörű szemei vannak bármeddig el tudnám nézegetni. De válaszolnom kellet a kétdésére.
-Kölyök legközelebb megvárhatnál minket is.-szólalt meg apám mikor beléptek a szobába. Naoki amint meglátta őket meg szorította a kezem és elkezdett kicsit remegni mint ha a levegőt is szaporábban vette volna.
-Naoki semmi baj ő itt az édesapám Azuma Prasscot mellete pedolig az édesanyám Azumi Prasscot. Anya apa ő itt Hiraki Naoki.-szegény még mindig rmemeg.
-Ó szia édesem de kis aranyos vagy szóval miattad verekedett ez a balga?-Naoki ilyedten kapta felém a fejét elkezdet meg vizsgálni nincs-e bajom. Erre anya és apa is elkezdett kuncogni én pedig meg nyugtatam Naokit hogy nincs bajom.
-De de mé-mért nem nem ke-kellet vo-volna é-én nem érek e-enyit.- szinte suttogot és akadozot ezekszerint még dolgoznom kell vele mármint hogy ne féljen az emberektől.
-Még szép hogy érsz ennyit és ezt azthiszem már megbeszéltük nem de? De akkor? Na a lényeg hogy Noaht kicsapták a suliból engem meg felfüggesztett a diri egy hétre ami király mert addigra te is felépülsz eggyüt kezdenénk a sulit na?-kérdeztem a végén úgy felelkesültem mit egy kisgyerek aki mekapta a szülinapi ajcsiját.
-De miatam te megőrültél én sosem értem és sosem fogok annyit érni hogy ilyet beválalj miattam! Mi lett volna ha megsérülsz? Miattam.- kicsit kezd kiakadni.
-Én annyira sajnálom miszter és miszisz Prasscot ez is miattam van én csak bajt hozok!-ordította mintha az ő hibája lenne amit tettem. Felhúzott térdel össze húzaódva magát ül melletem tennem kell valamit.
-Hé na most figyelj ide oké. Igenis érsz annyit és nem te felelsz azokért a hibákért amiket én követek el. És nem hozol bajt senkire nálad kedvesebb emberrel nem találkorztam és barátságosabbal sem igazán. Szóval vegyél egy nagy levegőt és nyugodj meg.- rámnézett és megölelt közbe fojton egy szót hajtogatott mint a pereces méghozzá a 'sajnálom' szócskát mondogadta folyton.
-Jaj kölyök nem te felelsz ennek a balgának a teteiért ő ezt látta helyesnek és az igazat megvalva én is ezt tettem volna a helyében.-monta apa biztatóan mosojogva és megsimizte Naoki fejét.
-Mért tartanak bent ilyen sokáig kicsike?- kérdezte anya kedvesen.
-Mert nincs gyámj aki hazavinné mivel az apját nem éridekli. Ezért bent tartják.-mintam mire Naoki mégjobban hozzám bújt.
-Éretem akkor velünk jössz.- monta anya mire mindketten ledöbbenten éztük aztán apára néztem és ő gyetértően bólogatott. Akkor velünk jön el se hiszem! Baszki kikel takarítsak a szobámban.
Naoki majdnem szívinfartustkapot.
-De de nem akarok a terhükre lenni én én ne-nem kell maradok hisz nem olyan rossz ez a korterem már egészen megszoktam.-nem igazán úgy reagált ahogy a szüleim várták de én sejtettem hogy nem lesz ez egy egyszerű menet.
Bocsánat a késésért bár nem sokan olvassátok de remélem aki olvassanak tetszik.
Nos ez megint egy gyenge és rövid rész lett de bocsánat ennyi tellet tőlem.😥😥
ESTÁS LEYENDO
Pokolból lett menyország
FantasíaEz az első könyvem amit egy yaoinak (boy×boy) könyv lenne.Amely egy megtört és elveszet fiút felkarol egy magabiztos és erős srác.Így a történet során egy erős testi és egy mégerősebb leki kötelék alakítanak ki egymásall szemben. Egy apró szószenet...
