Pokolból lett menyország

8.rész

Fény nagyon éles fény amit most látok nem hallok semmit és csak egy árnyat látok ezután zúgni kezdett a fülem.

-Ho-hol vagyok?-kérdeztem suttogva és kábán. Valaki megfogta a kezem érzem de ki vagyis tudom ki őt bárhol felismerem William. Szeretem az érintését.

-Felkeltél? Navégre azt hittem sose kelsz fel!-ugrott a nyakamba vidáman de én fel szissztentettem és egyből elengedett.
Amikor kitisztult a látásom egy ijett sráccal találtam magam mellett.

-Szi-szia. Mit keresek én itt?-kérdeztem még kicsit kábán.

-Kórházban ugye? De miért kellet idehozni nem akarok itt lenni!-keztem el ficánkolni és ezzel párhuzamosan leszálni az ágyról de ő gyorsabban mellém ért. Jó is hisz majdnem segre estem egyszerűen össze rogytak a lábaim viszont ő elkapott.

-Feküdj vissza és próbálj pihenni. Azért vagy itt mert elájultál és két napon keresztül nem is keltél fel.-monta ellentmondást nem tűrő hangon.
Vissza feküdtem az ágyba miközben az orrom alat dörmögtem.

( ...William szemszöge...)

Valamit dörmögött az orra alatt de nem hallottam mit. Vissza ültem az ágya szélére és meg fogtam a kezét. Várj mért fogtam meg a kezét nem tudom de mintha mosolyogna?
Olyan gyönyörű amikor mosolyog várj miket mondok! Habár tényleg gyönyörű és a hófehér bőrét két csodaszép szempár ékesíti különleges hamvas szürke színe van. A haja pedig rövid és fekete de ahogy a fény megcsillan sejmes és puha haján az egyszerűen eszméletlenül szép. Erre a felismerési hullámra éreztem hogy elpirulok de ez nem tartott sokáig mert a gondolataimból egy gyönyörű és selymes hang ébresztet fel.

-Hahó figyelsz?-kérdezte Nao mire össze zavarodottan feleszméltem és ez valószínűleg neki is feltűnt ezért megismételte a kérdését.

-Mikor engednek ki innen?-kérdezte én pedig elgondolkodtam.

-Azt elfelejtettem megkérdezni hehe.-motyogtam és kínosan vakartam a tarkóm.

-Ó akkor nem tudod.-vonta le mondókám lényegét.

-Nem bocsánat. Annyira azon törtem a fejem hogy ki okozta azt a csúnya és nagy sebet a hasad teljesfelszínén hogy nem kérdeztem meg.-montam lehajtott fejjel.

-Nem baj te legalább törödsz velem.-monta mosolyogva és kicsit jobban meg szorította a kezem de mintha egy kis pirt is észre vettem volna rajta.

-Ki tete ezt veled?-kérdeztem miközben arcát fürkésztem.

-Nem lényeg az nem számít.- monta a takaróját piszkálva.

-Még hogy nem lényeg dehogy nem. Hogy ne lenne lényeg. Vagy ennyire sakkban tart téged hogy nem mered elmondani nekem?- kérdeztem. Mért nem akarja hogy tudjam ki az. Ha tudnám megvédhetném tőle sőt ki is csapatnám. Habár időközben lett is egy tippem hogy ki lehet az az állat.

-Noah volt az ugye ő volt?-ere a kérdésemre meg rezzent és még közelebb húzott magához én pedig átkaroltam.

-Semmi baj nem kell válaszolnod értetem a célzást.-mostantól mindent elkövetek hogy azt a nyomorékot kicsapják. Eerre hamarabb is rájöhettem volna hisz ahogy az az állat ránéz szegényre mint egy vadász az áldozatára. Ezután sokat beszélgettünk és csak úgy elrepült az idő. Már este van és ő is elaludt ezért visszafel mentem a suliba ahol rátaláltam arra a gyász életű szájba baszott kis genyóra. Az egyik fának dőlve bagózott. Nekem se kellet több az elmémet elöntötte a düh és elordítottam magam.

-Te gyomorék kis anyaszomorító balfácán!-órdítottam és elkezdtem felé meg indulni de úgy mint egy eszelős.

-Mi bajod féreg csak nem te is kapni akarsz mint a kis ringyód?-kérdezte gúnyosan mire bennem teljesen elszakat az a bizonyos cérna és neki ugrotam. Félkézzel a járdának préseltem míg a másik kezemmel a pofáját vertem szarrá e-közben figyelmeztetem hogy ha ezután egy ujjal is hozzámer érni Naokihoz vagy csak ránéz akár a szeme sarkából is megölöm. Aztán mikor úgy véltem felfogt a leckét leszáltam róla és mintha mise történt volna mentem fel a szobámba. Ott lefürödtem és felvettem a pizsomámként szolgáló alsómat ezután bekötöttem az öklöm és az ágyra fekve keztem el dúdolni amíg el nem elaludtam. Álmomban egy szobában ültem melletem Nao aki egy kisfiút tart a kezében én pedig egy kislányt lovacskáztattam a térdemen. Mintha egy család lettünk volna de az biztos hogy nem fog megvalósulni. Én is csak egy vendég lehettem aki a kicsivel játszot. Mért mondom ezt? Azért mert egy olyan gyönyörű teremtés mint ő biztos hogy nem meleg nem úgy mint én. Egy mocskos buzi. Ha meg mégis nem hinném hogy pont engem szeretnemeg. Hisz nem vagyok hozzávaló ő gyönyörű és tökéletes. Hozzá képest én csak egy kretén vagyok aki olyanra vágyik ami sosem lessz az övé. Aztán hírtelen kipattantak a szemeim és konstatáltam hogy pár perc mulva mennem kéne az első órámra.

-Basszameg!-szitkozódtam.