Pokolból lett menyország

1.rész

-Áhh!-nyögtem fel fájdalmasan mikor testem hozzá csapódott a hideg és kemény felületehez.

-Mivan nyomorult kölyke süket vagy?-rivalt rám "drága" nevelő apám megvető és gyűlölködő hangján.

-Ne nem u-uram bo-bo csánat.- néhol hangom elcsuklot és akadozott.

-Kár pedig még most kezdődik a büntetésed.-monta és azzal ki vette övét nadrájából. Megpróbáltam menekülni de a lépcső előtt kibicsaklott a bokám és elestem. Fejem bevettem a lépcső első fokába és elkezdett folyni belőle a vérem. Nevelő apám aki történetesen a nagybátyám. Hamar utolért s hatalmasat rúgott belém.

-Holnaptól csak hétvégente fogsz vissza jönni. Meguntam hogy nekem kell el látnom a mihaszna pofádat. Amugy sincs belőled semmi hasznom.-monta megvetően és már lendítette is a kezében lévő szíjat. S nem is kellet sokat várnom a fájdalomra mely ezzután következett. Én csak össze kuporodtam magzatpózba és védtem fejem amegyire tudtam.

Miután ki dühöngte magát otthagyott és valószínűleg megint a kocsmába megy mint mindig. Nehezen de elvonszoltam magam szobámig és a szekrényemhez érve szedtem ki tiszta ruhát. Aztán átsétáltam a fürdőig hogy lemossam magamról a vérem. Beérve levettem ruháim s a kád szélére ülve vártam hogy a víz megtöltse a kádat. A víz finom meleg volt mégse tudtam úgy élvezni ahogy szerettem volna. Hisz a folyadék melyben elmetültem iszonyatosan csípte friss sebeim. Egy idő után valahogy még is megszoktam az érzést bár a víznek már javába pirosas árnyalata volt. Így jobbnak láttam kiszálni a már kihülőben lévő vízből. Megtörölköztem bekötöttem sebeim bár a fejemen lévővel nem igazán tudok mit kezdeni így felöltöztem és vissza vánszorogtam szobámba. Ott lefeküdtem ágyamba egy kevés alvás reményében.

Reggel nevelő apám ordítozására keltem. Amitől szemeim egyből kipattantak és felültem az ágyon. Épp fel álni készültem alvó hejemről mikor feltépte a szoba ajtaját.

-Öltözz fogd a cuccod és takarogy! Vagy tegnap nem voltam elég világos?-üvöltözte míg elém trappolt és lekevert nekem egy büdoös nagy pofont. Ennek hatására ráestem az ágyra.

-Bo-bo csásson meg u-uram má-már is indulok.-dadogtam mire ő csak küldött felém pár lesajnáló pillantást. Aztán kiviharzott a helyiségből én pedig elkezdtem készülődni.

Ó istenem tényleg! De bunkó vagyok! Kérlek bocsássátok meg nekem. A nevem Hiraki Naoki egy 18 éves másod éves gimnazista aki ma költözik be a gimie kolijába. Mert végleg menekülni szándékozik "othonról" meg amúgy is kibaszták onnan. Reggeli rutinommal épp a sebek kezelésénél eljutottam a felsőtestem azaz a melkasom ellátásához. A hátamhoz nem férek hozzá így az úgy marad. Az ezen terület eterülő sebek ellátásához viszont kell egy tükör így szépen odabattyogtam a szekrényemhez. Mivel annak ajtaján található egy egész alakos tükör. Az előbb említett tárgy előtt állok és nézem a kék-zöld foltos néhol véraláfutatásokkal és kisseb vágásokkal tarkított vézna felsőtestem. A tükör előtt állva kétszó jutott eszembe magamról a szánalmas és az undorító. Elmélkedésemböl telefonom pittyenése szakítot ki. Haruma-kun volt az.
Az egyetlen barátom akivel hálaégnek egy gimibe járok. Most ez az egy ad pozitívumot és erőt a mai napom hoz mivel ma lesz az évnyitó. Amivel alapvető esetben semmi baj nem lenne. Azzal már viszont inkább hogy nagyon nem bírom az emberek társaságát. De legalább csak a hétvégén kell haza jönnöm és ott lesz velem Haruma is. Mivel mindig is a nevelő apámal éltem nem bánom hogy itt kell hagynom. Meg amúgyis boldogabb nélkülem hisz mindenről én tehetek. Ezért meg is érdemlem amit kapok és ha a jó oldalát nézzük akkor legalább foglalkozik velem nem? Na mindegy sietnem kell ha el akarom érni a buszt. Úgyhogy szaladok a csomagjaimmal ami kb egy táska és egy kicsit nagyobb ütött-kopott bőrönd. A buszt éppen hogy csak elértem. Haruma már biztos ott van a suli előtt. A forgalom miatt egy olyan fél óráig szenvettem a buszon. De mikor oda értem konstatálnom kellet hogy még így is van egy órám az ünnepségig. Ahogy meg jósoltam Haruma már ott várt. Amint leszálta a buszról elkezdett futni felém majd megölelt.
Végre nem kell attól rettegnem hogy apám mikor piál be úgy hogy eltegyen lábalól.

-Szia Naoki.-tolt el magától egy kicsit egyetlen barátom.

-Szia Haruma. Hogy vagy?- kérdeztem cimborámat.

-Kössz jól és te? A nevelő disznó menyire volt brutális? Mond hogy nem bántott nagyon! Még mindig áll az ajánlatom. Továbra is ki akarom nyírni!-kérdezte "enyhe" düvel a hangjában.

-Nem. Nem annyira mint szokott nyugi.-montam neki a tarkómat vakarva.

-Ja és én ezt el is hiszem ugye? Figyu nézd már meg tollas a hátam?-kérdezte kétkedően és enyhén hátrafordult hogy lássam hátát előző kérdése végett.
Mire szóra nyitottam vaolna számat valaki belém ütközött én pedig a hirtelen erő hatásra elestem.

-Áúcs.-sziszentem fel fájdalmasan amin a belém jövö és a haverjai egy jóízüt kacagtak.

- Takarodjatok innen rohatt faszfejek!!- ordítota idegesen Hauma mire mindannyian kereket oldottak.

-Jól vagy?-kérdezte felém fordulva inmár aggódva.

-Igen köszönöm.-mondtam és megpróbáltam felálni a segitségével de a bokám amint rá áltam olyanyira nyilalt hogy majdnem el sírtam magam.

-Áú.. a picsába...-sziszegtem halkan.

-Biztos hogy jól vagy ne segítsek?-kérdezte aggódva.

-Ne megoldom.-montam próbálva vissza fogni a fájdalmas nyögéseimet miközben meg próbáltam sétálni.

Bocsika a helyesírási hibákért remélem tetszeni fog mindenkinek.