TMNT Tini Ninja Teknőcök

A keserű múlt

Mindenki a dojoba ment a mester után, ahol körbeülték a patkányt.

- Lucy, bocsánatot akarok kérni, amiért elhallgattam előled ezt a fontos információt, de nem tehettem mást! - kezdett bele a történet elmesélésébe Szecska mester. Édesanyád megkért, hogy addig, amíg nem ébred fel benned ez a képesség, hogy meg tudd védeni magad!

- Akkor Lucy jedi? - kérdezte Mikey csillogó szemekkel.

- Semmi köze a jedikhez, te idióta! - förmedt rá Raph. Az csak egy film! Inkább hallgassuk végig a mestert, aztán okosabbak leszünk!

- Az édesanyádat 10 éves korában az utcára dobták a szülei, mert ő is rendelkezett ezzel a képességgel! - folytatta a sensei. Féltek tőle, nem tudták kezelni Emilyt, ezért inkább úgy döntöttek megszabadulnak tőle! Néhány hónapra rá, Sacks megtalálta egy sikátorban! Különlegesnek gondolta a képességét, ezért magához vette! Megtanította neki, hogyan használhatja ki az adottságát, amitől ő maga is rettegett! 12 éves korára megtanult élni vele, ráadásul Sacks úgy tudott rá hatni, hogy bármit megtett neki, amit kért tőle! Pont mint azon a végzetes éjszakán, amikor te megfogantál!

Lucy elsápadt a hallottaktól.

- Ezeket az információkat a naplójából tudom, mert mindent ami vele történt leírta! - tette hozzá látva a lány kérdő tekintetét. Azon az éjszakán, Sacks bedrogozta Emilyt, és megerőszakolta mindössze 12 évesen! Senki nem gondolta volna, hogy terhes lesz, de amikor ez kiderült az az őrült bevonta a mutagén kísérletbe, persze titokban! Rengeteget szenvedett az injekcióktól! Amikor kicsit jobban érezte magát, mindig átszökött a másik épületbe, ahol én és a kis teknőcök voltak! Az volt az egyetlen szórakozása, hogy megfigyelt minket a terráriumon keresztül, és beszélt hozzánk, mi voltunk neki az egyetlen vigasz a kínok között! Persze csak akkor lopózott át, amikor nem volt senki ott! A mutagén kezelés miatt kétszer olyan gyorsan fejlődtél, és jóval erősebb voltál az átlag magzatoknál Lucy! Amikor Emily a negyedik hónapba ért, akkor gyújtotta fel a laboratóriumot April apja! Nagyjából egy hónappal később változtatott meg minket a mutagén! Néhány nap múlva megjelent a csatornában Emily, a karjában egy alig néhány órás újszülöttel! Azt mondta az ösztöneit követve talált ránk, és egyáltalán nem félt tőlünk! Sírt, amikor átadott nekem! Megkért, hogy vigyázzak rád, hogy neveljelek fel, mert ő nem biztos, hogy túl fogja élni a következő órákat, mert a mutagén tönkre vágta a belső szerveit! Akkor is csak az hajtotta előre, hogy téged, még ha erőszakból fogantál is, kimentsen Sacks karmai közül, mert fegyverként akart felnevelni! Agyatlan gyilkológépet akart belőled csinálni, felhasználva a mutagén és az alap képességed erejét, hogy bábként irányítson!

Lucy már Donatello páncéljának dőlve sírt, nem bírta tovább hallgatni azt a sok szörnyűséget amit az apja elé tárt igazságként. A teknőcök is megrökönyödve figyelték Szecska mestert.

- A neved édesanyád adta neked, én csak lerövidítettem Lucyra! - ezzel egy vaskos viharvert könyvet adott át a lánynak. Emily naplója! Mindent, ami csak történt vele addig a pillanatig, amíg megszökött veled Sackstól, részletesen leírt benne!

Lucy hirtelen felkelt a helyéről. Az egyik kezét a levegőbe emelte, a másikat oldalirányba. A fegyverraktárból fémes csörömpölés hallatszott, majd suhogás. Végül a két kama beleröppent a lány kinyújtott kezeibe.

- Kezdődjék a játék! - mondta sejtelmes mosollyal az arcán, és elindult kifelé a dojoból.

Donatello azonnal utána ugrott, hogy megállítsa, de a torkának szegeződő penge megállásra kényszerítette.

- Tudod édes, nagyon imponál, hogy próbálsz megállítani, de sajnos nem sok esélyed lenne velem szemben! Kézben tartom a dolgokat, ne aggódj! Szóval ülj vissza a páncélos seggedre, és várj meg! Ha hazaértem akkor megvarrom a nadrágodat, rendben? - kacsintott kacéran, a szemei is furcsa fényben izzottak. Ha bárki követni próbál, abból teknőclevest főzök vacsorára!