TMNT Tini Ninja Teknőcök

Mutáns DNS

Donatello gondosan megtisztította a tojást a rátapadt vértől. Az így szerzett mintát mikroszkóp alatt megvizsgálta. A többiek feszülten figyelték tevékenységét. A többi vért elemző készülékbe tette, tekintetét pedig a számítógép monitorjára függesztette. Kis idő múlva az adatok láttán csak tátogni tudott, de hang nem jött ki a száján.

- Donnie mi a baj? - kérdezte Leo az öccsét félve a választól.

- Ezek a beteg állatok! - kiáltott fel végül Donatello. Nem, állatnak se nevezném őket! Mégis mi a fészkes fenét műveltek ezek a szemetek az én Lucymmal?

- Fiam! Kérlek oszd meg velünk is a gondolataidat! - kérte Szecska mester.

- Két féle hüllőtől származó DNS-t találtam a vérében!

Raphaelnek ökölbe szorultak a kezei idegességében. Mikey a szája elé kapta a kezeit. Leo pedig aggodalmasan nézte az ágyon fekvő kishúgát.

- Az egyik DNS a mocsári teknősé, ami önmagába véve megmagyarázza az iménti tojásrakást, ugyanis nemrég fejeződött be náluk a párzási időszak, és a nőstények ilyenkor szokták kitojni a tojásaikat!

- Már ne is haragudj tesó, de muszáj éppen így fogalmaznod: nőstények, meg tojást tojni! Most a mi Lucynkról beszélsz vagy valami tudományos szarságról? - vakkantotta neki a kérdést Raph.

Donatello csak a szemeit forgatta, de tovább beszélt.

- Még valami! Emlékeztek néhány évvel ezelőttre? Lucy folyton panaszkodott, hogy neki nem jön meg a havi baja, mint a hozzá hasonló tini lányoknak! Ez így volt szinte a mai napig! Erre is van magyarázat! A szervezetében lévő idegen DNS, ami jelen esetben a mocsári teknősé, olyan szinten módosította a szaporító szervrendszerét, hogy blokkolja az emberi testében végbemenő változásokat! Ez még nem minden! Egy hónappal ezelőtt megmértem Lucy magasságát, mert valahogy furcsálltam, hogy még mindig nő, pedig már lassan betölti a 17-et, és ilyenkor már a vele egykorú lányoknál már szinte leáll a fejlődés és elérik az élethosszig tartó méretet!

- Mire akarsz kilyukadni fiam?

- Lucy egy hónapja még csak 175 cm magas volt, néhány napja pedig már elérte a 180,5 cm-t! Aggasztó adat, főleg annak tudatában, hogy most mi derült ki róla, és hogy bizony a teknősök életük végéig nőnek! Hogy mikor fogja elérni a végleges magasságát, azt sajnos nem tudom megbecsülni!

- Oké Donnie, teknős DNS az egyik! - szólalt meg Mikey. Mi a másik?

Donatello arca megrándult a kérdés hallatán, nem akarta megmondani, nagyon nem, mert még ő is csak nehezen hitte el, amit a monitorról leolvasott.

- A másik DNS az Ausztráliában őshonos legagresszívebb és legerősebb hüllőé, amit sokszor emberevőként is emlegetnek a világon! - mondta a fiú csendesen.

- Mondd már tesó!

- Bordás krokodil DNS! Gondolom ezért védte olyan hevesen a "fészket"!

- Te most szivatsz tesó?

- Az a feltevésem, hogy Lucynak magzatkorában adhatták be ezt a kevert DNS-t! A két különálló sejtlánc szorosan összekapcsolódik Lucy sejtjeivel! Gondolom a mutagén csak azért kellett, hogy megtámogassa a három DNS összeolvadását, és hogy az anyja szervezete ne lökje ki magából a genetikailag módosított embriót, folyamatosan adagolták neki a mutagént! Szerintem ezért is született meg 5 hónapos korban, mert a hüllők DNS-e ahogy összeolvadt Lucyéval, felgyorsult a növekedése! Ráadásul a jelenlegi helyzetet tekintve, a vérében lévő mutagén is "felébredt", de hogy mi okozta ez a változást, nem tudom megmondani! Emlékeztek még mit mondott Sacks? Ha mutagénnel vagy mutáns vérrel érintkezik, akkor "felébred"! De hát semmiféle mutagén nem volt a közelében sem!

- Kivéve téged Donatello! - szólt közbe Raphael.

- Ezt hogy érted Raph? - kérdezte Donnie.

- Úgy tűnik a szerelem elvette az eszed! Néhányszor smároltatok Lucyval, rendesen, nyelvesen!

- Ez még nem jelenti azt, hogy... Uramisten... - hebegte Donatello. A nyálban is fellelhető a mutáns DNS! Én hülye, csak magamra gondoltam, Lucyra nem! Mekkora barom vagyok! Lucy miattam került ilyen állapotba!

Hirtelen egy ököl csattant a fiú állán. Donatello annyira meglepődött, hogy seggre esett az ütés erejétől. Lucy állt előtte leszegett fejjel, és ökölbe szorított kézzel. A többiek se mertek megmukkanni a döbbenettől, csak álltak és nézték a kishúgukat, ahogy szép lassan Donnie elé lépkedett, mint valami ragadozó. Megragadta a fiú mellkasán lévő szíjat, ami a hátán lévő felszerelését hivatott megtartani, majd magához rántotta és elsöprő szenvedéllyel csókolni kezdte. Donatello annyira meg volt lepődve, hogy még a szája is nyitva maradt, így Lucynak nem okozott gondot, hogy szinte a mandulájáig nyomja a nyelvét. Maga a csók nem tartott túl sokáig, de amikor a lány elhúzódott hosszú nyálcsíkot húzott maga után, ami összekötötte Donatello nyelvével, de elszakadt amikor kellő távolságba ért. Fürkésző tekintete mélyen a fiú szemeibe meredt.

- Mi a problémád drága Donatello? - kérdezte tőle ridegen a lány.

- Lucy...én... - a fiú hangja elcsuklott.

- Miért ostorozod magad?

- Lucy... drága kicsi Lucy, miattam...

- Shh. Egy szót se többet! - csitította a kunoichi, majd leült a földre a fiúval szemben és átölelte a térdeit, még mindig őt nézve. Ha valakit hibáztatni akarsz, akkor arra ott van Eric Sacks, ő miatta vagyok most ebben a helyzetben! Szóval, hogyha újra elhagyja a pici szád azt, hogy "miattam történt minden, ami Lucyval történik jelenleg", akkor elintézem, hogy már csak keresztapa lehess, mert a seggeden keresztül foglak kiherélni! Csakhogy tudd, nem bántam meg semmit!

Donatello nyelt egy nagyot. Most komolyan Lucy azt mondta burkoltan fogalmazva, hogy majd le akar feküdni vele ténylegesen? Vagy csak a képzelete játszott vele, és többet gondol a dologba, mint kellene?

- Aludni akarok! - dünnyögte Lucy egy nagy ásítás közben.

Felkelt a laboratórium padlójáról és kissé dülöngélve elindult kifelé. Az ajtóhoz érve kissé megtántorodott, mire Leo odaugrott, hogy megtámassza, de a lány torkából feltörő sziszegő morgás megállásra késztette. Lucy bűnbánóan nézett legidősebb testvérére.

- Ne haragudj, de nem tudom kontrollálni! - suttogta elveszetten, majd az előtérbe érve hason elfeküdt a kanapén.

Donatello egy plédet terített a lányra, nehogy megfázzon, amíg pihen. Lucy rendkívül gyengének érezte magát. Csak aludni akart, de amikor Donatello ellépett mellőle megragadta a kezét.

- Donnie!

- Itt vagyok! Mit szeretnél?

- Figyelj, addig míg alszom, kérlek ne menj a tojás közelébe, ne érintsd meg, ne csinálj vele semmit se, mert nem tudom, hogy a következő pillanatban hogyan reagálnék rá! - kérte a lány. Most nyugodt vagyok, de valamiért meg akarom védeni! Nem akarlak bántani sem téged, sem mást!

- Rendben van Lucy, nem esik bántódása! Az engedélyed nélkül nem fogok vele tenni semmit!

- Szeretlek Donatello! - suttogta a lány, majd elnyúlt a kanapén.

A kimerültség legyőzte meggyötört lényét. Donnie szívé hevesen verni kezdett üregében, hogy azt hitte menten kiugrik a helyéről. Lucy viszonozta az érzéseit, a szerelmét, amit iránta érzett.