TMNT Tini Ninja Teknőcök

A temetés

Másnap kora reggel Lucy elsőként ébredt. Yoshino volt olyan drága, hogy végigaludta az éjszakát, nagyon jó kislány volt. A kunoichi miután elkészítette mindenki számára a reggelit, édesapjának a kedvenc teáját, bement Donatello laboratóriumába. Mire mindenki felkelt az ottani előkészületeivel is kész volt. Méregbe mártott bo shurikenek sorakoztak a bal alkarjára erősített kilövőszerkezeten, amit egy zsinór megrántásával lehetett ellőni. Michelangelo közelebbről is szemügyre akarta venni a veszélyes szerkezetet, de Lucy ellépett mellőle.

- Mikey, elég érzékenyre állítottam a kioldóját, nem akarom, hogy megsérülj! Elég egy apró vágás és halott vagy! - figyelmeztette bátyját. Mikey nyelt egy nagyot és inkább leült a konyhaasztalhoz reggelizni. Szecska mester elégedetten szemlélte lánya óvatosságát.

- Örülök neki, hogy elkezdtél rendes kunoichi fegyvereket is használni gyermekem!

- Úgy gondolom, hogy nem lenne túl jó ötlet részemről, ha fegyvertelenül mennék a temetésre! A kamáim túl feltűnőek, ezért választottam a bo shurikent! Észrevétlenül el lehet rejteni a ruha alatt, ráadásul...

Donatello éppen a neki készített agyoncukrozott kávéját itta, amikor a szerelme eljutott mondanivalója azon részéhez: "el lehet rejteni a ruha alatt", kiverte nála a biztosítékot. Félrenyelte a koffeinbombát, krákogott és köhögött. Miután kissé jobban lett, furcsa tekintettel Lucyra meredt, miközben agyát elárasztották a különféle perverz képek: Lucy latexcuccban, a falatnyi szoknya alól "elővarázsol" egy ostort, ő kikötözve az ágyon teljesen felajzva. A kunoichi persze észrevette a furcsa ábrázatot a teknőc arcán, szinte még a nyála is folyt. Sejtette, hogy Donnie már megint valami perverz dologra gondol, ezért figyelmen kívül hagyta és inkább megnézte a szobájában Yoshinot.

A délután hamar eljött. Lucy két copfba fonta a haját, amitől még fiatalabbnak tűnt 16 éves koránál. Fekete hosszú ujjú blúzt, és fekete combközépig érő rakott szoknyát vett fel. A lábaira Apriltől kapott fekete szandált vett fel, aminek 4-5 centis sarka volt. Először kissé billegett a szokatlan viselet miatt, de hamar ráérzett az egyensúlyra, ninja mivolta sokat segített ebben. Miután elkészült, lement a főszobába ahonnét belátása volt minden helyiségre. Raph és Mikey szokásos módon a kondiban voltak. Leo a katanáit élesítette a fegyverraktárban. Szecska mester a dojoban meditált, Donatello pedig akkor lépett ki a műhelyből. Amikor meglátta a lányt, a reggel nehezen lecsitított vágy ismét eluralkodott felette, de most sokkal intenzívebben. Soha nem látta szerelmét még szoknyában, alig bírta ki, hogy azonnal ott helyben letépje róla a mutatós ruhadarabot, és addig dugja, amíg már a nevére sem emlékszik. A kunoichi nem vette észre az alattomos támadást a teknőc részéről, ezért váratlanul érte, amikor hátulról magához szorította.

- Lucy! - búgta kéjesen a fiú. Ugye tudod, hogy már megint kínzol?

Donatello hirtelen belecsókolt a nyakába, és a bőrt kezdte harapdálni, közben egyik kezével a szoknya alatt tapogatózott. Lucy eddig tűrte a procedúrát. Megragadta az eltévedt teknőckart, nagyot lendített rajta, és átdobva a válla fölött a meglepett srácot a földhöz vágta. Donnie felnézett, és az elé táruló látvány lehengerlő volt.

- Lila bugyi van rajtad! - állapította meg hangosan, mivel szabad belátása volt a szoknya alá. Szexy vagy!

Lucy hangos sikkantással odébb ugrott és a szoknya alját kezdte gyűrögetni zavarában. Arca kipirult, és nem mert Donatellora nézni. A teknőcfiú lassan odasétált a lány elé, majd óvatosan megölelte.

- Elkísérlek a csatornafedőig!

- Inkább ne, ki tudja mikor tepernél le útközben, inkább Yoshinora vigyázz!

- Lucy, ha bármi baj történne, azonnal telefonálj! Ígérd meg!

- Rendben apu, vigyázni fogok magamra!

Ezzel Lucy gyors iramban átvágott a csatornahálózaton, egyenesen a felszínre.

*****

A felszínen bekapcsolta a karján lévő többfunkciós órán a gps-t, és kilépett az utcára, az emberek közé. Kissé feszélyezve érezte magát a munkából, iskolából hazafelé tartó sokféle népség között, de a céljára koncentrált. Néhány sarok után megérkezett a temetőbe, ahol már gyülekeztek a szertartáson részt vevők. A hófehér koporsó fel volt ravatalozva, körülötte a gyászoló szülők, rokonok, valamint Hotaru testvére, aki megszólalásig hasonlított a halott lányra. Lucy rosszat sejtett, ezért nem akart közel menni hozzájuk, nagyobb távolságot tartott. Megfigyelte, hogy senki még csak egy könnycseppet sem ejt Hotaruért, szinte még majdnem mosoly látszott a szülők arcán, mintha annak örülnének, hogy a lányuk halott. Egyedül talán a testvérén látszott, hogy megviseli a tragédia, sápadtan meredt maga elé. A gyászszertartás végén leeresztették a koporsót a sírba. Hotaru ikertestvére sikítani kezdett, és japán nyelven kiabált, hogy ne tegyék. A lány apja, hogy elhallgattassák pofonvágta, amitől térdre rogyott. Hirtelen a semmiből egy pisztoly csillant meg a kezében, amit a saját halántékához helyezett és meghúzta a ravaszt. A fegyver elsült, de szerencsére nem sérült meg senki, mivel Lucy az utolsó pillanatban a telekinetikus erejével kicsapta a kezéből. Annyira hirtelen jött ez a dolog, hogy a kunoichi nem tudott gondolkodni, így minden erőfeszítés nélkül működött az ereje. A következő pillanatban Hotaru testvére visítva esett neki, ököllel csapkodta a mellkasát, és teli torokból szidalmazta Lucyt, hol japánul, hol angolul. A lány megelégelte a bánásmódot, így szorosan magához ölelte, hogy megnyugtassa. A japán megdermedt, és bátortalanul visszaölelt. Olyan megnyugtató jelenlét vette körbe megmentőjét, hogy már nem volt kedve hadakozni ellene. Szinte el is felejtette az öngyilkossági kísérletet is, ahogy az ismeretlen lányhoz bújt.

A szertartás végén sem akarta ott hagyni Lucyt. A szülei rövid kérlelés után otthagyták, és kocsival elhajtottak. A japán lány lassan elhúzódott a kunoichi öleléséből.

- Miért mentettél meg? - kérdezte megtörten. Miért nem hagytad, hogy a nővérem után menjek? Mondd miért?

- Honnan veszed, hogy én mentettelek meg? - szegezte neki a kérdést Lucy gyanakvóan.

- Megérzés... te más vagy... különleges...

- Nem értelek! Miért lennék én különleges?

- Nem fontos...

Hirtelen a semmiből öltönyös férfiak vették körül őket. Látszott rajtuk, hogy rájuk vadásznak, mert a kör lassan szűkült. A japán lány pánikba esett. Úgy tűnt, hogy ismeri valahonnan a férfiakat. Lucy nyolcat egyént számolt össze. Tudta, hogy arra nem lesz ideje, hogy felhívja Donatellot és elmagyarázza neki a történéseket, helyette kockázatos terv fogalmazódott meg a fejében. Gyorsan lekapta a karjáról a speckó kütyüs óráját és a japán lány kezébe nyomta.

- Idehallgass, ha azt mondom fuss, akkor összekapod magad és rohansz, ahogy a lábad bírja!

- De hát miért, és hova?

- Menj le a csatornába és keresd meg a barátomat, Donatellot, ő segíteni fog, addig én feltartom őket!

- Mit mondjak neki?

- Azt hogy Louisa Sacks bajban van, az óra biztosíték arra, hogy valóban rólam van szó, és nem átverés!

A férfiak egyre közelebb értek.

- Fuss! - kiáltotta Lucy, miközben a karjára erősített szerkezetből kilőtt néhány bo shurikent, így két férfit terített le egyszerre.

A japán lány rohant, ahogy a lába bírta, vissza se nézett. Igazság szerint nem akarta otthagyni Lucyt, de tudta ha mindkettejüket elkapják, akkor ismét bezárják a TCRI-ba, hogy kísérletezzenek rajtuk, mint nemrég rajta és a nővérén. Úgy vette észre, hogy őt nem is üldözik, az igazi célpontjuk a kunoichi volt. Berohant egy sikátorba, "könnyűszerrel lekapta" a csatornafedelet, majd lemászott a gyér kivilágítású járatba.